90 cikk rendezése:
81. cikk / 90 Munkaviszony kezdő időpontja – keresőképtelen betegség esetén
Kérdés: Munkavállalónkkal július 30-án kötöttünk munkaszerződést, a munkába lépés napjaként augusztus 3-át jelöltük meg. A munkavállaló azonban augusztus 3-án reggel jelezte, hogy keresőképtelen beteg. A munkavállaló sajnos azóta is súlyos beteg. Ebben az esetben is augusztus 3-a marad a munkába lépés napja, és kötelesek vagyunk részére a betegszabadságra járó díjazást fizetni, vagy a munkába lépés napja a betegsége miatt módosul, és a tényleges munkába lépés napján fog csak a munkaviszonya megkezdődni?
82. cikk / 90 Munkaidőkeret – beszámít a munkaszüneti nap?
Kérdés: Megszakítás nélküli munkarendet alkalmazó munkáltató vagyunk, háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk a munkavállalókat. A munkaidőkereten belül kötelezően ledolgoztatható munkaidő mértékének meghatározásával kapcsolatban kérdezzük: miután az általunk alkalmazott munkarend esetén munkaszüneti napra is elrendelhetünk munkát, a munkaidőkeretbe tartozó munkaidőt elegendő-e csak a heti két pihenőnapunkkal csökkenti, és a hétköznapra eső munkaszüneti napokkal nem? Ha egy adott hónapban van hétköznapra eső munkaszüneti nap, foglalkoztathatjuk-e ekkor – teljes munkaidő esetén – nyolc órával többet a munkavállalókat?
83. cikk / 90 Fogászati kezelés – kötelező orvosi vizsgálatnak minősül?
Kérdés: Egyik munkavállalónknak tartós fogászati kezelésre van szüksége, és munkaideje alatt kíván eljárni az orvoshoz. Arra hivatkozással kéri a munkavégzés alóli mentesülést, továbbá erre az időszakra távolléti díj fizetését, hogy ő "kötelező orvosi vizsgálat alatt áll". Problémánk, hogy a Munka Törvénykönyve nem határozza meg konkrétan, hogy mely kezelések, vizsgálatok minősülnek kötelező orvosi vizsgálatnak. Jogos a munkavállaló igénye?
84. cikk / 90 Keresőképtelenség elszámolása munkaidőkeret esetén
Kérdés: Hat hónapos munkaidőkeretet alkalmazunk, és egyik munkavállalónk, aki a csúcsidőszakban dolgozott, megbetegedett. Jelenleg – figyelemmel arra, hogy keresőképtelen – nem tudjuk a munkaidőkeret végéig kiadni részére a pihenőidőket. Ilyen esetben – annak ellenére, hogy előreláthatólag még hónapokon keresztül beteg lesz – a munkaidőkeret végén csak rendkívüli munkaként lehet elszámolni a keret első felében teljesített többletmunkáját? A rendkívüli munkavégzésért járó díjazás kifizetése a táppénz folyósítása mellett elszámolható?
85. cikk / 90 Keresőképtelen betegség – a szabadságok kiadása
Kérdés: Munkavállalónk lassan egy éve betegeskedik. Keresőképtelenségének időtartama hamarosan meghaladja a táppénzre jogosító időt. Azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy anyagi nehézségeire tekintettel adjuk ki számára a betegség miatt eddig ki nem vett 30 nap rendes szabadságát (fizetve a távolléti díjat), valamint biztosítsuk neki az idei, 2009-re járó 15 munkanap betegszabadságát (távolléti díjának 80%-ának megfizetése mellett). Ilyen kéréssel eddig nem találkoztunk, mit tegyünk?
86. cikk / 90 13. havi illetmény – időarányos kifizetés
Kérdés: Köztisztviselőként dolgoztam az egyik önkormányzatnál 2 hónapig, ezt követően áthelyezéssel kerültem a közigazgatási hivatalhoz, ahol 8 hónapig voltam. A munkahelyem csak a 8 hónapra járó 13. havi illetményemet fizeti ki, mondván, hogy a 2 hónapos közszolgálati jogviszonyom után nem illet meg a juttatás. Kérdésem, hogy tényleg nem jár a 2 hónapra 13. havi illetmény? Mi számít a 13. havi illetmény szempontjából jogszerző időnek?
87. cikk / 90 Rendes felmondás – a felmondási tilalom lejártát követően
Kérdés: A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?
88. cikk / 90 13. havi illetmény – jogszerző-e a szülési szabadság és GYED ideje?
Kérdés: Közalkalmazotti jogviszonyban állok, és jelenleg gyermekemmel GYED-en vagyok. A tavalyi évben két hónapot dolgoztam, aztán szülési szabadságon voltam, majd ezt követően kerültem GYED-re. A munkáltatóm csak a két hónapra eső 13. havi illetményemet fizette ki arra hivatkozással, hogy a jogviszonyom hat hónapot meghaladóan szünetelt. Kérdésem: tényleg nem jár-e abban az évben a 13. havi teljes illetmény, amelyben dolgoztam is, és csak az év egy részében voltam szülési szabadságon és GYED-en?
89. cikk / 90 Hogyan befolyásolja a munkából való távollét a munkaidőkeret alatt ledolgozható munkaórák számát?
Kérdés: Munkavállalóink egyhavi munkaidőkeretben dolgoznak, a munkaidőkeret átlagában napi 8 órát. Kérdésünk az lenne, hogy ha a munkavállalók szabadságra mennek vagy betegek, a távollétük hogyan befolyásolja a munkaidőkeretből még ledolgozható órák számát, vagyis hogyan kell pontosan értelmezni az Mt. 118/A. §-ának (5) bekezdését?
90. cikk / 90 Rendes szabadság – a kiadás megszakítása keresőképtelen betegség miatt
Kérdés: A cégemnél az egyik munkavállaló szabadságának kiadásáról rendelkeztem, aki a szabadsága alatt megbetegedett. Szerintem először a betegállomány igénybevétele előtt a megkezdett szabadságát kell kivennie a munkavállalónak, azt nem szakíthatja meg, csak a kiadott szabadság letöltését követően mehet táppénzre. A munkavállaló szerint azonban a szabadsága megszakad a betegállományba kerülésével, és a megmaradt szabadságát egy másik alkalommal veheti ki. Kérdésem: helyesen járok-e el, ha a megkezdett szabadságot a betegállomány alatt kiadom, és csak ezt követően veszem táppénzre a munkavállalót? Van-e olyan rendelkezés, amely alapján a betegség miatt a megkezdett szabadság félbeszakadna, és a felgyógyulás után újra járna a már kiadott szabadság?
