"Visszavont szabadság" tartamára elrendelt munkavégzés elszámolása

Kérdés: Az adott hónapban a munkanapok száma 20, a teljesítendő munkaidő 160 óra. A munkavállaló – aki hétfőtől péntekig 8 és 16.20 között végez munkát – a hónap 3. hetének hétfőjétől a 4. hét péntekéig szabadságon lett volna, de a munkavállalónak a 2. hét pénteken reggel 8 órakor szóltak, hogy súlyos eset következett be, és a szabadságnapokat a munkavállalónak munkával kell eltöltenie. Melyik megoldás a helyes ebben az esetben?
1. Rendes munkaidő: az első két hét (80 óra) és a 3. hét keddtől a 4. hét péntekig (72 óra); beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő: a 3. hét hétfő (8 óra); állásidő: 160-(80+72) = 8 óra?
2. A szabadság teljes időtartama szükségszerűen rendkívüli munkavégzés lesz, és nem érvényesül a 96 órás beosztásmódosítási határidő, ezáltal a rendes munkaidő, a rendkívüli munkaidő és az állásidő is 80-80-80 óra lesz, valamint a munkavállaló 240 óra alapbérre és 80 óra bérpótlékra jogosult? A bérpótlék mértéke mindkét esetben 50% vagy 100% lesz?
Részlet a válaszából: […] Az első megoldás a helyes. A törvény szerint a szabadság már közölt időpontját a munkáltató csak kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja. A munkavállalónak a kiadás időpontjának...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 27.

Munkavégzés a napi pihenőidő alatt

Kérdés: A több műszakos munkarendben dolgozó munkavállaló eredeti beosztása szerint az adott napon 5 és 17 óra között végzett volna munkát, de az előző napon a munkavégzés elhúzódott, és 19 óra helyett 23 órakor ért véget. A napi pihenőidő (8 óra) miatt a munkavállaló legkorábban csak másnap 7 órakor állítható munkába, az első két óra így alapbérrel fizetett állásidő lesz. A munkavállaló az adott napon dolgozhat-e 17 óra helyett 19 óráig? Vagy a 12 órás napi korlát miatt 17 órakor mindenképpen be kell fejezni a munkavégzést, függetlenül attól, hogy az aznapi munkaidő első két órájában ténylegesen nem történt munkavégzés? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló úgy végez (nyilvánvalóan jogellenesen) munkát, hogy nincs meg a minimális napi pihenőidő (adott esetben 8, egymást követő napok esetében a 22 óra)? Mi történik akkor, ha az állását féltő munkavállaló a munkáltató utasítására mégis megkezdi másnap a munkát a napi pihenőideje letelte előtt? Ismeri-e a munkajog a napi pihenőidőben végzett munka fogalmát? Az ilyen módon ledolgozott munkaórákat lehet-e rendes munkaidőnek tekinteni, vagy ezt a pihenőnapon végzett munkavégzéshez hasonlóan rendkívüli munkaidőnek kell minősíteni? Ha a munkavállaló tényleges munkaideje a 12 órát túllépi, a 12 óra feletti rész rendkívüli munkaidő lesz?
Részlet a válaszából: […] ...[Mt. 99. § (1) bek. a) pont és (5) bek. a) pont]. Ha a jelen példában a munkavállaló 5 és 17 óra között van beosztva, akkor ez az időtartam a beosztás szerinti munkaidő része lesz, akkor is, ha az 5-7 óra között állásidő miatt tényleges munkavégzés nincs. Ezért...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 27.

Napi pihenőidő értelmezése

Kérdés: Az Mt. 104. §-ának bekezdése szerint, a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. A napi pihenőidő időtartama legalább nyolc óra az osztott munkaidőben, a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében, de a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama legalább huszonkét óra. Társaságunknál gyakran előfordul, hogy a munkavállalók készenlét alatt rendkívüli munkát végeznek, és a másnapi munkájukat a munkaidő-beosztás kezdetétől később kell kezdeniük, hogy biztosítva legyen a törvény által megállapított pihenőidő. Erre az időre állásidőt fizetünk a részükre. Ez rendben is van abban az esetben, ha a munka befejezése és a másnapi munkakezdés követi egymást. Azonban gyakran előfordul olyan eset, hogy például a munkavállaló rendes munkaideje pénteken 7.00-tól 15.20-ig tart (általános munkarendben dolgozik), ezután készenlétbe van beosztva hétfő reggel 7 óráig. Pénteken készenlét alatt 22.00-tól 24.00-ig rendkívüli munkát rendelnek el a részére, majd szombat-vasárnap nincs számára rendkívüli munkavégzés elrendelve a készenlét alatt, azaz pihenőnapját tölti. Ebben az esetben kell-e számolnunk a 11 óra pihenőidőt? Tehát péntek este 24.00 órától a 11 óra pihenőidőt elszámolhatom-e a pihenőnapján, vagy hétfőn 00.00-tól kell számolnom a 11 órát, vagyis a munkavállalót legközelebb csak hétfőn reggel 11.00-kor foglalkoztathatom? Mi a teendő abban az esetben, ha (hasonló példánál maradva) a munkavállaló kedden 7.00-15.20-ig rendes munkaidőben dolgozik, majd készenlétes, ami alatt rendkívüli munkát rendelnek el részére 20.00-tól 23.00-ig. Majd másnap újra 7.00-tól dolgozna, de reggel telefonál a munkáltatóhoz, hogy orvoshoz kell mennie, aki attól a naptól betegszabadságra/táppénzre írja a munkavállalót. Elszámolhatom-e egy jogcímen a pihenőidőt és a betegszabadság/táppénz időtartamát? Ugyanez a probléma, ha szabadságra megy a munkavállaló. Összegezve: ugyanazon jogcímen a pihenőidőt és a pihenőnapot, betegszabadságot, táppénzt, szabadságot elszámolhatom-e a munkavállalónak?
Részlet a válaszából: […] ...szerint, a napi pihenőidő a munkavállalót a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között megillető, egybefüggő időtartam. Ez általános szabály szerint tizenegy óra, ami speciális esetekben lehet csak nyolc óra, azzal, hogy a két egymást...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. szeptember 4.