12 talált cikk a munkaviszony , adó , felmondás , új Mt. , munkáltató , létszámcsökkentés kifejezésre

Kérdés: Sajnos a járvány elérte a vállalkozásunkat: a tevékenységünkből eredően a forgalmunk jelentősen lecsökkent, és a bevételeink elapadni látszanak. Néhány munkavállalóval tovább tudjuk vinni a céget, de egyesek munkaviszonyának a megszüntetése az egyetlen megoldás számunkra. Mire hivatkozhatunk ilyenkor, jogszerűen felmondhatjuk a határozatlan időre létesített munkaviszonyokat a járványhelyzetre hivatkozással?

Kérdés: Cégünk nagyon rossz anyagi helyzetben van, mondhatni napról napra élünk, közel a csőd. Ebben a helyzetben létszámcsökkentésről döntöttünk, és az egyik olyan munkavállalónktól is meg kívánunk válni, aki már huszonegyedik éve nálunk dolgozik, ráadásul a nyugdíjig három éve lenne hátra. Van-e ebben a helyzetben olyan szabály, ami a végkielégítés összegét méltányosságból mérsékli, ugyanis egészen egyszerűen nem tudjuk kifizetni az összeget?

Kérdés: Amennyiben az egyszemélyes kft. alapítója döntésében határoz a létszámcsökkentésről, és abban konkrétan nevesíti a megszüntetendő munkakört, jogszerű-e a munkáltatói jogkör gyakorlójának (az ügyvezetőnek) az a döntése, mely szerint létszámcsökkentés jogcímén nem az alapító által megjelölt munkakörű, hanem más dolgozó jogviszonyát szünteti meg felmondással?

Kérdés: Gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon levő munkavállalónk bejelentette munkába való visszatérési szándékát. A munkavállaló gyermeke még nem töltötte be a harmadik életévét. Mielőtt fizetés nélküli szabadságát megkezdte volna, a munkakörében – a munkáltatónál az azonos munkakört betöltő összes többi munkavállalóval megegyezően – egyenlőtlen munkarendben alkalmazta a munkáltató. A dolgozó kérte, hogy mivel gyermeke elhelyezésével, ellátásával jelenleg nem fér össze a 12 órás foglalkoztatása, emiatt 8 órás, általános munkarendben tudna munkát végezni. Az Mt. 113. §-ának (1)-(2) bekezdése értelmében a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermeke hároméves koráig egyenlőtlen munkaidő-beosztásban csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható. Működési rendjére tekintettel azonban a munkáltató számára jelentős nehézségekbe ütközne annak megoldása, hogy kizárólag e munkavállaló vonatkozásában alkalmazzon általános munkarendet. Helyesen értelmezi-e a munkáltató a jogszabályt és ezzel összefüggésben a lehetőségeit ebben a helyzetben, ha az alábbiak szerint gondolkodik? A munkavállaló jelen esetben nem járul hozzá az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatáshoz, és általános munkarendben kéri a foglalkoztatását, melyhez joga van, hiszen gyermeke még csak 2 éves. A gyermek 3 éves koráig a munkáltatónak szükséges biztosítania az általános munkarendben való foglalkoztatást. Ugyanakkor a 8 óra adott munkanapra történő beosztását a munkáltató jogosult egyoldalúan meghatározni. Ekkor azonban az Mt. 6. §-ának (3) pontját is szem előtt kell tartania, mely szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés elve alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Abban az esetben, ha a munkáltató munkaszervezési okból kifolyólag nem tudná biztosítani a munkavállaló foglalkoztatását, állásidő-fizetési kötelezettsége állna fenn az Mt. 146. §-ának (1) bekezdése szerint. A munkaviszony felmondással történő megszüntetésével a munkáltató ebben az esetben nem tud élni, ugyanis az Mt. 66. §-ának (5)-(6) bekezdése alapján a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen – ennek hiányában a munkavállaló szokás szerinti munkavégzési helyén – nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Jelen esetben ez a helyzet nem áll fenn, hiszen a munkáltatót a fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló vonatkozásában továbbfoglalkoztatási kötelezettség terheli, ezért a munkavállaló távolléte idejére felvett munkavállaló munkaszerződésének módosítása vagy megszüntetése válik szükségessé.

