3 talált cikk a felmondás , felmondás közlése , munkakör , új Mt. , keresőképtelenség kifejezésre

Kérdés: Az egyik munkavállalónk már harmadik éve áll az alkalmazásunkban határozatlan idejű munkaviszonyban. Néhány hete sajnálatos módon az egyik gyermeke kórházba került, majd amikor kiderült, hogy a jövőben is állandó kórházi kezelésre szorul, a munkavállaló házastársa bejött a munkahelyre, és átadta a munkavállaló felmondását. Az írásba foglalt felmondás ugyan nem tartalmazott indoklást, de a férj elmondta, hogy mivel a kisgyermek nem maradhat az édesanyja nélkül, a munkavállaló nem lesz képes ellátni a munkaköri feladatait, és azért közli ő a felmondást, mert a feleségét kiírta az orvos, ugyanis állandóan a gyermekük mellett van. A munkáltatói jogkör gyakorlója nem vette át az iratot, gondolkodási időt kért, mert nem akarta ilyen könnyen elengedni a munkavállalót. Kötelesek vagyunk-e elfogadni a munkavállaló felmondását? Ha igen, megkövetelhetjük-e, hogy letöltse a harmincnapos felmondási időt?

Kérdés: A 2599. számú kérdésre adott válasszal szemben, miért értelmezik mégis úgy sokan, hogy jogellenes felmondásnak minősül, ha keresőképtelenség alatt mond fel a munkáltató a munkavállalónak, ezzel pedig a munkavállaló munkaügyi bírósághoz fordulhat? Ugyanis ha keresőképtelenség alatt mondunk fel neki, azt csak a munkavállaló hozzájárulásával vonhatjuk vissza. Vagy ez csak a munkakör megszűnésére, és nem az átszervezésre vagy gazdasági okra hivatkozva történhet meg?

Kérdés: Egy kollégánk hosszabb ideig volt táppénzes állományban, amely január elején ért véget. Az üzemorvosi vizsgálat az első munkanapján munkavégzésre alkalmasnak találta. Mivel a hosszú idő alatt, amíg nem dolgozott, pótolnunk kellett a munkáját, ezért felvettünk egy új embert, így nincs üres pozíció, amiben tudnánk alkalmazni. A korábbi csoportjából ráadásul senki sem akar vele együtt dolgozni, rosszindulatú vezetőnek tartják, félnek a visszatértétől. Milyen feltételekkel tudnánk szabályosan megválni a munkavállalótól?