8 talált cikk a kinevezés , távollét , szabadság , közalkalmazotti jogviszony , munkáltató kifejezésre

Kérdés: Óvodában foglalkoztatott, közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező óvodapedagógus jelenleg gyermekgondozás céljából fizetés nélkül szabadságon van. Ezen idő alatt lehetséges-e a közalkalmazotti jogviszonyának áthelyezéssel történő megszüntetése és új közalkalmazotti jogviszony létesítése egy másik óvodában? Az új helyen a kinevezése határozatlan idejű lenne, és fizetés nélküli szabadsággal kezdődne, mivel továbbra is otthon szeretne maradni még a gyermeke gondozása céljából. Amíg GYED-en lenne az új helyen, addig az új álláshelyére határozott időre kerülne felvételre egy óvodapedagógus. Ez jogilag lehetséges-e? Az óvodapedagógus lakóhelye szerinti óvodában ugyanis most nyílik lehetőség határozatlan idejű felvételre, viszont mivel a gyermeke még csak egyéves, továbbra is szeretne otthon maradni vele. A GYED leteltét követően a helyi óvodában tudna dolgozni, ugyanis jelenleg másik településen levő óvodában van állományban.

Kérdés:

Önkormányzati költségvetési szerv vagyunk. Intézményünknél a közalkalmazottak havi fix bért kapnak, és rugalmas munkaidőben, háromhavi munkaidőkeretben dolgoznak. A munkaidőkereten belüli munkaidő-beosztást nem a munkáltató határozza meg, hanem a dolgozók maguknak osztják be a munkaidejüket. A munkáltató csak a törzsidőt és a peremidőt írja elő. A peremidőben a dolgozók maguk dönthetnek arról, hogy milyen időbeosztásban dolgoznak. A ledolgozott munkaidőt beléptetőkártyás munkaidő-nyilvántartó rendszer rögzíti. Milyen módon kell eljárnunk abban az esetben, ha a keret végén a dolgozónak mínusza keletkezik? Levonható-e a közalkalmazott illetményéből a keret végén keletkezett mínusz óraszám? Kérheti-e a dolgozó, hogy a keletkezett mínusz óraszám a szabadsága terhére kerüljön elszámolásra, köthet-e erről megállapodást a munkáltatóval? Van-e a dolgozónak választási lehetősége, hogy melyiket szeretné kérni: vagy levonás az illetményből, vagy a mínusz óraszám elszámolása a szabadság terhére?

Kérdés: Közalkalmazottunk 22 éve dolgozik az intézményünkben. Tavaly júniustól táppénzre ment, amit először úgy kommunikált, hogy néhány hónapos pihenésre van szüksége, majd ebből egy év lett. Közben szóban többször elmondta, hogy nem szeretne visszajönni dolgozni, de ezt nem volt hajlandó írásba adni. Idén júniusban a korábban ki nem adott és az idénre részarányosan járó szabadságát is kivette, ami augusztus közepéig tartott. Azóta csak felszólításra volt hajlandó közölni, hogy szabadságát követően ismét betegállományban van. Távollétei ezek alapján: 2021. június 2. – 2022. június 17. (keresőképtelenség), 2022. június 20. – 2022. augusztus 16. (szabadság), 2022. augusztus 17. – 2022. szeptember 30. (keresőképtelenség). Meddig lehet keresőképtelen állományban? Esetleg ez a távollét idővel igazolt lesz illetmény nélkül? Munkaköri alkalmatlanság címen fel lehet menteni? Nem valószínűsíthető, hogy vissza szándékozik jönni, illetve már az együttműködés sincs kilátásban. A kollégák elmondása alapján végkielégítéssel szeretne elmenni, "erre játszik". Valóban ez az egyetlen út? A munkáltató milyen módon válhat meg tőle? 1960-ban született, tehát az öregségi nyugdíj betöltése előtt áll három évvel.

