10 cikk rendezése:
1. cikk / 10 Csoportos létszámcsökkentés – a munkavállalók kiválasztásának kérdései
Kérdés: Amennyiben a munkáltató gazdasági okokból úgy dönt, hogy jelentősebb mennyiségű munkavállalót kíván elküldeni, és ezzel a döntéssel egyértelműen beleesik a csoportos létszámcsökkentésbe, akkor az érintett munkavállalók kiválasztásánál mire kell figyelni? Arra gondolunk, hogy általános követelményeken (pl. felmondási védelmek figyelembevétele, egyenlő bánásmód követelménye) túl érdemes-e kidolgozni egyéb szempontrendszert, és ha igen, milyen logika mentén? A felmondásokba bele kell fogalmazni, hogy milyen elvek mentén jutott arra a munkáltató, hogy megszünteti a jogviszonyt? Sajnos nem arról van szó, hogy bizonyos tevékenységeket leállít a cég, egyszerűen minden szektorból el kell küldeni kollégákat, az általános létszámot kell csökkenteni, ezért vagyunk bajban az érintettek kiválasztásával.
2. cikk / 10 Munkaviszony-megszüntetés – indokolás munkavállalói kérelemre
Kérdés: Az Mt. új szabálya értelmében a munkavállaló kérelmére bizonyos esetekben akkor is indokolnia kell a munkáltatónak a megszüntetésre irányuló jognyilatkozatát, ha olyan megszüntetési jogcímen szünteti meg a munkaviszonyt, amelyet egyébként nem kellene megindokolnia. Az Mt. ebben az esetben a 64. § (2) bekezdésében foglalt világos, valós és okszerű felmondás követelményét írja elő. Meg kell ilyenkor tartania a munkáltatónak a felmondás indokolásával szemben támasztott egyéb követelményeket? Ha például a munkaviszony határozatlan idejű, az indokolásnak ekkor is a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okra kell hivatkoznia?
3. cikk / 10 Részmunkaidő kötelező kikötése és az utóhatások
Kérdés: Az Mt. 61. §-ának (3) bekezdése a munkaszerződés kötelező módosításának esetét nevesíti. Eszerint, ha az ott leírt feltételek fennállnak, a munkáltató hozzájárulása nélkül is, a munkaszerződés 4 órás részmunkaidőre módosul. Amennyiben a munkáltató a munkaszerződés szerinti munkakörben részmunkaidőben nem tudja a munkavállalót foglalkoztatni, mivel a munkavállaló vezetőként egyedül tölti be az adott munkakört, amelynek feladatait (mennyisége, sajátossága miatt) nem lehetséges részmunkaidőben ellátni, a munkát pedig másként nem tudja megszervezni, hiszen más munkavállaló ugyanezt a munkakör nem tölti be, tehát a feladatokat nem lehet szétosztani, felmondással [az Mt. 66. § (6) bekezdésének megtartásával] megszüntethető-e a munkavállaló munkaviszonya? Ha igen, akkor a végkielégítés alapjául szolgáló távolléti díjnál a részmunkaidőre megállapított alapbérrel kell számolni?
4. cikk / 10 "Problémás" munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése
Kérdés: A munkavállalónk 17 éve áll munkaviszonyban egészségügyi szolgáltató cégünkkel. Én – mint vezető – már 6 éve "kínlódom" vele. Az idők során sok probléma adódott vele, számos alkalommal megszegte az együttműködési kötelezettségét, nem teljesítette a munkáltató kérését, utasítását. Ha például megkérem, hogy mindennap sepregessen össze, és vigye ki a szemetet, az a válasz, hogy már kedden megcsinálta, holott megítélésem szerint alapvető fontosságú, hogy mindennap rend legyen magunk körül. Van egy súlyos beteg kolléganőnk, aki annak ellenére, hogy alig tud mozogni, erején felül teljesít, neki sem segít. Több beteg panaszkodott arra is, hogy arrogáns. A recepteket nem készíti el időben, ezért a betegeknek többször vissza kell jönniük azokért. Ha szóvá teszem, miért nem készítette el a betegnek, amit kér, azt mondja, a beteg hazudik. Amikor beteg lett, és megkértem, menjen haza pihenni, mert nem fertőzheti meg a többieket, és persze betegen nem dolgozhat, az arcomba kiabálta, hogy nem megy haza, mert nincs pénze. Ez az állapot tarthatatlan, minden kérésre nem a válasz, és sok a vita is. A cégünk így nem tud fejlődni. Szerettük volna, ha képezi magát, de erre is nemleges volt a válasz. Ezenfelül nem tudom otthagyni egyedül a cégnél, mert utóbb mindig ki kell javítani a hibákat, amiket vét. Hogyan tudnék megválni tőle?
5. cikk / 10 Felmondás és végkielégítésre való jogosultság 62 évesen
Kérdés: Igaz-e, hogy 62 éves kor után a munkáltató különösebb indok és végkielégítés kifizetése nélkül felmondhat a munkavállalónak?
6. cikk / 10 Indokolási kötelezettség munkáltatói felmondás esetén
Kérdés: Operatív igazgatóként dolgozom cégünknél. A munkaszerződésem szerint nem vagyok vezető állású, de ténylegesen mindig én helyettesítem az ügyvezetőt. Azt hallottam, hogy a tulajdonos le akar engem is váltani, de szerintem nem adtam okot a felmondásra. Ilyen esetben létezik olyan indok, amivel felmondhat nekem?
7. cikk / 10 Határozott idejű vezetői munkaviszony felmondásának indoka
Kérdés: Társaságunk marketingigazgatóját 2011 novemberében létesített négyéves határozott idejű munkaviszony keretében foglalkoztatjuk. A munkaszerződése szerint vezető állású munkavállalónak minősül. Mivel már nincs szükségünk marketingigazgatóra, meg szeretnénk szüntetni ezt a munkakört. Megtehetjük, hogy ezzel az indokkal felmondunk neki? A munkavállaló ugyanis nem szeretné elfogadni a felajánlott közös megegyezést, a munkájával pedig nincs komoly probléma.
8. cikk / 10 Ügyvezetői tisztségről való lemondás és a munkáltatói felmondás indokolása
Kérdés: Cégünk ügyvezetőjével tanácsadói munkakörre, határozatlan időre munkaviszonyt is létesítettünk. 2013. október 21-én azonban váratlanul lemondott az ügyvezetői tisztségről. A társaságnak így érthetően megrendült a belé vetett bizalma, és minden tekintetben meg kívánjuk szüntetni vele az együttműködést. A munkaszerződése kizárólag a tanácsadói munkakörre szól, és ez alapján nem minősül vezető állású munkavállalónak. Ennek ellenére a lemondását értelmezhetjük munkavállalói felmondásnak is? Ha nem, akkor felmondhatunk-e neki amiatt, hogy lemondott az ügyvezetői tisztségről?
9. cikk / 10 Munkakör ellátásához szükséges bizalom
Kérdés: Az új Mt. 52. §-a (1) bekezdésének d) pontjában olvastuk, hogy "a munkavállaló köteles a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani". Mit jelent ez? Ha elvesztem a bizalmamat a munkavállalóban, akkor felmondhatok neki?
10. cikk / 10 Rendes felmondás – a felmondási tilalom lejártát követően
Kérdés: A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?