3 talált cikk a szakmai gyakorlat , foglalkoztatás , munkakör , önkormányzat , munkáltató kifejezésre

Kérdés: Intézményünkbe (önkormányzati fenntartású óvoda) új dolgozókat szeretnénk alkalmazni közalkalmazotti jogviszonyban, dajka, illetve pedagógiai asszisztens munkakörben. Figyelembe vehetőek-e a besorolás elkészítésekor az alábbi jogviszonyok: alkalmi munkavállalói könyvvel történt foglalkoztatás időszaka, egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony időtartama és a munkanélküli-ellátások időtartama?

Kérdés: 1975 szeptemberétől képesítés nélküli óvónőként dolgoztam, majd 1977-ben megszereztem az óvodapedagógus diplomát, és 1980 márciusáig óvodapedagógus voltam. Egy betegség következtében el kellett hagynom az óvónői pályát, ezért 1983-tól óvodatitkárként dolgozom, és ez a jelenlegi munkaköröm is, melyet közalkalmazotti jogviszonyban látok el. Jövő év februárjában töltöm be a rám irányadó öregségi korhatárt. Az Oktatási Hivatal határozata alapján munkáltatóm 2017. január 1-jével a Pedagógus II. fokozatba sorolt be a 326/2013. Korm. rendelet 39/K. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján. A határozat azt feltételezte, hogy Pedagógus I. fokozatba vagyok besorolva, ám nem ez volt a helyzet, ezért az illetményem is a jóval alacsonyabb összegű garantált bérminimumnak felelt meg. Álláspontom szerint 2015. szeptember 1-jével be kellett volna sorolni a Pedagógus I. fokozatba. Mivel jelentős a különbség a garantált bérminimumnak megfelelő korábbi illetményem és a Pedagógus I. szerinti besorolás között, megítélésem szerint visszamenőlegesen jogosult lennék az ebből adódó illetménykülönbözetre. Ezt az önkormányzatnak is jeleztem, de ők elzárkóztak attól, hogy visszamenőleg átsoroljanak. Mivel nem elhanyagolható összegről van szó, nem szeretném annyiban hagyni a dolgot. Helyes-e az érvelésem, ha igen, mit tehetnék ebben a helyzetben?

Kérdés: Pszichológusként dolgozom nevelési tanácsadóban, sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozom. Szeptember óta a közalkalmazotti előmenetel helyett a pedagógus-előmenetel vonatkozik rám. Ebben azonban nem a közalkalmazottként eltöltött időmet, hanem egy sajátosan számított ún. szakmai gyakorlati időt ismernek el. Problémám az, hogy csak 20 évet ismernek el, azt a 12 évet, amit az egyik város Egészségügyi Szolgálata Pszichiátriai Ambulancia és Gondozóintézet Gyermek- és Ifjúsági Részlegén töltöttem, nem. Itt szakorvossal, szociális munkással, gyógypedagógussal alkotott csapatban végeztük 3-18 éves gyermekek komplex ellátását. Megítélésem szerint ezt az időszakot a jelenlegi munkaköröm ellátásánál ténylegesen szakmai gyakorlatként kéne elismerni.