Munkaszüneti napon végzett munka díjazása

Kérdés: Havibéres dolgozó általános munkarendben dolgozik (nincs munkaidőkeret bevezetve), és a szerződése szerint külföldre szolgáltatásnyújtást végez. Ha március 15-én és 16-án dolgozott, mit kell fizetnie a munkáltatónak? Ha cserébe pihenőnapot kér mindkét napra, akkor milyen fizetési kötelezettsége keletkezik a cégnek?
Részlet a válaszából: […] ...kiesett (be nem osztható) munkaidőre csak akkor jár, ha óra- vagy teljesítménybérben van foglalkoztatva [Mt. 146. § (3) bek. d) pont]; a havibéres munkavállalók esetén erre a napra a havibér arányos része jár. A munkaszüneti napon teljesített munkavégzés esetén a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. május 7.

"Fizetett ünnepre" járó díjazás és a keresőképtelenség

Kérdés: Ha egy munkaszüneti nap (május 1.) hétfőre esik, és a következő munkanaptól (május 4-től) a munkavállaló táppénzes állományban van, jár-e neki munkabér az ünnepnapra (május 1-jére)?
Részlet a válaszából: […] ...eső munkaszüneti nap miatt csökken ("kiesik") a munkaidőkeretben teljesítendő munkaideje. A munkaszüneti nap miatt így kiesett munkaidőre a havibéres munkavállalót az Mt. 136. §-ának (3) bekezdése alapján – a havi munkanapok számától független azonos összegű...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. december 11.

Szabadság munkaszüneti napon

Kérdés: Karbantartó munkakörben, megszakítás nélküli tevékenység keretében dolgozó kollégánk 2016. január 1-jén be volt osztva, de szabadságra ment. Erre a napra fizetett ünnepet, vagy a szabadságra járó távolléti díjat kell elszámolnunk neki?
Részlet a válaszából: […] ...esetén távolléti díj, amely egynapi munkaidőre (általános teljes munkaidő esetén 8 órára) jár [Mt. 146. § (3) bek. d) pont]; a havibéres munkavállalót pedig alapbére illeti meg ugyanerre az időre.A "fizetett ünnep" nem zárja ki a szabadság párhuzamos elszámolását...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. február 22.

Havibéres munkavállaló díjazása hétvégi szabadság esetén

Kérdés: Munkavállalóink hathavi munkaidőkeretben dolgoznak, és ennek keretében munkaidő-beosztásuk szerint néha hétvégén is. Hogyan kell kiszámolni a tárgyhónapban a munkavállalót megillető munkabért akkor, ha egy ilyen hétvégi napon szabadságot vesz ki?
Részlet a válaszából: […] ...alapján a szabadságra megkapja az arra a napra járó távolléti díját;azaz a munkavállaló az adott hónapban több munkabért kap, mint a havibére. Ezt az elszámolást az sem érinti, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak –...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. július 14.

Munkaszüneti napon végzett munka elszámolása

Kérdés: Amennyiben a munkavállaló munkaszüneti napon munkát végez rendes munkaidőben, milyen módon kell elszámolni a díjazását? Valóban az alapbére háromszorosát kapja erre a napra?
Részlet a válaszából: […] ...A kiesett munkaidőre (esetünkben 8 órára) óra- vagy teljesítménybérezés esetén távolléti díj jár [Mt. 146. § (3) bek. d) pont]; havibéres munkavállalók esetén a törvény nem ad meg díjazási jogcímet.Munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. június 10.

Távolléti díj egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén

Kérdés: Egy havidíjas munkavállaló hétfőtől csütörtökig napi 8,5 órát, pénteken 6 órát dolgozik. 2013. január 2-án egy nap szabadságot vesz ki, így január 31-ig 168,5 órát dolgozik, alapbére 200 000 Ft. Helyes-e a következő számítás? 200 000 Ft / 174 = 1149,43 x 8,5 = 9770 Ft szabadságra; ugyanez a fizetett ünnepre; 1149,43 x 168,5 = 193 679 Ft a ledolgozott óráira; azaz összesen: 9770 Ft + 9770 Ft + 193 679 Ft = 213 219 Ft. Véleményem szerint a törvényalkotó nem gondolt arra, hogy a 174 órára eső teljes munkaidős óraszám nem egyeztethető össze a konkrét havi óraszámokkal.
Részlet a válaszából: […] ...távolléti díj helyes számításáról többféle számítási mód látott napvilágot. Álláspontunk szerint az Mt. alapján havibér esetén az egy órára járó távolléti díjat akként kell meghatározni, hogy az alapbér összegét százhetvennégy órával kell osztani...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. március 18.