3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Állásidő elrendelése munkaszüneti napra
Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
2. cikk / 3 Hallgatói munkaszerződésre alkalmazandó szabályok
Kérdés: Főiskolai, egyetemi hallgatók nálunk, mint külső gyakorlóhelynek minősülő munkáltatónál végzik hathetes szakmai gyakorlatukat. Az Nft. 44. §-ának (2) bekezdése alapján foglalkoztatásukra az Mt. minden rendelkezését alkalmazni kell-e, pl. a pihenőidő, hat órát meghaladó munkavégzés esetén a munkaközi szünet, szabadság, betegszabadság (táppénz), valamint a kollektív szerződésben biztosított jogok tekintetében? A díjazás kapcsán pedig az Nft. 44. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti, hat hét időtartamot elérő egybefüggő gyakorlat esetén hetente a minimálbér 15%-ában meghatározott díjazás szabálya felülírja-e a minimálbér-rendeletet, miszerint a hetibér 22 560 forint?
3. cikk / 3 Kölcsönvevőnél hatályos kollektív szerződés alkalmazhatósága
Kérdés: Kölcsönbeadó cégünk – amely nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá – egyik kölcsönvevő partnere saját kollektív szerződése alapján áprilistól 9 havi munkaidőkeretet alkalmaz saját munkavállalói vonatkozásában. Kérdéseink: 1. Tekintettel az Mt. 193/G. § (5) bekezdés (f) pontjában foglaltakra, kiterjed-e a kollektív szerződés rendelkezése a kölcsönzött munkavállalókra is? 2. Ha igen, akkor ez automatikus vagy írásbeli tájékoztatási kötelezettséggel jár a kölcsönvevő-kölcsönbeadó, illetve a kölcsönzött munkavállaló viszonylatában? 3. Munkajogilag felelősségre vonható-e a kölcsönbeadó – a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján –, ha alkalmazza a 9 havi munkaidőkeretet, illetve ha a munkabért emiatt helytelenül/hiányosan számolja el?