Kérdés: A munkáltatónknál csoportos létszámcsökkentés végrehajtására került sor. Ennek során egy speciális eset adódott, amelynek jogi értelmezésében különböző álláspontok merültek fel. Az Mt. 75. §-ának (1) bekezdése szerint csoportos létszámcsökkentés esetén az érintett munkavállalókat a felmondás közlését megelőzően 30 nappal tájékoztatni kell. Ezt a tájékoztatást rendkívül fontos körülményként kell figyelembe venni az Mt. 65. § (3)-(5) bekezdései vonatkozásában. A tájékoztatás után hetekkel, de még a felmondás kiadása előtt két héttel az egyik munkavállaló munkavédelmi képviselőként a munkavédelmi bizottság döntése szerint munkajogi védelmet kapott. A munkavédelmi bizottság a döntéséről a munkáltatót azonnal, szabályszerűen tájékoztatta. Álláspontunk szerint a munkáltató nem köteles a munkajogi védettséget figyelembe venni, mert megítélésünk szerint az Mt. 65. §-ának (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha az Mt.-ben nincs rá kifejezett utalás. Azaz ha a csoportos létszámcsökkentés hivatalosan bejelentésre került, és ezt követően részesülne a munkavállaló bármilyen munkajogi védelemben, azt jogszerűen figyelmen kívül lehet hagyni. Helyesen gondoljuk, hogy a munkajogi védelem tekintetében is automatikusan kell alkalmazni az Mt. 65. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat?

Kérdés: Egy kereskedelmi vállalatnál dolgoztam közel két évig, a munkáltatóm azonban felmondott nekem, arra hivatkozva, hogy a cégnél létszámcsökkentést kell végrehajtani. Rajtam kívül másnak is megszüntette a munkaviszonyát. Azt viszont nagyon furcsának találom, hogy most hirtelen csökkenteni kellett a létszámot, mivel a múlt hónapban hét új embert is felvett ugyanerre a munkakörre, melyet én is elláttam. Ilyen esetben alappal hivatkozhat a munkáltató létszámcsökkentésre? Fontolgatom, hogy keresetet indítok, mert szerintem ez nem volt jogszerű. Sikeresen perelhetem emiatt a munkáltatót?

Kérdés: Operatív igazgatóként dolgozom cégünknél. A munkaszerződésem szerint nem vagyok vezető állású, de ténylegesen mindig én helyettesítem az ügyvezetőt. Azt hallottam, hogy a tulajdonos le akar engem is váltani, de szerintem nem adtam okot a felmondásra. Ilyen esetben létezik olyan indok, amivel felmondhat nekem?

Kérdés: A munkáltató személyében történő változással kapcsolatban kérdezzük: cégünk 2015. március 31-gyel másik négy cégbe olvad be (egy cég lenne a jogutód) úgy, hogy 70 dolgozóból 11 dolgozónak fel akarnak mondani december 31-gyel. Állami cégekről van szó, cégcsoporton belüliek. Az indok hat dolgozó esetén az, hogy a másik négy cégben nincs szükség a munkájukra. A másik öt dolgozónak, akik pénzügyi, számviteli, munkaügyi, biztonsági területen dolgoznak, 2015. március 31-gyel mondanának fel, mivel nekik kell végigvinni a cég megszűnésig az adott területen felmerülő munkákat. Az öt dolgozónak még felvetettek egy alternatívát, hogy ha felajánlanak nekik munkát, s elfogadják, akkor úgy mehetnek át a másik cégbe, mintha utcáról jövő teljesen új munkavállalók lennének, azaz az eddig szerzett éveiket nem vihetik át. S még az is elképzelhető, hogy nem az eddigi munkakörükben dolgozhatnának tovább. Viszont ha nem fogadják el a felkínált állást, akkor felmondanak nekik. Milyen indokkal tehetik, hiszen az Mt. 66. §-ának (3) bekezdésében szereplő indokra nem hivatkozhatnak? Azt is lehet hallani, hogy a többi 59 dolgozót is úgy akarják átvenni, hogy a jelenlegi cégnél megszerzett éveiket nem akarják elismerni. Mindez mennyire jogszerű?

Kérdés: Cégünknél csoportos létszámcsökkentés volt. Azt követően, hogy erről én is megkaptam a tájékoztatást, teherbe estem. A felmondás közlésekor ezt meg is mondtam a munkáltatómnak, de azt mondta, hogy ez nem befolyásol semmit, holott úgy tudom, hogy felmondási védelem alatt állok terhesen, és elegendő ezt a felmondás közlésekor megmondani a munkáltatónak. Jogszerűen járt el a munkáltató? Ha nem, egy per során számomra kedvező ítélet születhet?

Kérdés: Egyik munkavállalónk 2013 októberében bemutatta az igazolást, hogy lombikbébiprogramban vesz részt. Tudomásunk szerint az első beültetés nem járt sikerrel, viszont nem tájékoztatott minket, hogy folytatja-e a programot. A cégnél létszámcsökkentést szeretnénk végrehajtani, amibe ő is beleesne, nem tudjuk azonban eldönteni, hogy védett-e a munkavállaló vagy sem. Mit tehetünk azért, hogy ezt megtudjuk?