8 talált cikk a munkaidő , adó , hozzájárulás , munkavállaló , kollektív szerződés kifejezésre

Kérdés: Az Mt. 103. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szerint a munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. A (6) bekezdés szerint ettől el lehet térni, de az (5) bekezdés szerinti tartamban kiadott részletnek legalább 20 perc tartamúnak kell lennie. Cégünknél a két műszakos munkarendben dolgozó munkavállalóink összesen 30 perc szünetet kapnak, amely része a 8 órás napi munkaidőnek. A szüneteket három részletben veszik ki, a következőképpen: 7:30-7:35; 9:00-9:10; 11:45-12:00-ig. A munkavállalók kérésére biztosítunk reggel öt perc szünetet, a 20 perces ebédszünet rovására. A tízperces reggeliszünetből, rövidsége miatt, már nem szerettünk volna elvenni. A szünetrend elfogadásáról, annak kifejezetten munkavállalói kérésre történő, a 103. § (6) bekezdésétől eltérő kiadásáról nyilatkoztattuk munkavállalóinkat. Jogszerűen járunk el, ha a fentiek szerint adjuk ki a szüneteket, amelyben nincs egybefüggő 20 perces munkaközi szünet? Minősülhet-e az ily módon kialakított szünetrend a munkavállaló javára történő eltérésnek? Amennyiben kiadható a fentiek szerint a munkaközi szünet, akkor annak elfogadására elegendő a ráutaló magatartás, vagy szükséges erről különmegállapodást kötni? Ha szükséges, akkor minden újonnan létesített munkaviszonynál külön-külön, vagy elegendő évente egy alkalommal egy, a munkavállalók által közösen aláírt nyilatkozat?

Kérdés: A Kjt. egyértelműen rögzíti a közalkalmazottakat megillető alap-, illetve pótszabadság mértékét. Az Mt. 135. §-a alapján az Mt.-ben rögzített alapszabadság mértékétől kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el. Az Mt. 135. §-a – a (4)-(6) bekezdések kivételével – a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó. Kérdésünk, hogy a felek a kinevezésben megállapodhatnak-e a Kjt.-ben rögzítetthez képest magasabb mértékű alapszabadságban, illetve megállapodhatnak-e több pótszabadságban, vagy ehhez mindenképpen kollektív szerződés szükséges? Hogyan kell értelmezni az Mt. 146. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezést? Milyen esetekben kerülhet sor arra, hogy a munkavállaló a munkáltatója hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól? Ez csak néhány óra, vagy akár egy teljes munkanap mentesülést is jelenthet? Ilyen esetben a kiesett munkaidőre a felek akár távolléti díj fizetésében is megállapodhatnak?

Kérdés: Hogyan készüljünk fel az új Mt. január elsejétől érvényes szabályaira? A szabadsággal kapcsolatosan milyen feladatai lesznek a munkaügyi munkatársnak (nyilatkoztatások, tájékoztatások stb.)? Melyek a távolléti díj számításának változásai és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás új előírásai?

Kérdés: Az új Mt., illetve Kjt. 2012. július 1-jétől hatályos rendelkezései szerint a szociális intézményben foglalkoztatott közalkalmazottak esetében a munkaközi szünet 20 perces időtartama beletartozhat-e a 8 órás munkaidőbe?

Kérdés: Az Mt. 147. § (3) bekezdése szerint a munkaidő-beosztás szerinti pihenőidőben végzett munka esetén 50 százalékos pótlék merül fel, ha munkavállaló másik pihenőidőt kap. Ez azt is jelenti, ha munkavállalónak az egy héttel korábban elkészített munkaidő-beosztás szerint délelőtt kellett volna munkát végeznie, de cserélt a délutánra beosztott munkatársával, mert délelőtt magánjellegű elfoglaltsága volt, akkor mindkét munkavállalónál 50 százalékos pótlékot kell fizetni?

Kérdés: Társaságunk beszállító lévén kénytelen igazodni a nagyvállalatok igényéhez. Kérdésem: cégünk, hogy ne kelljen elküldenie a dolgozókat, péntekenként állásidőre küldené az embereket, viszont nem tudja kifizetni erre az időre járó teljes alapmunkabért. Milyen lehetőségek lennének a bér csökkentésére, hogy a munkaszerződést ne kelljen módosítani, mert ez csak az utolsó lépés lenne?

Kérdés: Megváltoztathatja-e a munkáltató egyik napról a másikra a munkaidő-beosztást? Korábban hétfőtől péntekig reggel 8.00 órától 16.30-ig tartott a munkaidő, most két műszakban, munkaidőkeretben kell dolgoznunk, néha hétvégeken is.

Kérdés: Amióta a GYES mellett is lehet dolgozni, gyakrabban fordul elő, hogy a kismamák idő előtt meg akarják szakítani fizetés nélküli szabadságukat, és visszatérnek korábbi munkakörükbe. A munkáltatónknál kialakult gyakorlat szerint a fizetés nélküli szabadságon lévők pótlására új munkavállalót veszünk fel, határozott időre. Az egyik ilyen helyettes sokkal jobb képességű, mint a helyettesített. Ha az anyuka visszatér a GYES-ről, megszüntethető-e a munkaviszonya rendes felmondással arra hivatkozással, hogy a munkaköre be van töltve, vagy kötelesek vagyunk az eredeti munkakörében továbbfoglalkoztatni? Ha erre nincs mód, mik a munkáltató lehetőségei?