Elmaradt műszak elszámolása munkaidőkeretben

Kérdés: Munkaidőkeretben, ha nem osztották be az elmulasztott óraszámot, elmaradt műszakot jelent? Munkavállalóként havi munkaidőkeretben dolgozom. A kollektív szerződés rendelkezése szerint műszakpótlék csak a ténylegesen ledolgozott órák után illet meg. A munkáltató azonban a kollektív szerződésben felvállalta, hogy ha egy előre tervezett műszak elmarad, akkor a munkaidőkeret végéig másik műszakot jelöl ki. Ha nem kerül kijelölésre másik műszak, akkor az elmaradt műszakra alapbér helyett a magasabb távolléti díjjal kompenzál. Mi a helyzet akkor, ha a munkáltató eleve a munkaidőkeret óraszámánál kevesebb óraszámban tervezi meg a műszakbeosztást? A munkáltató foglalkoztatási kötelezettségéből adódóan érvényesülhet-e az Mt. 6. §-ában leírt "felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat" elv? Álláspontom szerint, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének csak részben tesz eleget, akkor ez részére felróható magatartás, és ezt úgy kell értelmezni, mintha a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének teljesen eleget tenne (eredetileg tervezne műszakot a munkaidőkeret teljes ledolgozására), és ez a tervezett (kijelölt) műszak elmarad. A munkaidőkeretből nem beosztott, elmulasztott óraszámokat ezért elmaradt műszaknak kell tekinteni. Ha ez nem minősülne elmaradt műszaknak, és ezért nem kellene kifizetni a felvállalt távolléti díjat, akkor ebből a munkáltatónak előnye származna. Jól gondolom?
Részlet a válaszából: […] ...is megilleti, ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult [Mt. 146. § (1) bek., 147. §].A kérdéses esetben a kollektív szerződés annyiban tér el az idézett törvényi szabályoktól, hogy az eredetileg beosztott, de lemondott, és később sem elrendelt...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. április 16.

Munkaidő és pótlékátalány szabályozása kollektív szerződésben

Kérdés: Az Mt. 143. §-a rendelkezik a rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék, illetve a szabadidő elszámolásáról. A 145. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy bérpótlékot is magában foglaló alapbért állapíthatnak meg a felek. Ez a bekezdés a rendkívüli munkavégzésre járó bérpótlékra nem vonatkozik. A kérdésem arra irányul, hogy kollektív szerződésben ettől eltérően megállapítható-e havi átalány a rendkívüli munkavégzés idejére? Például egy havibéres dolgozónál előírhatja a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződésben megállapodhatnak a felek arról, hogy havonta 200 óra egy adott munkavállaló elvárt havi munkaideje? Mit jelent pontosan a 156. § (1) bekezdésének a) pontja, miszerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár?
Részlet a válaszából: […] ...felek a munkaszerződésben bérpótlék helyett havi átalányt állapíthatnak meg [Mt. 145. § (2) bek. a) pont]. Kollektív szerződés ugyan elvileg eltérhet ettől a szabálytól [lásd Mt. 165. §, 277. § (2) bek.], mivel azonban a törvény kifejezetten úgy rendelkezik,...A...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. április 11.

Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben

Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
Részlet a válaszából: […] ...hogy a szabadság kiadására vonatkozó szabályok – a pénzbeli megváltás tilalmát leszámítva – eltérést engedőek a kollektív szerződésben. Így a felek szabadon megállapodhatnak a szabadságelszámolás más módjában is, vagy azt is lehetővé tehetik, hogy....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. október 12.

Vezető állású munkavállalói státusz – a helyettesítés nem tesz helyettessé

Kérdés: A kft.-ben az ügyvezető eseti megbízást adott egyes szakterületi vezetőknek arra, hogy szabadság miatti távolléte alatt helyettesítsék, helyette aláírjanak. Ezek a vezetők vezető állású munkavállalónak bizonyulnak-e? Ha igen, lehet-e ez átmeneti időre szóló, és melyek ezek következményei? A cég szervezeti és működési szabályzata erről a kérdésről nem rendelkezik.
Részlet a válaszából: […] ...pozíciót nem átmeneti helyettesítés esetére, hanem rendszerszerű működéshez kötötten kívánta megfogalmazni. Például, a vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki; nem szerezhet részesedést más, a munkáltatóhoz hasonló profilú vállalkozásban; munkaidejét.....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. augusztus 10.

Állásidő vagy négynapos munkahét?

Kérdés: Társaságunk beszállító lévén kénytelen igazodni a nagyvállalatok igényéhez. Kérdésem: cégünk, hogy ne kelljen elküldenie a dolgozókat, péntekenként állásidőre küldené az embereket, viszont nem tudja kifizetni erre az időre járó teljes alapmunkabért. Milyen lehetőségek lennének a bér csökkentésére, hogy a munkaszerződést ne kelljen módosítani, mert ez csak az utolsó lépés lenne?
Részlet a válaszából: […] ...meg a száztíz munkanapot, azzal, hogy egyes típusonként legfeljebbévi negyvennégy munkanapnyi munkavégzést lehet elrendelni. Lényeges, hogykollektív szerződés mindkét felső határt korlátlanul felemelheti [Mt. 83/A. §(3)-(4) bekezdés].SzabadságolásA munkáltatónak......[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. április 6.