11 cikk rendezése:
1. cikk / 11 Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben
Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
2. cikk / 11 Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama kollektív szerződés esetén
Kérdés: Az Mt. 53. és 57. §-a értelmében kollektív szerződés alapján az Mt. 53. §-ának (2) bekezdésében rögzített időtartamnál (negyvennégy beosztás szerinti munkanap vagy háromszázötvenkét óra) hosszabb ideig foglalkoztatható a munkavállaló a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen, munkakörben vagy munkáltatónál. A jogszerű munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás felső határát azonban nem rögzíti a törvény. Az eddigi bírói gyakorlat szerint (BH2006.300) a kollektív szerződésnek az átirányítás éves maximális időtartamát időkorlát nélküliként szabályozó rendelkezése semmis. Mi tehát jelenleg az a felső határ, amely még megfelel a jogintézmény rendeltetésének, valamint az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak? Álláspontunk szerint ugyanis egy féléves időtartamot, azaz hozzávetőlegesen 1464 órát meghaladó mértékű időtartam már olyan mértékű, amely felvethet aggályokat.
3. cikk / 11 Új Mt. a január 1-jétől hatályba lépett szabályokról
Kérdés: Hogyan készüljünk fel az új Mt. január elsejétől érvényes szabályaira? A szabadsággal kapcsolatosan milyen feladatai lesznek a munkaügyi munkatársnak (nyilatkoztatások, tájékoztatások stb.)? Melyek a távolléti díj számításának változásai és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás új előírásai?
4. cikk / 11 Tájékoztatási kötelezettség a munkaviszony létesítésekor
Kérdés: Az új Mt. hatálybalépését követően felvett munkavállalóknak továbbra is kötelesek leszünk írásbeli tájékoztatást adni a munkaviszony lényeges elemeiről (szabadság, kollektív szerződés stb.), vagy ezek után elegendő lesz szóban közölni a lényegesnek tartott információkat?
5. cikk / 11 Kiküldetés, kirendelés, átirányítás
Kérdés: Az új Mt.-ből elmaradtak a kiküldetés, kirendelés, átirányítás szabályai. Ez azt jelenti, hogy ezentúl ilyen elrendelésre a munkáltató részéről nem lesz lehetőség? Ez ugyanis teljesen ellehetetlenítené a tevékenységünket (külkereskedelmi cég vagyunk).
6. cikk / 11 Munkakörbe nem tartozó feladatok ellenértéke
Kérdés: 2009-ben a kollégámnak megszűnt a munkaviszonya. Ezután az ő munkáját is, akaratomon kívül, nekem kellett elvégezni. Több hónapon keresztül egy fillért sem kaptam érte, de felelősségre vonást a munkáért igen. Hónapok elteltével kreáltak egy megbízást, amit a mai napig nem vontak vissza. A munkát már nem én végzem, aki pedig most a felelőse, többszörös bért kapott, illetve kap. Kérdésem: a ki nem fizetett munkám bérét kérhetem-e?
7. cikk / 11 Kettős munkakör vagy szóbeli átirányítás?
Kérdés: Munkaügyi jogvitát kezdeményezett velünk szemben az egyik alkalmazottunk, akit a munkaszerződése szerinti munkakör mellett 2008 óta az eredeti munkakörébe tartozó feladatok lecsökkenése miatt felkértünk, hogy vegyen részt egy másik munkakör ellátásában (ami kb. a munkaideje 30%-át tette ki). A felkérést örömmel el is fogadta, ám írásban mindezt nem rögzítettük. A 2011. év eleji átszervezés során teljes mértékben megszűnt a munkavállaló szerződése szerinti munkaköre, ezért – e tényre alapítva – rendes felmondást közöltük vele. A munkavállaló azzal a kéréssel fordult bírósághoz, hogy kerüljön megállapításra a jogviszonya jogellenes megszüntetése, mivel az átszervezés nem érintette azt a feladatkört, amit ő ténylegesen 2008 óta ellátott. Álláspontunk szerint ennek ellenére mi jogszerűen szüntettük meg a jogviszonyát, mert 2008-ban nem a munkakörét módosítottuk, hanem gyakorlatilag átirányítottuk, csak nem teljesen szabályszerűen. Önök szerint előfordulhat olyan bírósági döntés, amely szerint a 2008 óta ellátott feladatok a munkavállaló munkaköre részévé váltak írásbeli munkaszerződés-módosítás nélkül?!
8. cikk / 11 Munkanap-áthelyezés – új munkavállalóra is kiterjed-e a munkavégzési kötelezettség?
Kérdés: 2011. évi márciusi munkanap-áthelyezéssel kapcsolatosan a következő probléma merült fel társaságunknál. Kollégánk 2011. március 16-án lépett be hozzánk, és véleménye szerint, mivel 2011. március 14-én még nem volt cégünk munkavállalója, 2011. március 19-én szombaton neki nem kell ledolgoznia a 14-ei napot. Véleményünk szerint azonban a munkanap-áthelyezés nem érinti az új munkavállaló ledolgozandó munkanapjait, és március 19-én szombaton, ahogyan más, heti ötnapos (hétfőtől péntekig) egyenlő, 40 órás munkaidő beosztásban dolgozónak vagy dolgoznia kell, vagy szabadságot vehet ki, hiszen rendelet szabályozza a munkaszüneti napok körül a munkarendet, valamint hogy milyen ellátást kell számfejteni neki arra a napra.
9. cikk / 11 Munkaidőmérték – változó is kiköthető?
Kérdés: Olyan munkaszerződést szeretnénk kötni a munkavállalókkal, amelyben nem egy konkrét munkaidőmértéket (pl. heti 30 órát) határozunk meg, hanem tulajdonképpen keretmunkaidő-mértéket. A munkavállaló munkaidejének a mértéke heti 20 órától 40 óráig terjedne, a munka mennyiségétől függően. Van erre jogszerűen lehetőségünk?
10. cikk / 11 Állásidő vagy négynapos munkahét?
Kérdés: Társaságunk beszállító lévén kénytelen igazodni a nagyvállalatok igényéhez. Kérdésem: cégünk, hogy ne kelljen elküldenie a dolgozókat, péntekenként állásidőre küldené az embereket, viszont nem tudja kifizetni erre az időre járó teljes alapmunkabért. Milyen lehetőségek lennének a bér csökkentésére, hogy a munkaszerződést ne kelljen módosítani, mert ez csak az utolsó lépés lenne?
