7 talált cikk a Közigazgatás , közalkalmazotti jogviszony , kereset kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: Az önkormányzat foglalkoztatásában áll egy idén nyugdíjba lépő, napi nyolcórás munkajogviszonyban foglalkoztatott dolgozó. A nyugdíj betöltésekor "le kell-e zárni" a munkaviszonyt, és nyugdíjasként újra felvenni, vagy foglalkoztatható tovább, az eredeti tervek szerint napi négyórás részmunkaidőben? Ha "le kell zárni" a jogviszonyt, akkor van-e előtte felmentési idő?

Kérdés: Konyhai dolgozó áthelyezése más beosztásba közalkalmazottként lehetséges-e határozatlan idejű kinevezés esetén?

Kérdés: A közalkalmazottunk valótlan indokok alapján rendkívüli lemondással megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát. Jogellenesnek tartjuk a rendkívüli lemondást, de kiléptettük a közalkalmazottat, aki most követeli a felmentési időre járó távolléti díjat. Kötelesek vagyunk ezt akkor is kifizetni, ha nem ismerjük el jogszerűnek a megszüntetést?

Kérdés: Közalkalmazottként egy szociális intézetben vagyok gépkocsivezető, egy tizenhét személyes kisbuszt vezetek immáron tizenhét éve. Elrendelheti-e a munkáltatóm, hogy a jövőben karbantartóként foglalkoztat, és csak esetenként kell vezetnem?

Kérdés: 1975 szeptemberétől képesítés nélküli óvónőként dolgoztam, majd 1977-ben megszereztem az óvodapedagógus diplomát, és 1980 márciusáig óvodapedagógus voltam. Egy betegség következtében el kellett hagynom az óvónői pályát, ezért 1983-tól óvodatitkárként dolgozom, és ez a jelenlegi munkaköröm is, melyet közalkalmazotti jogviszonyban látok el. Jövő év februárjában töltöm be a rám irányadó öregségi korhatárt. Az Oktatási Hivatal határozata alapján munkáltatóm 2017. január 1-jével a Pedagógus II. fokozatba sorolt be a 326/2013. Korm. rendelet 39/K. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján. A határozat azt feltételezte, hogy Pedagógus I. fokozatba vagyok besorolva, ám nem ez volt a helyzet, ezért az illetményem is a jóval alacsonyabb összegű garantált bérminimumnak felelt meg. Álláspontom szerint 2015. szeptember 1-jével be kellett volna sorolni a Pedagógus I. fokozatba. Mivel jelentős a különbség a garantált bérminimumnak megfelelő korábbi illetményem és a Pedagógus I. szerinti besorolás között, megítélésem szerint visszamenőlegesen jogosult lennék az ebből adódó illetménykülönbözetre. Ezt az önkormányzatnak is jeleztem, de ők elzárkóztak attól, hogy visszamenőleg átsoroljanak. Mivel nem elhanyagolható összegről van szó, nem szeretném annyiban hagyni a dolgot. Helyes-e az érvelésem, ha igen, mit tehetnék ebben a helyzetben?

Kérdés: 2016. május 17-től vezető gondozó vagyok, közalkalmazottként. 2016. december 31-ével a szerződésem lejárt. A munkámhoz kell a szociális asszisztensi végzettség, melynek megszerzését elkezdtem. Nem hosszabbítják meg a kinevezésemet, mivel nem fejeztem be az iskolát, vagyis olyan dolgozót vesznek föl, aki már megszerezte a képesítést. Felmentési idő nincsen?

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.