5 talált cikk a szabályzat , foglalkoztatás , adó , vezető , közalkalmazotti jogviszony kifejezésre

Kérdés: Szervezetünk (Kjt. hatálya alá tartozunk) több hivatali gépjárművel rendelkezik, melyek között ún. kulcsos autók is vannak. A kulcsos autókat a gépjármű-üzemeltetési szabályzat és a gépjármű vezetésére feljogosító igazgatói határozat alapján vezethetik a kollégák. Vannak olyan munkakörök, ahol eleve előírjuk az álláshirdetésben, hogy szükséges a gépjárművezetői engedély (pl. a műszaki osztályos kollégáknak), és van, amelyik munkakörnél nem írjuk ugyan elő ezt a feltételt, de időnként (például helyettesítésnél) elvárnánk a B kategóriás jogosítvánnyal rendelkező kollégától, hogy vezessen. Ez utóbbi esetben a kollégák ellenállnak (a vezetőjük is), azzal érvelnek, hogy mivel nem írtuk elő a munkaköri leírásukban, nem várható el, hogy autót vezessenek. Aggályuk, hogy hivatali autóról van szó. A konkrét probléma: az a B kategóriás gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, és napi szinten saját autót vezető kolléga, aki a pénztárost helyettesíti, nem akarja vezetni a hivatali kulcsos autót. Azért lenne szükséges, hogy a pénztárost helyettesítő kolléga is vezessen, mert bizonyos összeghatár felett a bankból gépjárművel kellene, hogy elhozza a pénzt, de nem hatékony a feladatellátás, ha valakinek fuvaroznia kell azt, aki tulajdonképpen maga is vezet. A hivatali gépjárművezetésre való feljogosítás beleférhet-e a munkáltató utasításadási jogkörébe vagy egyéb jogkörbe?

Kérdés: Településünkön szociális intézmény működik, alapítója és fenntartója 5 település részvételével a feladatellátó társulás. Az intézmény csak szociális alapfeladatokat (támogató szolgáltatás, idősek nappali ellátása, gyermekjóléti szolgáltatás, szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás és jelzőrendszeres házi segítségnyújtás) lát el. Az intézmény vezetőjét határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonya mellett, magasabb vezető beosztás ellátására pályázat kiírásával öt évre bízta meg a társulás. Az intézményvezető pályázat kiírása nélkül, határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonya mellett, családsegítő munkakörben foglalkoztatott, felsőfokú iskolai végzettséggel és sokéves szakmai gyakorlattal rendelkező kollégáját bízta meg az általános helyettesítési feladatokkal. Az intézmény SzMSz-e szerint: "Az intézményvezető távolléte, akadályoztatása esetén, vagy ha a tisztség ideiglenesen nincs betöltve, ellátja a vezetői feladatokat (általános helyettes), így különösen: a kötelezettségvállalással kapcsolatos feladatokat, a szakmai alapfeladatok felügyeletét, irányítását, gondoskodik a vezető távolléte esetén a szabadságok kiírásáról, rendszeresen tájékoztatja az intézmény vezetőjét az ellátásokkal kapcsolatban, folyamatos munkakapcsolatot tart az intézmény valamennyi egységével, képviseli az intézményt külső szervek felé. További feladatait a részletes munkaköri leírás tartalmazza." Véleményünk szerint nem minősül magasabb vezetőnek az a dolgozó, aki pályázat kiírása nélkül, az SzMSz-ben és munkaköri leírásban foglaltak alapján általános helyettesítési feladatokat lát el saját feladatai (munkaköre) mellett. Önálló intézményvezető-helyettesi státusz nincs, viszont az intézményvezető pár évvel ezelőtt a helyettesítési feladatokkal megbízott munkatársnak vezetői pótlékot biztosított (mértéke 100%). Fentiek alapján kérdésünk, hogy – figyelemmel a Kjt. 20/A-20/B. §-aiban előírt pályáztatási kötelezettségre – a Kjt. 23. §-ának (2)-(3) bekezdésében, valamint a végrehajtásra kiadott 257/2000. Korm. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint magasabb vezetőnek minősül-e a leírtak szerint megbízott munkatárs?

Kérdés: Egy tankerületi központ fenntartása alatt lévő köznevelési intézmények közül az egyik óraadóként alkalmazni kíván egy olyan matematikatanárt, aki a másik köznevelési intézményben áll közalkalmazotti jogviszonyban. Az Nkt. 61. §-ának (6) bekezdése szerint a tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézményben a pedagógus és nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazottat a köznevelési intézmény vezetője javaslatára a tankerületi központ vezetője nevezi ki és menti fel. Vagyis mindkét intézménynél ugyanaz a tankerületiközpont-igazgató lesz a munkáltatói jogok gyakorlója. Kizárja-e ez az összeférhetetlenségi szabályok alkalmazását, tekintettel arra, hogy ugyanaz a személy írja elő mindkét kinevezést, illetve szerződést? A Kjt. 42. §-a szerint ugyanis a munkáltató a vele közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottal munkaköri feladatai ellátására munkavégzésre irányuló további jogviszonyt nem létesíthet.

Kérdés: Intézményünk színház, fő tevékenységi köre az előadó-művészet, az alkalmazottak foglalkoztatására az Mt., a Kjt. és a vonatkozó jogszabályok, köztük a 150/1992. Korm. rendelet szabályai alapján kerül sor. A közalkalmazottak tekintetében a munkáltató döntése (szabályzat, utasítás), valamint kollektív szerződés alapján jogszerűen megállapítható-e a munkáltatónál, a Kjt. 69-74. §-ainak rendelkezéseiben foglaltakon túl, ágazati, szakmai sajátosságokra is figyelemmel, további olyan illetménypótlék, melyet sem a Kjt., sem a vonatkozó 150/1992. Korm. rendelet nem tartalmaz kifejezetten? A pótlék alkalmazására olyan munkaköröknél kerül sor, ahol az általánostól eltérő a feladatok jellege, a feladat ellátásának speciális körülményei vannak, illetve a munkavégzés helye speciális. Például: kórustitkár, oldalvezető (díszítő), zsinórmester, fegyverraktáros, jelmezraktáros.

Kérdés: Integrált intézményünkben dolgozó közalkalmazottak szociális, bölcsődei és egészségügyi szolgáltatást nyújtanak. Új vezetőnk kontrollert kíván alkalmazni. A kontroller feladata lenne például: "támogató jellegű üzemgazdasági szolgáltatás nyújtása az intézményvezető számára a célorientált tervezéshez, irányításhoz; közreműködés a kontrollingrendszer bevezetésében, működtetésében; elkészíti az intézmény kontrollingtervét; a felelős vezetőkkel való egyeztetés alapján a szükséges intézkedésekre javaslatot tesz; koordinálja a részcélok, illetve résztervek teljesülését; szervezi a beszámolórendszert". Szociális, bölcsődei területen a kontroller közalkalmazottként való alkalmazása elfogadható-e?