Kérdés: Közalkalmazottunk határozott idejű kinevezéssel rendelkezik. A kinevezése szerint a közalkalmazotti jogviszonya egy másik közalkalmazott fizetés nélküli szabadság miatti távolléte idejére, várhatóan 2022. június 30. napjáig szól. A távol lévő közalkalmazott 2022. április 14-én bejelentette, hogy 2022. május 1-jétől kéri a fizetés nélküli szabadsága megszüntetését, tekintettel arra, hogy ekkor kíván ismét munkába állni. Ez alapján 2022. április 20-án átadtuk a helyettesítő közalkalmazott részére a közalkalmazotti jogviszonyának 2022. április 30-i hatállyal történő megszűnésére vonatkozó okmányt. Ennek átvételét megtagadta, közölve, hogy határozott időtartamú jogviszonya június 30-ig tart. Helyesen járunk-e el, ha az április 30-i dátumhoz ragaszkodunk?

Kérdés: A közalkalmazottnak 2019. december 2. napján az óvoda lépcsőjén kifordult a térde. Bár aznap még dolgozott, de két nap múlva visszamenőlegesen keresőképtelenséget állapítottak meg nála, amit ekkor bejelentett a munkáltatónak. Később üzemi balesetként ismerték el az esetet. Ezt követően egy évig, 2020. december 1. napjáig keresőképtelen volt, majd kiadásra került részére a 2020. évi szabadsága. A keresőképtelenségét követően az elsőfokú munkaköri alkalmassági vizsgálaton nem alkalmas minősítést kapott. Tájékoztattuk, hogy más felajánlható munkakör a munkáltatónál, illetve a fenntartónál nincs, majd közöltük a felmentést. Időközben tudtuk meg, hogy a közalkalmazott elindította a megváltozott munkaképességűvé minősítéshez szükséges eljárást (leszázalékolást). Jár-e végkielégítés, illetve emelt összegű végkielégítés a közalkalmazottnak (az öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző 5 éven belül szűnik meg a jogviszonya)? Változtat-e ezen, ha kiderül, hogy a felmentési idő lejártakor rokkantsági ellátásra jogosult? A felmentési idő alatt a munkáltató adhat-e fegyelmit, mert a közalkalmazott az adataiban történt jelentős változásról nem adott tájékoztatást? Ebben az esetben megváltozik-e a felmentéssel történt jogviszony megszüntetésének kötelezettsége?

Kérdés: Egészségügyi intézményünk közalkalmazottakat foglalkoztat. A részmunkaidőben dolgozónk szabadságát az Mt. 124. §-a és a Kjt. idevonatkozó rendelkezései szerint munkanapban állapítjuk meg. Jól járunk-e el, ha heti 24 órás részmunkaidő esetében napban vagy akár órában kiadva és elszámolva biztosítjuk a szabadságot?

Kérdés: Pedagógusként dolgozom egy tanévre szóló határozott idejű kinevezéssel, mely június 30-án lejár. Egyetemi végzettség mellett a 4-es fizetési fokozatba vagyok sorolva. Kérdésem, hogy pontosan hány nap szabadság jár nekem? Eddig kizárólag a kötelező szünetek alkalmával nem dolgoztam (őszi: 4 nap, téli: 5 nap, tavaszi: 3 nap), máskor nem voltam szabadságon.

Kérdés: A Kjt. egyértelműen rögzíti a közalkalmazottakat megillető alap-, illetve pótszabadság mértékét. Az Mt. 135. §-a alapján az Mt.-ben rögzített alapszabadság mértékétől kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el. Az Mt. 135. §-a – a (4)-(6) bekezdések kivételével – a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó. Kérdésünk, hogy a felek a kinevezésben megállapodhatnak-e a Kjt.-ben rögzítetthez képest magasabb mértékű alapszabadságban, illetve megállapodhatnak-e több pótszabadságban, vagy ehhez mindenképpen kollektív szerződés szükséges? Hogyan kell értelmezni az Mt. 146. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezést? Milyen esetekben kerülhet sor arra, hogy a munkavállaló a munkáltatója hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól? Ez csak néhány óra, vagy akár egy teljes munkanap mentesülést is jelenthet? Ilyen esetben a kiesett munkaidőre a felek akár távolléti díj fizetésében is megállapodhatnak?