15 talált cikk a Szabadság , távolléti díj , időtartam , mentesülés munkavégzési kötelezettség alól kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés:

Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkavállaló mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén, annak időtartamára. Az Mt. 146. §-a szerint a munkavállalót ilyen esetben távolléti díj nem illeti meg. Tud-e élni a betegszabadság, illetve a táppénz lehetőségével az a munkavállaló, akivel összefüggésben a foglalkozás-egészségügyi szerv azt állapította meg, hogy a munkakör betöltésére egészségi állapota miatt nem alkalmas? Oszthat be ilyen munkavállaló részére a munkáltató a munkaidő-beosztásban munkanapot? Adhat ki részére szabadságot?

Kérdés: Hogyan kell kiadni egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló szabadságát? Adolgozónak a munkaszerződése szerint heti 32 óra a munkaideje, amit úgy köteles ledolgozni, hogy hétfőtől csütörtökig napi 8 óra és pénteken napi 0 óra. Helyesen jár el a dolgozó, ha úgy veszi ki a szabadságát, hogy csak a 8 órás munkanapokra vesz ki szabadságot, a 0 órás napra pedig nem? Amunkavállaló éves szabadsága az életkora szerinti és a gyermeke utáni pótszabadsággal együtt 30 nap. Az Mt.-nek megfelelően jár el a munkáltató, ha a következő módon tartja nyilván a munkavállaló szabadságát? Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy az Mt. 124. §-ának (4) bekezdése alapján a szabadságot órában tartsa nyilván, és ebben az esetben a munkavállaló a munkaidő-beosztásának megfelelő időtartammal (órával) azonos mértékben mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, ha szabadságra kíván menni. Ebben az esetben a munkavállaló 30 nap szabadságát a napi munkaidő mértékével felszorozva kell órában nyilvántartani, esetükben ez tehát 192 órának (30 nap × 6,4 óra) felel meg. Amennyiben órában tartja nyilván a munkáltató a szabadságot, akkor csak azokra a napokra kell elszámolni a 8 órára jutó távolléti díjat, amikor a munkavállalónak munkavégzési kötelezettsége lenne, és szabadságot kíván igénybe venni. Ha például egy nap szabadságot vesz ki a dolgozó, és a munkáltató 192 óra éves szabadságot tart nyilván a dolgozónál, akkor az egy nap szabadságot 8 órának megfelelő időtartamban elszámolhatja?

Kérdés: A munkavállalót heti 24 órában, egyhavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. Munkaidő-beosztása alapján hétfőn, kedden és szerdán napi 4 órát, csütörtökön napi 12 órát dolgozik, így adja ki munkaideje a heti 24 órát. Hogyan kell elszámolni a szabadságát, mennyi nap szabadságot, illetve óraszámot, távolléti díjat számoljunk neki, amennyiben csak csütörtökön vagy csak kedden van szabadságon egy héten, illetve, ha a hét minden munkanapján, hétfőtől csütörtökig szabadságon van?

Kérdés: Munkavállalónknak két éve meghalt az édesapja, most az édesapja felesége is meghalt (aki nem az édesanyja). Munkavállalónk részére jár-e a két nap rendkívüli szabadság, hozzátartozó halála esetén?

Kérdés: Az állampolgári kötelezettséggel kapcsolatosan szeretnék tájékoztatást kapni. 12 éves kisfiamat több osztálytársával együtt iskolai verekedés miatt tanúnak idézték meg egy városi bíróságra. Az idézésen szerepelt, hogy szülői kísérettel kell megjelenniük, ami számomra teljesen természetes. A munkahelyem 15 km távolságra van a lakhelyemtől, a bíróság (ahová az idézést kaptuk) a lakhelyemtől 35 km-re. Nyolckor kezdődik a munkám és fél ötig tart. Az idézést 11 órára kaptuk. A munkahelyemről 15-25 perc kell az oda- vagy a hazaérkezésemig, a forgalomtól függően. Az idézésben foglalt tájékoztatás szerint, ha a tanú nem jelenik meg a következő kihallgatásra, a tanú elővezetése rendelhető el. Erre a napra nekem mi jár? Fizetett munkanap, vagy szabadságot kell kivennem, vagy csak igazolt munkanap? Tisztában vagyok azzal, hogy a lehető legkevesebb munkaidő-kieséssel kell megoldani. Ami azt jelenti, hogy azzal a legkésőbb induló, menetrend szerint járó közlekedési járművel kell elutaznia, amellyel a megjelölt időpontra még meg tud jelenni, és a kötelességének elvégzése után induló első menetrendszerű járművel kell visszaindulnia.

