36 cikk rendezése:
11. cikk / 36 Spontán sztrájk a béremelés "lefaragása" miatt
Kérdés: Varrónő vagyok egy német tulajdonban lévő varrodában. A kötelező béremelés kapcsán a munkáltató bejelentette, hogy nekünk ezt ki kell termelni, ezért bizonyos intézkedéseket vezetett be. Például elvette az étkezési utalványt, lefaragta a munkaközi szünetet. Próbáltunk tiltakozni a csoportvezetőkön keresztül, de sajnos eredménytelenül. Ezért, hogy egyáltalán szóba álljanak velünk, az egyik reggel nem álltunk egyöntetűen munkába (nem haladta meg a két óra hosszát). Azt mondták, amiért megkárosítottuk a céget, kollektív fegyelmit kapunk, ha nem mondjuk meg, kik voltak a felbujtók, és pénzbírsággal is fenyegetőztek. Megtehetik ezt?
12. cikk / 36 Áttérés három műszakos munkarendre
Kérdés: 2016. január 1-jétől három műszakos munkarend bevezetését tervezzük, jelenleg egy műszakban működünk, de igen sok túlórával. Kell-e ehhez a változtatáshoz a munkaszerződések módosítása? Ez így már megszakítás nélküli munkarendnek minősül? Amennyiben a munkavállaló nem szeretné vállalni az új munkarendet, felmondhat-e erre hivatkozással, akár azonnali hatállyal? Illetve ebben az esetben felmondhat-e a munkáltató? Jár-e ilyenkor végkielégítés?
13. cikk / 36 Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben
Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
14. cikk / 36 Szombati munkanap elrendelése áramszünet miatt
Kérdés: Általános munkarendben dolgozunk. Az áramszolgáltatónk tájékoztatott, hogy augusztus hónapban karbantartási okokból egy napra szüneteltetni fogja a szolgáltatást, és lekapcsolja az egész épületet a rendszerről. Szeretnénk, hogyha ezen a napon a munkavállalók pihenőnapot kapnának, és helyette szombaton dolgozhatnának. Milyen lehetőségünk van erre vonatkozóan?
15. cikk / 36 Füstmentes munkahely – és a "füstbe ment cigiszünet"
Kérdés: 2015. február elsejével módosították cégünknél a munkaügyi szabályzatot, amelyben kitiltották a cég területéről a dohányzást. Ez igen kellemetlenül érinti a dohányzó kollégákat (kb. 30%-a az összlétszámnak). Milyen körülményekre lehetne hivatkozni, hogy a munkáltató mégis megengedje a munkahelyi dohányzást? Kell-e valamilyen kompenzációt adni amiatt, hogy mostantól a "cigiszünetet" is le kell dolgozni?
16. cikk / 36 Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama kollektív szerződés esetén
Kérdés: Az Mt. 53. és 57. §-a értelmében kollektív szerződés alapján az Mt. 53. §-ának (2) bekezdésében rögzített időtartamnál (negyvennégy beosztás szerinti munkanap vagy háromszázötvenkét óra) hosszabb ideig foglalkoztatható a munkavállaló a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen, munkakörben vagy munkáltatónál. A jogszerű munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás felső határát azonban nem rögzíti a törvény. Az eddigi bírói gyakorlat szerint (BH2006.300) a kollektív szerződésnek az átirányítás éves maximális időtartamát időkorlát nélküliként szabályozó rendelkezése semmis. Mi tehát jelenleg az a felső határ, amely még megfelel a jogintézmény rendeltetésének, valamint az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak? Álláspontunk szerint ugyanis egy féléves időtartamot, azaz hozzávetőlegesen 1464 órát meghaladó mértékű időtartam már olyan mértékű, amely felvethet aggályokat.
17. cikk / 36 Állásidő elrendelése munkaszüneti napra
Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
18. cikk / 36 Egyenlőtlen munkaidő-beosztás bevezetése kollektív szerződés mellett
Kérdés: Kollektív szerződésünk szerint egy és több műszakos munkarendben dolgoznak a kollégák. A munkáltató arra hivatkozva, hogy joga van a munkarendet egyoldalúan megváltoztatni, az egy műszakos dolgozók részére is az általános munkarendtől eltérő munkarendben, egyenlőtlen időbeosztást kíván bevezetni (napi 12 órás munkavégzésekkel, akár szombaton is). Van-e erre jogosultsága, vagy azáltal, hogy a kollektív szerződés tartalmaz munkarendi szabályozást, kötelező lenne neki egyeztetni előtte a szakszervezettel?
19. cikk / 36 Munkaidőkeret alkalmazása kollektív szerződés alapján
Kérdés: A tavalyi évben termelési okokból a munkáltató kezdeményezte a szakszervezetnél olyan megállapodás megkötését, amely háromhavi munkaidőkeretet is lehetővé tesz. A megállapodás 2013-ra pontosan megadta, hogy mikor kezdődik és mikor ér véget a munkaidőkeret. Ugyan ezt nem tartalmazza a megállapodás, de a munkavállalók felé azt kommunikálta a cég, hogy azt csak 2013-ra kötik meg. A szöveg még ezt írja: "A munkaidőkeret mindenkori kezdő időpontja a naptári negyedév első napja, mindenkori befejezési időpontja a naptári negyedév utolsó napja". Kérdésem, hogy jogosult-e ez alapján a munkáltató idén is háromhavi munkaidőkeretet alkalmazni?
20. cikk / 36 Munkaközi szünet szabályaitól való eltérés
Kérdés: Helyi önkormányzati költségvetési szervként működünk, önkormányzati szolgáltató feladatot látunk el, mégpedig iskolák működtetési feladatait. Alkalmazottainkat a Kjt. és a 77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint foglalkoztatjuk. A munkáltató úgy szabályozta a munkaközi szünetet, hogy az nem része a munkaidőnek. A Kjt. 59. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján "jogszabály vagy kollektív szerződés – ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel – az Mt. 86. §-a (3) bekezdésének a) pontjától a közalkalmazott javára eltérhet". Tekintettel arra, hogy az ágazati jogszabály ezt a kérdést nem szabályozza, továbbá szakszervezet sem működik a munkáltatónál, így nincs kollektív szerződésünk. A munkáltató egyoldalúan belső szabályzatban a munkavállaló javára eltérhet-e, jogszerűen kinyilváníthatja-e, hogy a munkaközi szünet a munkaidő része?
