30 cikk rendezése:
1. cikk / 30 Munkakör-felajánlás és észszerű alkalmazkodás
Kérdés: A Kúria BH 2024.16. számú döntésének értelmezésével kapcsolatban szeretném segítségüket kérni. Mivel az Mt. nem definiálja a fogyatékosságot, és más jogszabályra sem hivatkozik annak meghatározására, így pontosan mit kell figyelembe vennie a munkáltatónak az Mt. 51. §-ának (5) bekezdésében meghatározott észszerű alkalmazkodás vonatkozásában, ha a munkavállaló keresőképes, de egészségileg alkalmatlan? A pótszabadságnál meghatározott fogyatékossági támogatásban és vakok személyi járadékában részesülő személyi kört kell ebben az esetben is figyelembe venni? Pontosan miből vezethető az le, hogy a munkáltatónak munkakör-felajánlási kötelezettsége lenne a fogyatékos munkavállaló esetében az észszerű alkalmazkodás követelményének megfelelve, abban az esetben, ha munkavállaló keresőképes, de nem alkalmas az adott munkakör betöltésére? Csak a bírói gyakorlatból? Amennyiben megváltozott munkaképességű és például fogyatékossági támogatásban is részesülő munkavállaló esetében előáll az az állapot, hogy keresőképes, de foglalkozás-egészségügyi szempontból a (segédmunkás) munkakörének betöltésére alkalmatlan, és nincs a munkáltatónál olyan munkakör, amely számára ennél egyszerűbb/könnyebb feladatokat foglalna magában, akkor ez már eredményezheti azt, hogy Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettség nem terheli a munkáltatót?
2. cikk / 30 Szabadság elszámolása hosszabb teljes munkaidőben
Kérdés: Portásokat alkalmazunk heti 45 órás bejelentéssel. A beosztás szerinti napokon 12 órát dolgoznak. A szabadságot a beosztás szerinti napokon a beosztás szerinti órában számoljuk el. Egy 50 éves portásnak, aki megváltozott munkaképességű, hány óra szabadság jár egy évben? Általános, heti 40 órás munkaviszonyban járna neki (30×8)+(5×8) = 280 óra.
3. cikk / 30 Gyermek után járó pótszabadság – a távollét mint munkában töltött idő
Kérdés: A munkavállaló 32 éves anya, első gyermeke 2017. december 10-én született, a második 2020. január 3-án. A gyermekek után járó pótszabadság kiadása terén támadt nézetkülönbség. A fenti időszak alatt csak CSED, GYED, GYES miatt volt otthon. Az első gyermek születése évében, 2017. december 10-éig az éves szabadságából csak négy napot vett igénybe. A munkáltató számítása szerint a GYES utáni szabadságnapok száma 57. A GYES utáni szabadságok kiadása 2022. június 20. és 2022. szeptember 06. között történik. Az anya a 2022. évi időarányos szabadságát június 20-tól december 31-ig a munkáltató 11 napban állapította meg. A munkavállalónak a kora alapján ez évben 20+3 nap alap- és pótszabadság jár. A munkáltató közlése szerint a CSED, GYED, GYES idejére a gyermekek utáni pótszabadság nem számítandó. Kérjük szíves válaszukat, jár-e a pótszabadság, és miként kaphatja meg a munkavállaló?
4. cikk / 30 Hozzátartozó halála – mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól
Kérdés: Pedagógusstátuszban dolgozóra érvényes az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének f) pontja, mely szerint: "A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól hozzátartozója halálakor két munkanapra"? Én ezt úgy értem, hogy ezt a két napot nem a pedagógus-pótszabadságaimból kell kivennem. Jól gondolom ezt?
