Cafeteriajuttatás állásidőre

Kérdés: Időszakonként több munkavállalónk jön vissza gyermekszülést követően fizetés nélküli szabadságokról. Sok esetben nem tudunk nekik munkát adni, és állásidőre kerülnek, amíg meg nem szűnik a munkaviszonyuk. Ilyen esetben kell-e nekik cafeteriajuttatást is fizetnünk, vagy elegendő az Mt. szerinti alapbér?
Részlet a válaszából: […] ...amelyre a munkaidő-beosztása alapján a munkavállaló jogosult lett volna tényleges munkavégzés esetén (Mt. 147. §). A cafeteriajuttatás jellemzően a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján nyújtott juttatás, amelyet a munkáltató...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. január 11.

Rendkívüli munkavégzés tiltás ellenére

Kérdés: Az ügyvezetőnk kiadott egy utasítást a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatban, amelyben meghatározta, hogy a termelési területen kizárólag az üzemvezető vagy a termelési vezető rendelhet el túlórát. Az utasítást minden faliújságon közzétettük a gyártósorok mellett, illetve csoportos szóbeli tájékoztatót is tartottunk róla a műszakoknak, mivel korábban is sok gondunk volt a túlórákkal. Ennek ellenére több munkavállalónk is a beosztás szerinti munkaidőn túl dolgozott, a műszakvezetők kérésére, ami a hónap végével derült ki, a jelenléti ívekről, illetve azok alapján a munkavállalók elmondásából. A dolgozók szeretnék megkapni a túlóradíjat, viszont nem szeretnénk ezt kifizetni nekik, mivel tudták, hogy milyen utasítások vannak érvényben. Ki kell fizetnünk a túlóradíjat?
Részlet a válaszából: […] ...az nem a munkáltató tudtával és hallgatólagos hozzájárulásával végzett munka, ezért azt rendkívüli munkaidőben végzett, és külön juttatásra jogosító munkának nem lehet tekinteni (BH2015. 201). Ilyen határozott utasítás esetén a munkavállaló arra sem hivatkozhat,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. november 23.

Állásidő elrendelése munkaszüneti napra

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
Részlet a válaszából: […] ...miatt a munkavállaló elesik egyéb, a kollektív szerződésben, vagy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásában biztosított juttatástól. Ilyen esetben – ha van bérkiesés – már felvethetőek aggályok az alapelvek kapcsán, különös tekintettel a joggal...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.