Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban

Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
Részlet a válaszából: […] ...a köztes időben el is hagyhatja a munkavégzés helyszínét, természetesen azzal, hogy a második munkaidőrész kezdetére vissza kell érnie, munkára képes állapotban. Ez az időszak azonban nem minősül sem készenlétnek, sem ügyeletnek, hiszen annak tartama alatt nincs...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. október 14.

Munkavégzési helyre utazás – munkaidő

Kérdés: Társaságunk országos lefedettséggel szervizszolgáltatást végez. A szerviztechnikusok napi munkaideje 8.00-17.00, egy óra munkaközi szünettel. Általában egy órán belül elérik a kijelölt címet, de előfordul, hogy a napi menetidejük akár 3-4 óra is egy nap (ha helyettesítenek vagy rendkívüli eset történik). A kijelölt helyen (bárhonnan is induljanak) reggel 8 órára ott kell lenni. Kell-e ezekre az esetekre túlórát fizetni, ha igen, milyen időtartamra?
Részlet a válaszából: […] ...vagy több konkrét helyként vagy nagyobb földrajzi egységként is. A munkavállaló a munkáltató által előírt helyen és időben köteles munkára képes állapotban megjelenni [Mt. 52. § (1) bek. a) pont]. Ez általában a munkaszerződés szerinti munkavégzési helyet jelenti...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. november 18.

Készenlét vagy rendkívüli munkaidő

Kérdés: Cégünk egy műszakos, állandó reggeles műszakbeosztással működik. Előfordulhat, hogy délután vagy éjszaka valamilyen berendezésünk meghibásodik, vagy beriaszt egy riasztó. Ilyen esetekben az őrszolgálat felhívja a megadott dolgozó telefonszámát, aki beérkezik a hibát elhárítani. Kell-e az ilyen esetekre készenléti rendszert kialakítani, vagy az is megfelel a törvényeknek, ha a beérkező dolgozó részére túlórát fizetünk erre az időre?
Részlet a válaszából: […] ...kötelezettség csak készenlét elrendelése esetén terheli a munkavállalót. A készenlét teljesítése alatt ugyanis a munkavállaló köteles munkára képes állapotát megőrizni, és olyan helyen tartózkodni, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. szeptember 17.

Készenlét – betörésjelző riasztása miatti rendelkezésre állás

Kérdés: Készenlétnek számít-e, ha valakinek a napi nyolcórás munkáján kívül az is feladata, hogy munkaidőn kívül (délután 17 órától reggel 9 óráig) behívható legyen a betörésjelző riasztása esetén? Ez általában havonta egyszer meg is történik. Milyen díjazás jár részére?
Részlet a válaszából: […] ...a rendelkezésreállás csak akkor minősül egyben készenlétnek is, ha a körülményekbőlkövetkezik, hogy a munkavállaló köteles megőrizni munkára képes állapotát arendelkezésre állás időtartama alatt. Véleményünk szerint a riasztójelzésesetén a munkavállaló...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. január 12.