14 cikk rendezése:
1. cikk / 14 Nyugdíjassá válás - a következmények
Kérdés: Egy munkavállaló betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, és megszerzi a szükséges szolgálati időt, majd nyugdíjasként tovább kíván munkát végezni. Helyes-e az az elgondolás, hogy ezen tényre tekintettel munkajogi értelemben teendője nincs a munkáltatónak, azaz nem kell erre figyelemmel munkaszerződést módosítani? Továbbá helyes-e az az elgondolás, mely szerint a munkáltatónak az az előnyös, ha a nyugdíjas munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyban áll vele, hiszen ebben az esetben nem kellene megindokolnia az esetleges felmondást?
2. cikk / 14 Nyugdíjasnak minősülés
Kérdés: Az egyik munkavállalónk február 28-án töltötte be a 65. életévét. Szervezeti okokra hivatkozással szeretnénk megszüntetni a jogviszonyát március végével. Nincs információnk arra vonatkozóan, hogy elindította-e a munkavállaló a nyugdíjazását. Védett korúnak minősül-e a munkavállaló, vagy nyugdíjasként kell-e kezelnünk? (Emelt összegű végkielégítésre jogosult-e, vagy akár indoklás nélkül is megszüntethetjük a jogviszonyát?)
3. cikk / 14 Felmondás – a minősítés vitatása miatt a közegészségügyben
Kérdés: Az Eszjtv. 8. §-ának (12) bekezdése értelmében, az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatán belüli illetményére a munkáltató az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy minősítésének eredménye alapján tesz javaslatot. Ha a javaslatot az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy nem fogadja el, a munkáltató az egészségügyi szolgálati szerződést felmondja. Az egészségügyben dolgozót (gazdasági/műszaki munkakörben dolgozók) kell-e minősíteni? Értelmezésünk szerint a vonatkozó jogszabályok számukra nem biztosítanak jogorvoslatot. A 8. § (12) bekezdésében rögzített munkáltatói felmondás esetében a munkáltató az Mt. szabályai szerinti rendes felmondással mond fel az egészségügyi dolgozónak? Végkielégítés megilleti-e a dolgozót?
4. cikk / 14 Végkielégítés összegének mérséklése
Kérdés: Cégünk nagyon rossz anyagi helyzetben van, mondhatni napról napra élünk, közel a csőd. Ebben a helyzetben létszámcsökkentésről döntöttünk, és az egyik olyan munkavállalónktól is meg kívánunk válni, aki már huszonegyedik éve nálunk dolgozik, ráadásul a nyugdíjig három éve lenne hátra. Van-e ebben a helyzetben olyan szabály, ami a végkielégítés összegét méltányosságból mérsékli, ugyanis egészen egyszerűen nem tudjuk kifizetni az összeget?
5. cikk / 14 Nyugdíjjogosultság és munkajogi szabályok
Kérdés: Kérjük szíves segítségüket abban, hogy hogyan alkalmazzuk a védett korral összefüggő szabályokat a nyugdíjaskort betöltött, azon túl levő, de elegendő szolgálati idővel nem rendelkező kollégánk munkaviszony-megszüntetése esetén? Nyugdíjasnak minősül-e az ilyen munkavállaló?
6. cikk / 14 Végkielégítésre való jogosultság felszámolás alatt
Kérdés: Fél éve létesítettem munkaviszonyt a jelenlegi munkahelyemen nem vezető állású munkavállalóként. A munkaszerződésemben kikötésre került, hogy ha a munkaviszonyom bármikor – időkorlátozás nélkül – munkáltatói felmondással szűnik meg, akkor nyolchavi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre leszek jogosult. A munkáltatóm felszámolás alá került, a felszámoló pedig erre hivatkozva felmondott nekem. Megdöbbenve tapasztaltam azonban, hogy végkielégítést egyáltalán nem fizetett a részemre. Azt mondta, hogy annak ellenére, hogy benne van a szerződésemben, nem illet meg a végkielégítés, csak azok a juttatások, amelyek törvény alapján járnak. Jogszerűen tagadta meg a felszámoló a végkielégítés fizetését?
7. cikk / 14 Munkáltatói jogutód nélküli megszűnés és a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság
Kérdés: Az elmúlt három évben otthon voltam két kisgyerekemmel, és jelenleg is GYED-et kapok még kb. fél évig. A munkáltatómtól a múlt hónapban levelet kaptam, amiben tájékoztatott, hogy a cég megszűnik, jogutódja nem lesz, velem pedig elszámolnak. Azt olvastam, hogy ilyen esetben úgy kell tekinteni, mintha a munkáltató felmondott volna nekem, így végkielégítést is kapnom kell, mivel már négy éve áll fenn a munkaviszonyom, és felmondási időt is fel kell számítani. A munkáltató azonban felmondási időt egyáltalán nem akar nekem fizetni. Mit tehetek, hogy megkapjam a felmondási időre járó távolléti díjat is?
8. cikk / 14 Felmondási idő és végkielégítésre való jogosultság időtartamának meghatározása
Kérdés: Munkavállalónk a jogelődünknél 2004. április 1-jén létesített munkaviszonyt, mi 2012. január 1. napjától jogutódlással foglalkoztattuk tovább. 2014. március 31-én vette át a munkavállaló a munkáltatói felmondását, munkaviszonyát a telephely megszűnése miatt kellett megszüntetni. 2012. január 1-jét követően 30 napot meghaladó távolléte nem volt. A jogelőd munkáltatótól azonban erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésünkre. A jogviszony hossza és a közlés dátumának figyelembevételével hány nap felmondási időre és hány havi végkielégítésre jogosult a munkavállalónk?
9. cikk / 14 Végkielégítés – jogszerző idő felmondáskor
Kérdés: Olvastuk, hogy az új Mt. hatálybalépésével a végkielégítésre jogosító munkaviszonyban töltött idő szabályai meg fognak változni, a felmondás közlésekor meg kell lennie a legalább hároméves időtartamnak ahhoz, hogy valaki végkielégítésre legyen jogosult. Valóban nem lesz jogosult a munkavállaló végkielégítésre, ha a felmondás közlésekor – néhány nap híján ugyan, de – nem áll fenn három éve a munkaviszonya?
10. cikk / 14 Bérgarancia Alap – fedezet a végkielégítésre?
Kérdés: A bíróság elrendelte építőipari cégünk felszámolását. A kijelölt felszámoló elmondta, hogy rövid időn belül meg akarja szüntetni a munkavállalók nagy részének munkaviszonyát. Közülük többen is 5-6 éve dolgoznak nálunk, így végkielégítésre jogosultak. Sajnos azonban már a múlt havi munkabért sem tudtuk kifizetni nekik. A munkavállalók azt hallották, hogy a Bérgarancia Alapból csak az elmaradt munkabért lehet majd kifizetni részükre, a végkielégítést nem. Jogos-e munkavállalóink aggodalma?