5. cikk / 30 Szabadság elszámolása négynapos munkahét esetén
Kérdés: Hogyan kell kiadni egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló szabadságát? Adolgozónak a munkaszerződése szerint heti 32 óra a munkaideje, amit úgy köteles ledolgozni, hogy hétfőtől csütörtökig napi 8 óra és pénteken napi 0 óra. Helyesen jár el a dolgozó, ha úgy veszi ki a szabadságát, hogy csak a 8 órás munkanapokra vesz ki szabadságot, a 0 órás napra pedig nem? Amunkavállaló éves szabadsága az életkora szerinti és a gyermeke utáni pótszabadsággal együtt 30 nap. Az Mt.-nek megfelelően jár el a munkáltató, ha a következő módon tartja nyilván a munkavállaló szabadságát? Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy az Mt. 124. §-ának (4) bekezdése alapján a szabadságot órában tartsa nyilván, és ebben az esetben a munkavállaló a munkaidő-beosztásának megfelelő időtartammal (órával) azonos mértékben mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, ha szabadságra kíván menni. Ebben az esetben a munkavállaló 30 nap szabadságát a napi munkaidő mértékével felszorozva kell órában nyilvántartani, esetükben ez tehát 192 órának (30 nap × 6,4 óra) felel meg. Amennyiben órában tartja nyilván a munkáltató a szabadságot, akkor csak azokra a napokra kell elszámolni a 8 órára jutó távolléti díjat, amikor a munkavállalónak munkavégzési kötelezettsége lenne, és szabadságot kíván igénybe venni. Ha például egy nap szabadságot vesz ki a dolgozó, és a munkáltató 192 óra éves szabadságot tart nyilván a dolgozónál, akkor az egy nap szabadságot 8 órának megfelelő időtartamban elszámolhatja?
6. cikk / 30 Párhuzamos jogviszonyok – a szabadságra való jogosultság
Kérdés: Közös városi önkormányzati hivatalnál teljes munkaidős, közszolgálati jogviszonyban álló munkavállaló párhuzamosan a város önkormányzatánál négyórás részmunkaidős munkaviszonyban áll egy TOP-os pályázat keretében. A közös önkormányzati hivatal (jegyző, köztisztviselők) és az önkormányzat (polgármester, képviselők stb.) hivatala tulajdonképpen két különböző szervezet, kiszolgáló szerve vagyunk a város önkormányzatának. Mindkét jogviszonyából jár-e részére az alap- és pótszabadságon felül a gyermekekre járó és egyéb jogcímen a szabadság?
7. cikk / 30 Szabadság másodállásban
Kérdés: Van egy bejelentett főállásom (heti 40 óra), de egy másik cégbe is be vagyok jelentve heti négy órában (egy cégcsoport). Ha a főállású munkahelyemről elmegyek akár egy nap szabadságra, akkor ugyanazt a napot ki kell vennem a heti négy órában bejelentett munkahelyemről is? Mennyi pluszszabadság jár a heti négyórás bejelentett munkám után?
8. cikk / 30 Rehabilitált munkavállaló jogai
Kérdés: Rehabilitált dolgozóként milyen jogok illetnek meg a munkahelyen?
9. cikk / 30 Távolléti díj számítása az apák pótszabadságánál
Kérdés: Az apák pótszabadságának elszámolása körében hatósági ellenőrzést kaptunk. Ennek során az ellenőr kifogásolta a távolléti díj számításának módszerét, és így a megtérítés összegét is. Álláspontja szerint a munkaszüneti napot nem kellett volna figyelembe venni osztószámként, azaz novemberben 22, és nem 23 napra kellett volna osztani a havibért. Munkaügyi ellenőrzés keretében ugyanakkor ennek épp az ellenkezőjét mondták, ott elfogadták a számítást. Melyik a helyes?
10. cikk / 30 Hallgatók szabadságának kiadása
Kérdés: Társaságunk duális képzés keretében főiskolai, egyetemi tanulmányokat folytató hallgatóknak biztosítja a gyakorlati képzést, a jogszabálynak megfelelően hallgatói munkaszerződéssel létrejött jogviszony keretében. Az egyetem által elfogadott időbeosztás szerint a hallgatóknak a szorgalmi időszakban is van gyakorlati napjuk, hetente 2-3 nap, napi 6 órában, tanévenként összesen 110-119 munkanap. Az Nftv. 44. §-ának (2) bekezdése alapján a hallgatói munkaszerződésre alkalmazni kell az Mt. rendelkezéseit, tehát a szabadság megállapítására és kiadására vonatkozóakat is. Jól gondoljuk, hogy szabadságnapjaik száma – az életkoruk figyelembevételével – évi 20 munkanap, és nincs helye a naptári évben eltöltött gyakorlati napok száma szerinti arányosításnak, vagyis a 20 munkanap szabadságot részükre ki kell adnunk? Másik kérdésünk, hogy szabadság a munkaidő-beosztásuknak megfelelően csak a gyakorlati napokra adható ki, és az egyetemen töltött elméleti képzési napokra nem jár? Vagy az oktatási szünetekre kell biztosítani a szabadságot?
