Adható juttatás munkahelyi gyakorlat alapján

Kérdés: Cégünknél a termelés egyes területein/szervezeti egységeiben dolgozók a munkabérükön felül mozgóbérben, munkaköri pótlékban részesülnek. Ez nem szerepel a munkaszerződésekben, és szabályzat sincs róla, de hosszú évek óta ez a munkáltatói gyakorlat. Most egyes dolgozókat más, olyan területekre helyez át a vezetője, ahol viszont már nem illetné meg őket ez a pluszjuttatás. Helyesen járunk el, ha erről írásbeli tájékoztatót adunk át az érintett dolgozóknak, illetve pótlólag elkészítünk egy szabályzatot, amely tartalmazza, hogy ezek a bérelemek mely területen történő munkavégzésért, milyen összegben, milyen feltételek mellett fizethetők ki, és ezt is átadjuk a dolgozóknak a tájékoztatóval egyidejűleg?
Részlet a válaszából: […] ...kérdés szerinti mozgóbér, illetve munkaköri pótlék a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásán alapuló ("adható") juttatás. Ilyen kötelezettségvállalás tehető munkáltatói szabályzatban, de egyoldalúan kialakított gyakorlat érvényesítésével is [Mt. 17....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. június 4.

Cafeteriajuttatás állásidőre

Kérdés: Időszakonként több munkavállalónk jön vissza gyermekszülést követően fizetés nélküli szabadságokról. Sok esetben nem tudunk nekik munkát adni, és állásidőre kerülnek, amíg meg nem szűnik a munkaviszonyuk. Ilyen esetben kell-e nekik cafeteriajuttatást is fizetnünk, vagy elegendő az Mt. szerinti alapbér?
Részlet a válaszából: […] ...alapján a munkavállaló jogosult lett volna tényleges munkavégzés esetén (Mt. 147. §). A cafeteriajuttatás jellemzően a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján nyújtott juttatás, amelyet a munkáltató saját szabályzatában,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. január 11.

Állásidő elrendelése munkaszüneti napra

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
Részlet a válaszából: […] ...hogy a konkrét esetben a munkaszüneti napra időzített állásidő miatt a munkavállaló elesik egyéb, a kollektív szerződésben, vagy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásában biztosított juttatástól. Ilyen esetben – ha van bérkiesés – már...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.