13. havi munkabér – a jogosultság feltételei

Kérdés: Munkatársaink a decemberi fizetésükkel együtt 13. havi bért is kapnak, ha a munkaviszonyuk a tárgyévben legalább 10 hónapig fennállt. Erről az érdekeltségi szabályzatunk rendelkezik. Egyik kollégánk az idei évben hét hónapig keresőképtelenség miatt nem dolgozott. Jogszerű, ha az említett, időarányossági szabályra hivatkozva nem utalunk neki 13. havi juttatást?
Részlet a válaszából: […] ...– éppen állapota folytán – nem terheli [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. Jogi szempontból a kérdés szerinti érdekeltségi szabályzat a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása, amely a jogosult terhére csak akkor módosítható, ha a munkáltató körülményeiben...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. január 14.

Autóhasználat a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodás megkötése után

Kérdés: Egyik divízióvezető munkatársunk közös megegyezéssel kilépett, az ügyvezető azonnali hatállyal felmentette a munkavégzés alól, de a munkaviszonya csak egy hónap elteltével szűnik meg. A munkavállaló jelezte, hogy igényt tart a céges autó használatának megtérítésére is erre a hónapra (magáncélra is használhatta a kocsit), valamint a szabadsága megváltására, a munkaviszony végére tekintettel. Az autóhasználati szabályzatunk szerint a munkáltató a munkaviszony megszüntetése után bármikor dönthet az autó visszavonásáról. A jelen esetben ez történt, még a közös megegyezés aláírásának napján. A munkavállaló szerint viszont ilyenkor kártérítésként jár neki az autó használati jogának pénzbeli megtérítése. Alapos-e a munkavállaló igénye?
Részlet a válaszából: […] ...hátralévő idejére megilletné-e a céges autó használatának a joga. Ezért e tekintetben a munkáltató szabályzata az irányadó, mint a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása (Mt. 16. §). Ez fenntartja a munkáltató jogát az autó visszavonására, a jelen esetben...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. szeptember 24.

Cafeteriajuttatás állásidőre

Kérdés: Időszakonként több munkavállalónk jön vissza gyermekszülést követően fizetés nélküli szabadságokról. Sok esetben nem tudunk nekik munkát adni, és állásidőre kerülnek, amíg meg nem szűnik a munkaviszonyuk. Ilyen esetben kell-e nekik cafeteriajuttatást is fizetnünk, vagy elegendő az Mt. szerinti alapbér?
Részlet a válaszából: […] ...alapján a munkavállaló jogosult lett volna tényleges munkavégzés esetén (Mt. 147. §). A cafeteriajuttatás jellemzően a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján nyújtott juttatás, amelyet a munkáltató saját szabályzatában,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. január 11.

Cafeteria keretében biztosított juttatás – nem szánít be az alapbérbe

Kérdés: Kollégáimmal együtt minimálbéren vagyok foglalkoztatva. A munkáltatóm azt szeretné, hogy a cafeteriával együtt érje el a fizetésünk a minimálbér összegét. A munkáltató belevonhatja a cafeteriát a fizetésbe?
Részlet a válaszából: […] ...biztosítása, amely a munkavállaló és családtagjai szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá.Az Mt. 16. §-a alapján a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján biztosíthat a munkavállalóknak a munka díjazásán kívüli szociális,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. május 18.

Munkavállalói teljesítmény és a cafeteria keretösszege

Kérdés: Szabályozhatja-e a munkáltató belső szabályzatában úgy a munkavállalók által igénybe vehető cafeteriaelemeket, hogy azok a teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalók, akik legalább az esetek felében meghaladják a rájuk vonatkozó teljesítménykövetelmény alapján a 100%-ot, magasabb éves keretösszeg erejéig válogathatnak a munkáltató által felkínált cafeteriaelemekből?
Részlet a válaszából: […] ...fejezete szerint a munkabér a munkavégzés ellenértéke. Az Mt. nem szabályozza a cafeteriát, a 16. § azonban lehetővé teszi, hogy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján biztosítson a munkavállalóknak a munka díjazásán kívüli juttatásokat. Az Mt. 12...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. április 7.

Állásidő elrendelése munkaszüneti napra

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
Részlet a válaszából: […] ...hogy a konkrét esetben a munkaszüneti napra időzített állásidő miatt a munkavállaló elesik egyéb, a kollektív szerződésben, vagy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásában biztosított juttatástól. Ilyen esetben – ha van bérkiesés – már...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.