7 talált cikk a Munkaügy , munkáltató , munkakör , hároméves elévülési idő kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: A munkavállaló munkaszerződése úgy szól, hogy a napi munkaidő mértéke az általános teljes napi munkaidő (8 óra), havi alapbérrel, munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett. A munkaszerződés nem említi, hogy a munkakör készenléti jellegű munkakör lenne, továbbá a felek hosszabb teljes napi munkaidőben (12 óra), és így a beosztás szerinti hosszabb napi munkaidőben (24 óra) sem állapodtak meg. A gyakorlatban azonban a munkavállaló munkaideje úgy került beosztásra, hogy 24 órát dolgozott, majd 48 óra szabadidő jött, majd egy év elteltével úgy módosult ez a beosztás, hogy 24 órát dolgozott, amit 72 óra szabadidő követett. A munkabér kifizetése mégis napi 8 órának megfelelően történt, havibérként, valamint figyelembe vették az éjszakai pótlékot. A munkavállaló munkaideje tehát annak ellenére került 24 órára beosztásra, hogy a feltételei nem álltak fenn. Ebben a helyzetben a munkavállaló milyen pótlékokra lett volna jogosult, hogyan kellett volna a munkaidőt elszámolni? Egyik számítás: 24 órából 8 óra rendes munkaidő szerinti díjazás, 4 óra rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék és 12 óra ügyeleti pótlék. Másik számítás: a munkaidőkeretben figyelembe veszem, hogy mennyi a teljesítendő órák száma, abból hányszor 24 órát teljesített, és a munkaidőkereten felül teljesített órákat "rendkívüli munkaidő" bérpótlékkal veszem figyelembe. Amennyiben egyik sem helyes, kérem tanácsukat, hogy milyen elszámolás szerinti igény támasztható a munkáltatóval szemben.

Kérdés: Munkaszerződés keretében vállaltam munkát, biztonsági és vagyonőr munkakörben. Ezen esetben az évi szabadság megillet-e, amennyiben nem, milyen indokkal utasítható el?

Kérdés: 1975 szeptemberétől képesítés nélküli óvónőként dolgoztam, majd 1977-ben megszereztem az óvodapedagógus diplomát, és 1980 márciusáig óvodapedagógus voltam. Egy betegség következtében el kellett hagynom az óvónői pályát, ezért 1983-tól óvodatitkárként dolgozom, és ez a jelenlegi munkaköröm is, melyet közalkalmazotti jogviszonyban látok el. Jövő év februárjában töltöm be a rám irányadó öregségi korhatárt. Az Oktatási Hivatal határozata alapján munkáltatóm 2017. január 1-jével a Pedagógus II. fokozatba sorolt be a 326/2013. Korm. rendelet 39/K. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján. A határozat azt feltételezte, hogy Pedagógus I. fokozatba vagyok besorolva, ám nem ez volt a helyzet, ezért az illetményem is a jóval alacsonyabb összegű garantált bérminimumnak felelt meg. Álláspontom szerint 2015. szeptember 1-jével be kellett volna sorolni a Pedagógus I. fokozatba. Mivel jelentős a különbség a garantált bérminimumnak megfelelő korábbi illetményem és a Pedagógus I. szerinti besorolás között, megítélésem szerint visszamenőlegesen jogosult lennék az ebből adódó illetménykülönbözetre. Ezt az önkormányzatnak is jeleztem, de ők elzárkóztak attól, hogy visszamenőleg átsoroljanak. Mivel nem elhanyagolható összegről van szó, nem szeretném annyiban hagyni a dolgot. Helyes-e az érvelésem, ha igen, mit tehetnék ebben a helyzetben?

Kérdés: 2013. szeptember 10-én kezdtem el dolgozni egy kórházban. A VIP-osztályra jelentkeztem, mert itt kiemelt bérezést ígértek. Elvállaltam a munkát, annak ellenére, hogy azt a tájékoztatást kaptam, hogy átmenetileg, pár hétre a Traumatológia állományába vesznek fel. Kiemelt bérezésről egészen októberig nem is volt szó, akkor a zúgolódások miatt kihirdették, hogy kapunk bruttó 40 000+10 000 Ft pótlékot, visszamenőleg, hóközi kifizetésként. De ezt a mai napig nem kaptuk meg, a munkaügyi osztályon is összevissza ígérgetnek, ma már csupán annyit, hogy csak nyelvpótlékot fognak fizetni. A másik kérdésem, hogy rosszul számolták ki az éveimet, ezért nem a megfelelő besorolási sávba tettek. Mit tehetnék az ügyben?

Kérdés: Rendes felmondással megszüntettük egyik női munkavállalónk munkaviszonyát, akinek még hét hónapra lett volna szüksége ahhoz, hogy 40 év szolgálati ideje legyen, így az új jogszabályok alapján nyugdíjba mehessen. A felmondás közlését követően jelezte a munkavállaló, hogy szerinte korábban munkáltatói jogutódlások történtek, így héthavi végkielégítés illetné meg. Megállapodtunk vele szóban, hogy nem tart igényt a végkielégítésre, cserébe viszont a megszüntetést követő naptól egy másik munkakörben hét hónap határozott időre egy új munkaszerződéssel tovább foglalkoztatjuk. Ebből a megoldásból lehet később bármilyen problémája cégünknek?

Kérdés: Cégünk a munkavállalók által folytatott vezetékes telefonbeszélgetések korlátozása érdekében egy meghatározott összegű limitet vezetett be. Ha a munkavállaló túllépi a limitet, az azon felüli összeget ki kell fizetnie. Levonhatjuk-e a tartozást a havonta esedékes munkabéréből, ha a munkavállaló nem fizeti meg azt önszántából?

Kérdés: Munkavállalónk a társaságunknál megszerzett információkat felhasználva egy velünk üzleti kapcsolatban álló cégnek azonos termékeket szállított, sokkal kedvezőbb áron, ezáltal a cég felmondta a velünk kötött szerződését. Úgy vélem, munkavállalónk magatartása megalapozta a rendkívüli felmondást, melyet írásban rögtön közöltem is vele, ő azonban munkaügyi bírósághoz fordult. Az ügy kimenetele szempontjából mire számíthatok?