4 talált cikk a Közalkalmazott , közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő , GYET , jogosultság feltétele kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: 2019. augusztustól alkalmazunk óvodapedagógus munkakörben egy dolgozót. 2021. november 21-étől betegszabadságon, majd tartós táppénzen volt 2022. december 3-áig. 2022. december 4-étől rokkantsági ellátást állapítottak meg neki. 2022. december 4-étől pénzbeli ellátás nélkül mind a mai napig keresőképtelen. Sajnos nem várható, hogy keresőképes lesz. Szeretnénk megszüntetni a munkaviszonyát, hogyan lehetséges ez? Mikor jár jobban a dolgozó, ha ő mond fel, vagy ha a munkáltató mond fel neki? Esetleg, ha nem fogadta volna el a "státusztörvényt"? Jár-e neki távolléti díj a felmondás idejére, és hány havi végkielégítés illeti meg? A pénzbeli ellátás nélküli keresőképtelenség idejére jár-e neki szabadság?

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.

Kérdés: A jogirodalomban olvastam, ha az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkező közalkalmazott jogviszonya nem felmentéssel (hanem közös megegyezéssel, lemondással stb.) szűnik meg, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszony alapján járó jubileumi jutalom nem illeti meg. Dolgozónk jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, másnaptól megállapították a nyugdíját. A bíróság viszont kötelezett a 40 éves jubileumi jutalom kifizetésére. Melyik álláspont a helyes? Másik kérdésem: a közalkalmazott jogviszonya munkaköri alkalmatlanság miatt felmentéssel szűnt meg. Rendelkezik 35 évi közalkalmazotti jogviszonnyal, a jogviszony megszűnését követő naptól előrehozott öregségi nyugdíjat vett igénybe. Jogszabály szerint jár-e részére a 40 éves jubileumi jutalom?

Kérdés: Költségvetési szerv személyügyi főosztályára szeretnénk ösztöndíjast felvenni, a "kiválasztott" főiskolai diplomát szerzett tavaly, és jelenleg nappali tagozaton folytatja tanulmányait. Jövőre egyetemi diplomát szerez. Mivel az utolsó tanévben már nincsenek előadások, így a napi munkavégzését az egyetemi tanulmányok folytatása nem befolyásolná, ezért szeretnénk ösztöndíjas jogviszony keretében foglalkoztatni. Lehetőség van-e az ösztöndíjas foglalkoztatására, ha igen, ehhez kapcsolódóan igénybe vehetjük-e a Start-kártyához kapcsolódó kedvezményeket?