15 talált cikk a pótlék , teljes munkaidő , munkáltató , munkabér , foglalkoztatás kifejezésre

Kérdés:

A munkaidőkeret helyes elszámolásához kérnénk állásfoglalásukat. Cégünknél bevezetésre került a 3 havi munkaidőkeret, havibéres és óradíjas munkavállalóinknál egyaránt. Nem minden esetben tudjuk a dolgozó részére biztosítani a havi kötelező pihenőnapokat. Helyesen járunk el, ha a dolgozó pihenőnapját 100%-os bérpótlékkal számfejtjük? Valamint vannak olyan órabéres dolgozók, akik sajnos nem teljesítik a kötelezően előírt óraszámot, viszont kifizetésre kerül részükre, itt van-e esetleg más lehetőség?

Kérdés: Hallottunk olyan hírekről, hogy a veszélyhelyzet alatt a cégeknek nem kötelező a minimálbért sem megfizetni a munkavállalóknak. Van ennek alapja, ha egyébként teljes munkaidőre szerződtünk velük? Elbocsátható-e egy munkavállaló, mert nem vállalja a minimálbér alatti összegért a munkavégzést?

Kérdés: Munkaidőkeret alkalmazása esetén előfordulhat olyan eset, hogy a munkavállaló adott héten a heti pihenőnapjain kívül további napokon sem végez munkát, mert a munkáltató nem osztja be munkavégzésre. Az ilyen napok a köznyelvben "kiegyenlítő napnak" vagy "szabadnapnak" minősülnek. Jár-e, és ha igen, milyen díjazás ezekre a napokra? Hogyan vezethetők le az ilyen napokra irányadó szabályok az Mt. rendelkezéseiből?

Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?

Kérdés: Munkáltatóm Magyarországon bejelentett holland tulajdonú kft., ennek alkalmazottja vagyok. A cégcsoporton belül van holland és német vállalkozás is. A magyar kft. dolgozójaként felültethet-e a cégcsoporton belüli német társaság tulajdonában lévő, német bejelentett forgalmi rendszámú tehergépkocsira dolgozni a magyar munkáltatóm, a magyar kialkudott munkabérért, és ha igen, milyen feltételekkel? Ilyen esetben a magyarországi juttatásokon felül kellene-e valami pluszjuttatásban részesítenie a magyar munkáltatómnak? Ekkor nem érvényes, hogy magyar állampolgár nem vezethet külföldi forgalmi rendszámú gépkocsit?

Kérdés: Háromhavi munkaidőkeretben (176 + 160 + 168 = 504 óra) a teljesítés a következő volt. Az 1. hónap: rendes beosztási óra 106, állásidő 0, betegszabadság órái 28, szabadság órái 20, összesen 154 óra. A 2. hónap: 168, 8, 0 és 16, összesen 192 óra, a 3. hónap: 166, 0, 12 és 0, összesen 178 óra. Beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzés is volt 12, 2 és 16, összesen 30 óra (ezt a munkaidőkeretben teljesített óraszámoktól függetlenül, időarányos alapbérrel és pótlékkal az adott hó végén mindig kifizettük, és nem terheltük vele a munkaidőkeret óraszámát). A keret zárásakor hány óra lesz a munkavállalót megillető munkaidőkereten felüli munkavégzés óraszáma? 504-524 (154 + 192 + 178) = 20 óra (időarányos alapbérrel és bérpótlékkal elszámolandó) kereten felüli munkavégzés lesz záráskor, vagyis a 8 óra alapbérrel kifizetett állásidőt a munkaidőkeret teljesített részének kell tekinteni, vagy 504-516 (154 + 184 + 178) = 12 óra, vagyis a 8 óra állásidőt nem kell figyelembe venni? Melyik álláspont a jogszerű?

Kérdés: Munkaidőkeretben, ha nem osztották be az elmulasztott óraszámot, elmaradt műszakot jelent? Munkavállalóként havi munkaidőkeretben dolgozom. A kollektív szerződés rendelkezése szerint műszakpótlék csak a ténylegesen ledolgozott órák után illet meg. A munkáltató azonban a kollektív szerződésben felvállalta, hogy ha egy előre tervezett műszak elmarad, akkor a munkaidőkeret végéig másik műszakot jelöl ki. Ha nem kerül kijelölésre másik műszak, akkor az elmaradt műszakra alapbér helyett a magasabb távolléti díjjal kompenzál. Mi a helyzet akkor, ha a munkáltató eleve a munkaidőkeret óraszámánál kevesebb óraszámban tervezi meg a műszakbeosztást? A munkáltató foglalkoztatási kötelezettségéből adódóan érvényesülhet-e az Mt. 6. §-ában leírt "felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat" elv? Álláspontom szerint, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének csak részben tesz eleget, akkor ez részére felróható magatartás, és ezt úgy kell értelmezni, mintha a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének teljesen eleget tenne (eredetileg tervezne műszakot a munkaidőkeret teljes ledolgozására), és ez a tervezett (kijelölt) műszak elmarad. A munkaidőkeretből nem beosztott, elmulasztott óraszámokat ezért elmaradt műszaknak kell tekinteni. Ha ez nem minősülne elmaradt műszaknak, és ezért nem kellene kifizetni a felvállalt távolléti díjat, akkor ebből a munkáltatónak előnye származna. Jól gondolom?

Kérdés: Ha az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó, egy napra szóló munkaszerződésben napi 10 óra munkavégzést kötünk ki, és arra figyelemmel állapítjuk meg a díjazást, akkor kell a munkavállalónak rendkívüli munkavégzésért járó díjazást fizetni a 8 órát meghaladó munkavégzés esetén? Hogyan lehet "fix" összegben megállapodni a munkavállalóval alkalmi munkánál?

Kérdés: Egyház által foglalkoztatott munkavállaló részére 2012-ben a 371/2011. Korm. rendelet szerinti bérkompenzációt állapítottunk meg, melyet a rendelet értelmében a nem rendszeres bérek között számfejtettünk. Az idei évben ismét rendelkezésre áll a bérkompenzáció, mint lehetőség, a 408/2012. Korm. rendelet szerint. Kérdésünk, hogy a 2012. évi nem rendszeres bérként számfejtett bérkompenzáció 2013-ban hogyan funkcionál? Része lesz az alapbérnek, s ezt követően kell megállapítani a 2013. évi bérkompenzáció mértékét, vagy a 2012. évi bérkompenzáció továbbra is nem rendszeres bér marad, s az akkor megállapított összeghez képest a jelen jogszabály szerinti támogatás összegére kell korrigálni a kompenzáció összegét? További kérdésünk, hogy a kompenzáció összegét a munkaidő arányában (pl. 4 órás munkaviszony esetében az összeg felében) kell megállapítani?

Kérdés: Milyen jellegű munkaszerződéssel lehetne törvényesen foglalkoztatni két munkavállalót portás munkakörben, ha hétvégén kellene munkát végezniük egymást váltva, 6-tól 18 óráig és 18 órától 6 óráig tartó műszakokban? Megoldás lehet-e az egyhavi munkaidőkeret? Milyen munkaidőnek felelne meg a fenti időtartamú foglalkoztatás, hogyan befolyásolja ezt a fizetett szabadság és a fizetett ünnep, főként ha hétvégére esik? Milyen műszakpótlékra lennének jogosultak a munkavállalók?