Kérdés: Cégünk leépítések előtt áll. A nyugdíjkorhatárt pár éven belül betöltő kollégáink számára nem annyira a végkielégítés a fontos, mint hogy minél hosszabban fennálljon még a munkaviszonyuk, és így szolgálati időt szerezzenek. Lehet olyan megoldás részükre, hogy közös megegyezéssel szüntetjük meg a munkaviszonyt, azzal, hogy a munkavégzés alól hosszabb időre mentesítjük őket? Ez alatt az időszak alatt pedig havonta kapják a munkabérüket. Például, 3 hónap felmondási idő és 5 hónap végkielégítés helyett a közös megegyezéses munkaviszony megszűnésének napja 8 hónap múlva következne be. Van ennek törvényi akadálya? Lehetséges, hogy a munkavállalót e 8 hónap alatt visszahívjuk dolgozni, ha mégis lenne újra feladat? Ilyenkor persze kitolódna a megszűnés időpontja.

Kérdés: Meddig vehető igénybe a hozzátartozó halálára tekintettel a két munkanap munkaidő-kedvezmény? Jelen esetben egyik munkavállalónk hosszabb ideje táppénzen van, és még marad is egy ideig. Közben elhunyt az édesanyja, akit évek óta gondozott otthon. A táppénze miatt most nem tudja kivenni az édesanyja halála után járó két nap munkából való mentesülést, de a későbbiekben igényt tartana rá egyéb ügyekben (pl. hagyatéki tárgyalásra). Korlátozza-e ezt az Mt.?

Kérdés: Ha egy felmentett közalkalmazott a munkavégzés alóli mentesítés ideje alatt beteg lesz, hogy kell értelmezni a keresőképtelenséget? Fennáll-e mindez pusztán az orvosi igazolással, esetleg kell hozzá, hogy az illetőnek egyébként legyen munkavégzési kötelezettsége? Tehát erre az időre felmentési pénzt kell neki fizetni, vagy elég a betegszabadságára járó díjazás?

Kérdés: A Kjt. egyértelműen rögzíti a közalkalmazottakat megillető alap-, illetve pótszabadság mértékét. Az Mt. 135. §-a alapján az Mt.-ben rögzített alapszabadság mértékétől kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el. Az Mt. 135. §-a – a (4)-(6) bekezdések kivételével – a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó. Kérdésünk, hogy a felek a kinevezésben megállapodhatnak-e a Kjt.-ben rögzítetthez képest magasabb mértékű alapszabadságban, illetve megállapodhatnak-e több pótszabadságban, vagy ehhez mindenképpen kollektív szerződés szükséges? Hogyan kell értelmezni az Mt. 146. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezést? Milyen esetekben kerülhet sor arra, hogy a munkavállaló a munkáltatója hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól? Ez csak néhány óra, vagy akár egy teljes munkanap mentesülést is jelenthet? Ilyen esetben a kiesett munkaidőre a felek akár távolléti díj fizetésében is megállapodhatnak?

Kérdés: A felmentési időbe munkaszüneti nap esik. Beleszámít-e a felmentési idő napjainak számába, illetve jár-e erre díjazás? Ha a munkaszüneti nap a betegség (keresőképtelenség) idejére esik, jár erre a napra betegszabadság és távolléti díj?