4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Felmentési időre járó távolléti díj – a kifizetés esedékessége
Kérdés: Egyik munkatársunknak szeptember elején felmondással megszüntettük a munkaviszonyát, a felmondási ideje november 26-án jár le. Amunkavégzési kötelezettsége alól október 20-tól mentesítettük, ez volt az utolsó munkanapja. A felmentési időre járó bérét még ezen a napon egy összegben kifizettük. A munkavállaló ezt vitatja, és állítása szerint a november hónapra járó távolléti díja csak december 10-én lett volna esedékes, és a novemberre eső távolléti díjat a novemberi munkanapok száma alapján kellett volna meghatározni (osztószám). Helyesen jártunk-e el?
2. cikk / 4 Visszatérés a munkába a keresőképtelenség után
Kérdés: Műtét miatt hat hétig táppénzen vagyok. Ez idő alatt a munkáltatónál másik munkavállalót vettek fel a helyemre. A munkáltató köteles a munkámat visszaadni, amikor felépülök, vagy el kell fogadnom, amit felajánl?
3. cikk / 4 Felmondás közlése keresőképtelenségből visszatérve
Kérdés: 13 hónapig voltam betegállományban, egy rendkívül komoly műtéten estem át. Időközben kiírt az orvos, mikor visszamentem dolgozni, a munkáltató kiadta a ki nem vett szabadságomat. Számítanom kell-e arra, hogy ha kiadták az időarányos részt, utána a kezembe adják a felmondást?
4. cikk / 4 Felmondás elleni védettség – a tilalom lejárta után?
Kérdés: Cégünk a gazdasági válság miatt felmondásokat tervez, az Mt. szerint azonban a munkavállaló a keresőképtelenség (táppénz) lejárta után harminc napig még védettséget élvez a munkáltatói rendes felmondás tekintetében. E védettség ellenére sem tudunk a munkavállalónknak munkát adni. Megítélésünk szerint ezzel a helyzettel könnyen visszaélhet, hiszen ha visszajön a táppénzből, és azt látja, hogy nincs munka, újra elmegy táppénzre, s ezt akár jó néhány hónapig is így tudja folytatni. Önök szerint milyen megoldás létezik erre a helyzetre?
