233 talált cikk a Munkaviszony , juttatás kifejezésre szavak mindegyikével

Képernyős munkakörben kötelező munkavédelmi szemüveg juttatása a munkavállalónak. Belső szabályzatban meghatározhatja a munkáltató a maximális keretösszeget, melynek erejéig megtéríti a munkavállaló ilyen célú költségeit? Kötelezhető a munkavállaló arra, hogy a szolgáltatónál az elszámolható maximális összeg miatt bontott számlát kérjen (munkáltatónak leadás céljából + a maradék összeg, melyről nem adhat le elszámolást)? Vagy törvénybe ütközik, és a szemüveg teljes költségét állnia kell (ami egyénenként nagyon eltérő lehet)?

Cafeteriaszabályzatban szeretnénk a saját állományban lévő munkavállalóinknak juttatást adni. Jogszerű-e, ha ebben a szabályzatban szabályozásra kerül, hogy a munkaerő-kölcsönzésbe vett munkavállalóknak nem jár ez a juttatás, azaz őket ezen a jogcímen kizárnánk? Vagy esetleg, mivel nem saját állományban van, és nem mi vagyunk a kifizetők, így nem is szükséges ezzel a kérdéskörrel foglalkozni a szabályzatban? Ha ugyanabban a cégben van normál jogviszonyban lévő munkavállaló és kölcsönzés céljára felvett munkavállaló is, akit továbbadunk egy másik cégnek, akkor ebben az esetben előírható a cafeteriaszabályzatban, hogy a kölcsönzési céllal állományban lévő munkavállalók nem kapnak cafeteriajuttatást? Erre a jogviszonyra lehet hivatkozni jogszerűen a cafeteriaszabályzatban?

A munkabérből történő levonásnál a csökkentett (nettó) összegből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet levonni. A levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja a 200.000 forintot. A munkabérből maximálisan 50%-ot lehet levonni, vagy ezen túl, ha a nettó munkabér még így is több, mint 200.000 Ft, az összes 200.000 Ft felett lévő teljes munkabér is levonásba helyezhető, illetve mint munkáltatónak levonásba kell helyeznie. Tehát, ha például valakinek nagy összegű letiltása van, és a munkabére havi nettó 500.000 Ft, csak 200.000 Ft munkabért fog kapni a bankszámlájára, a 300.000 Ft pedig levonásba kerül letiltásként. A Vht. 61. §-ának (2) bekezdése szerinti "legfeljebb" mire vonatkozik? A "legfeljebb" 30-50% csak a munkabérre vonatkozik, a korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható rész pedig az egyéb jövedelmekre, illetve az "inkasszó" jogintézményére?

Munkába járás költségtérítése körében cégünk jelenleg egységesen 18 Ft/km támogatást fizet minden érintett munkavállalójának. Differenciálható-e szabályosan a támogatás mértéke a munkavállalók között úgy, hogy például a távolabbról – X km felett – bejáró dolgozóknak nagyobb összegű térítést fizet? Esetleg kapcsolhat-e ehhez munkakört is, tekintve, hogy egy operátornak anyagilag nagyobb megterhelést jelent az üzemanyag önerőrészének kifizetése, mint egy magasabb beosztású, és ezáltal jobban is kereső munkatársnak? Belső szabályzat készítése szükséges?

Ha a lakcímem Budaörsön van, de a BKV járatát használom arra, hogy a budapesti munkahelyemre dolgozni menjek, és a munkáltató megtéríti számomra a bejárás költségeit, a BKK-bérlet 86%-át elszámolhatja adómentesen?

Visszautasíthat-e a munkavállaló bármilyen munkáltatói juttatást (munkabér, béren kívüli juttatás, céges autó)? Van-e különbség aközött, ha a munkáltató a céges autó használatára kötelezi a munkavállalót, illetve ha a céges autót pusztán mint lehetőséget kínálja fel a munkáltatónak? Jól gondoljuk, hogy szem előtt kell tartani, hogy
– a munkabérről egyoldalúan nem mondhat le a munkavállaló, tehát azt kell figyelembe venni, hogy az adott juttatás munkabérnek minősül-e, illetve
– az adott juttatás a munkavégzéshez szükséges feltételnek minősül-e, amelyet általános szabály szerint a munkáltatónak kell biztosítania?

Magyarországi székhellyel és telephellyel rendelkező magyar cégünk román állampolgárt szeretne foglalkoztatni könyvelői feladatokra, aki távmunkában dolgozna, mivel a magyar cégnek nincs Románia területén telephelye. A munkavégzés helye a romániai otthona lenne. Hogyan lehetséges munkaügyi szempontból megoldani ezt a helyzetet, ideértve a munkaszerződést, a bejelentést, a munkabér megfizetését és az adózást?

Egyházi iskolánál 2015. augusztus 16-tól alkalmazunk felső tagozaton 5–6. osztályban angoltanárként egy kollégát, aki 1993-ban szerzett tanítói diplomát, aztán 5 évig egyetemre járt művelődési és felnőttképzési menedzserszakon, később, 2015-ben szerezte meg a tanítói diplomára épülő angol műveltségterület kiegészítő szakot. Őt 2015-ben Pedagógus I. fokozat 2-es kategóriájába soroltuk, hiszen nem volt ugyan szakmai gyakorlata, de rendelkezett legalább 6 év munkaviszonnyal. A pedagógus most azt állítja, hogy a Kjt. 87/A. §-a alapján 2015-ben úgy kellett volna besorolni, mintha 1993 óta folyamatosan pedagógus-munkakörben tanított volna. Életútja során 1998–2004 között, majd 2005–2015 fennállt munkaviszonyaiban nem a köznevelés területére tartozó gazdasági társaságoknál dolgozott. Véleményem szerint a Kjt. 87/A. §-ának (3) bekezdése egyházi intézmény esetében nem irányadó. A 2005. évi költségvetési törvényig a mindenkori költségvetési törvény írta elő, hogy a Kjt. 55–80. §-a vonatkozik az egyházi fenntartókra, ugyanis ez volt a normatív állami juttatás és a közoktatási kiegészítő támogatás igénybevételének feltétele (munkaidő, pihenőidő, illetmény-előmeneteli rendszer), de a 87/A. § nem szerepelt a felsorolásban.