12 talált cikk a munkavállaló , pótlék , általános munkarend , rendkívüli munkavégzés , időtartam kifejezésre

Kérdés: A túlórát ugyan a vezető állású munkakörben dolgozó munkavállalónak sem kell számfejteni, de ha általános munkarendben heti 40 órára van bejelentve, akkor neki is kell alapbért fizetni a túlmunkára? A prémiumfeladatokat úgy kell kitűzni, hogy a bejelentett munkaidőbe beleférjen annak elvégzése, ha afelett tudja csak elvégezni a munkavállaló, az túlórának minősül? Vagy a prémiumfeladatokat elvégezheti munkaidő felett is túlórapótlék kifizetése nélkül is? A munkahelyi oktatás és az üzemorvosi vizsgálat munkaidőnek, a munkaidő felett túlmunkának minősül?

Kérdés: A bérszámfejtő programunk a hétköznapra eső munkaszüneti napot úgy számolja el, hogy a munkaidőkeretben beosztható munkaórák számánál figyelembe veszi azt, viszont nem számol el fizetett ünnepet rá. Ezáltal ledolgozhatóvá válik ez az óraszám. Feltételezem, nem helyes ez a számítás, de mivel jár pontosan, ha az így meghatározott összes órát ledolgozza a munkavállaló?

Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?

Kérdés: Egészségügyi intézményünk fekvőbeteg-ellátási területét – 24 órás foglalkoztatás mellett – esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétben foglalkoztatott dolgozókkal is szükséges pótolni. A dolgozókat háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. A beosztás szerinti munkaidejükön felül, esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétet is elrendelünk, természetesen a maximum napi 12 órát betartva. A készenlét idején előfordul, hogy a dolgozóknak be kell menniük az intézménybe, ami maximum négyórás ügyeletet igényel. Megállapítható-e egy általános díj a készenlét idejére? Például 60 150 Ft/24 óra, ami tartalmazza a készenléti időre járó munkadíjat (a 20%-os bérpótlékot) és a bent töltött időre járó díjazást (50%-os vagy 100%-os túlóra) is.

Kérdés: Egy munkáltató alkalmazásában álló munkavállalói csoport tagjai az általános munkarend szerint végzik munkájukat. A munkáltató a munkavállalók részére heti pihenőnapra rendelt el munkavégzési kötelezettséget. A dolgozók a munkakezdésre megjelentek, de a munkáltató csoportvezetője még a munkaidő kezdete előtt szóban közölte, hogy a munkavégzés mégis elmarad. Mivel ez nem beosztás szerinti (rendes) munkaidő volt, így tényleg nem érvényesül a minimális nyolcórás – esetleg négyórás – munkaidő-elszámolás [Mt. 99. § (1) bek.]? Rendkívüli munkaidőben tényleg nincs a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 146. § (1) bek.]? Nem jár munkabér ebben az esetben? A munkavállalók ezt a napot a törvény szerint tényleg pihenéssel töltötték el? A jogalkotó ezt így gondolta, vagy csak erre a konkrét tényállásra nem gondolt senki, és ezért nem logikusan lett a törvény szövege megfogalmazva? A jogi szakirodalom úgy fogalmaz, hogy az Mt. 99. §-a tulajdonképpen nem más, mint egy munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi korlát (4-12 óra), amely korlátba kizárólag ebben az esetben mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidő tartama (óraszáma) is beleértendő. Így nem lenne törvényi akadálya annak, hogy a dolgozók munkavégzés nélkül is kapjanak pihenőnapi munkabért? Ha a tényállás úgy változna, hogy a pihenőnapon mégis történt volna munkavégzés, de csak négy órában, akkor az általános munkarendben munkát végzők hány óra munkabérre tarthatnának igényt? Csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet az elszámolt munkaidő napi mértéke kevesebb, mint nyolc óra, tehát minimum négy óra?

Kérdés: Egy meghirdetett állásra jelentkeztem, melyre fel is vettek. Az állás nyolcórás munkaidőre lett meghirdetve, még a felvételi tesztíráson is ezt ígérték, és a munkaszerződésem is 8 órás munkaviszonyról szól. Viszont a munkám kezdete óta 12 órás munkarendben dolgozom. Egy ideig azzal biztattak, hogy csak pár hónapról van szó, és utána változások lesznek, de mostanra kiderült, hogy nem lesz belőle semmi. Én előtte közmunkás voltam, igaz, jóval kevesebb fizetésért, de mivel egészségi okokból és pszichésen is megvisel a 12 órás munkarend, ezért megfelelt számomra az a munka is. Van-e értelme munkaügyi bírósághoz fordulni, van esélyem valamit elérni?

Kérdés: Pénzügyi területen működő cégünk munkavállalói hétköznap, az általános munkarendben dolgoznak. Kivételesen fordul csak elő rendkívüli munkavégzés (szintén csak hétköznap), amelyet szeretnénk pontosan, ám minél egyszerűbb adminisztráció mellett elszámolni nekik. A legtöbb munkatárs azt preferálná, ha a lecsúsztathatná ezeket a pluszórákat. Kérjük, foglalják össze, milyen jogi lehetőségeink vannak a túlórák kifizetésére!

Kérdés: A munkáltató 2 hónapos munkaidőkeretet alkalmaz, és gazdasági érdekei miatt folyamatosan, hetente 6-7 munkanapra hirdet ki beosztott munkaidőt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályait alkalmazva, naponta 8, illetve 12 órára. Mindezt úgy, hogy előre tudja, az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig. A munkaidőkeret végén így a többletidőtartamot 50%-os pótlékkal fizetve szabályosnak tekinthető-e ez az eljárás? Felvetődhet-e a joggal való visszaélés esete, mivel a munkáltató láthatóan csak a pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkaidőre vonatkozó pótlékok kifizetésének elkerülése miatt osztotta be előre normál munkanapra a hétvégéket?

Kérdés: Normál munkarendben (hétfőtől péntekig 8 óra) foglalkoztatott munkavállalót lehet-e kötelezni tanfolyam elvégzésére szombaton vagy vasárnap? Ha igen, akkor az ott töltött időt el lehet számolni túlmunkavégzésként? Főképpen, ha az érintett héten a túlmunkavégzés időtartama a 8 órát már – tegyük fel – meghaladta?

Kérdés: Háromhavi munkaidőkeret alkalmazása esetén az új szabadságolási szabályok miatt – melyek alapján az egyenlőtlen beosztás miatt órákban kell nyilvántartani – előfordulhat, hogy a tizenkét órás munkavégzésre beosztott napra szabadság kerül kiadásra, és emiatt a munkaidőkeret óraszámát meghaladja a ledolgozott órák száma, hiszen a szabadságot is tizenkét órában vettük figyelembe. Ilyen esetben a szabadságot a munkaidőkeret óraszámába be kell számítani, avagy – mivel nem történik a szabadság napján munkavégzés, ezért – ez a munkaidőkeret óráiba nem számít bele? Ha viszont beleszámít, akkor milyen díjazás jár ezen pluszórákra?