4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Külföldi kiküldetésről szóló munkáltatói döntés vitathatósága
Kérdés: A 2035. és 2036. számon közölt kérdéshez kapcsolódva: a munkavállaló a vásár speciális jellege miatt érvényesítheti-e a két munkavégzés között részére járó 11 óra pihenőidejét (kötelező jellegű fogadás, kötelező jellegű üzleti vacsora stb.)? Hogyan kell fogadni azt a munkáltatói álláspontot, hogy akinek ez nem tetszik, az ne utazzon külföldre, és elképzelhető, hogy a jövőben a jogait érvényesítő munkavállaló a külföldi utazásokból "kimarad"? A viszonylag komplikált hazautazás, valamint a pihenőnapok igénybevétele miatt a munkavállaló az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva kezdeményezheti-e, hogy a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján vegye figyelembe?
2. cikk / 4 Kötetlen munkarend nem alkalmazható a zenekarban
Kérdés: Zenekarunk – előadásnapokat kivéve – délelőtt 9-13 óráig próbál, egyébként zenészeink otthon gyakorolnak, és csak az esti előadás kezdete előtt egy órával érnek be a koncert helyszínére. Vitánk támadt a szakszervezettel a tekintetben, hogy a zenekar művészei kötetlen munkaidőben foglalkoztathatók-e. Álláspontunk szerint ennek 2014. január 1-jétől nem lesz akadálya, mivel akkortól a törvény feltételként nem írja elő, hogy az előadások és a próbák együttes időtartama ne haladja meg a munkaidő felét.
3. cikk / 4 Munkaviszonyban álló felek között létesített vállalkozási szerződés
Kérdés: Néhány fős kft. ügyvezetője vagyok. Lehetséges-e, hogy az egyik, egyébként értékesítő munkakörben heti 40 órában foglalkoztatott munkavállalómmal kötök egy rövidebb időtartamú vállalkozási szerződést a munkaszerződése mellett, annak érdekében, hogy lefordítsa idegen nyelvre cégünk teljes reklámanyagát? A munkakörét nem szeretném módosítani, illetve kibővíteni, mert a fordítást egyrészt otthon is el tudja végezni (a saját eszközei használatával, a saját időbeosztásával), másrészt csupán ideiglenes jellegű a fordítási feladat. Jogilag kivitelezhető az elképzelésem?
4. cikk / 4 Határozott idejű munkaviszony és az éves munkaidőkeret
Kérdés: Éves munkaidőkeret alkalmazása esetén az egy évnél rövidebb határozott idejű munkaszerződéssel, nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejét hogyan kell elszámolni, ha a munkaviszony teljesítése kifejezetten az év olyan időszakára esik, amelyben 10-12 órás munkanapok kerülnek meghatározásra, figyelemmel arra, hogy ilyen esetben a munkavállaló nagy valószínűséggel túllépné a rendkívüli munkavégzés felső korlátját anélkül, hogy arra többletdíjazást kapna?