Vasárnapra eső pihenőnap és a tanulmányi távollét

Kérdés: A munkavállaló és a munkáltató tanulmányi szerződést kötnek. A tanulmányi szerződéssel érintett képzés tanórái mindig vasárnap kerülnek megtartásra. A munkáltató a képzés idejére mentesíti a munkavállalót a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, a munkavállaló részére erre az időre távolléti díjat fizet. Az érintett munkavállaló munkaidőkeretben dolgozik. Jól gondoljuk, hogy fenti esetben a munkáltatót nem terheli az Mt. 106. §-ának (2) bekezdése szerinti kötelezettség, mely szerint a munkavállaló számára a heti pihenőidőt havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani?
Részlet a válaszából: […] ...szerint a munkavállaló a képzés idejére – amely vasárnapra esik – fizetett távollétben részesül. Ez azonban nem feleltethető meg a munkáltató által kötelezően beosztandó heti pihenőnapnak (pihenőidőnek). Az már a tanulmányi szerződés szövegezésétől függ, hogy...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. október 18.

Munkaviszony megszűnése munkaidőkeretben – a napok minősítése

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 209. számában a 4090. számú kérdéssel kapcsolatban kérdezzük, hogy a járvány miatt nem ledolgozott, de kifizetett napok a visszavonás miatt visszamenőlegesen igazolt, nem fizetett napok lesznek? Vagy fizetés nélküli szabadság? A járvány idején pihenőnapként adtuk ki őket a munkaidőkereten belül. Ebben az esetben, ha valakinek ez folyamatosan akár több mint 30 nap volt, annak a folyamatos biztosítása is megszakad?
Részlet a válaszából: […] ...de a munkaviszonya folytonos fennállása miatt a hónap összes napján biztosítottnak minősül. Ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a munkáltatónak a munkaidőkeret miatti munkaszervezési lehetősége túlnyúlna a munkajogi kereteken, és a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2021. március 30.

Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben

Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
Részlet a válaszából: […] ...Hangsúlyozzuk, hogy a 12 órás hosszabb teljes napi munka­idő alkalmazásához, vagy egy napra 24 óra beosztásához nem elegendő, hogy a munkáltató készenléti jellegűvé "nyilvánít" egy munkakört, hanem ehhez az adott munkakört betöltő munkavállaló...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. október 12.