7 talált cikk a határozatlan idejű munkaviszony , munkáltató , határozott idejű munkaviszony , foglalkoztatás kifejezésre

Kérdés: Egy Magyarországon bejegyzett SSC szolgáltatásait harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásával nyújtja. A munkáltató az ilyen munkavállalókat munkavállalási célú tartózkodási engedély alapján foglalkoztatja, ennek megfelelően a felek kétéves határozott idejű munkaszerződést kötnek. Az első engedély megszerzésekor a felmerülő költségeket (Magyarországra történő beutazás, engedély megszerzésével kapcsolatos jogi költségek, rövid távú szállás biztosítása; kb. 1500-2000 euró) kölcsönszerződés keretében előfinanszírozza a munkáltató, a kölcsönt a határozott idejű szerződés lejárta esetén pedig teljes mértékben elengedi. Amennyiben a felek a munkaviszony meghosszabbítása mellett döntenek, a tartózkodási engedély meghosszabbításával felmerülő költségeket a munkáltató teljes mértékben átvállalja (kb. 900 euró), tehát kölcsönszerződés megkötésére sem kerül sor (munkavállaló javára történő eltérés 1.). A munkáltató úgy döntött, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítását követően, a hosszabbítással felmerülő költségek átvállalása mellett lehetővé teszi azt is, hogy a munkavállalók az ismételten megkötött határozott idejű munkaszerződést a határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően mondják fel az Mt. 67. §-ának (1) bekezdése alapján (munkavállaló javára történő eltérés 2.). A munkáltató a munkavállaló javára történő eltérések biztosítása során a felmondási/azonnali hatályú felmondással összefüggő rezsimet kismértékben a saját javára is módosítaná a lentiek szerint. A fenti tényállás alapján (a munkavállaló javára történő eltérések alkalmazása) a lenti eltérések minősíthetőek-e összességében a munkavállaló javára történő eltérésnek, ezáltal jogszerűek lehetnek-e az ilyen munkaszerződéses rendelkezések az Mt. 43. §-ának (2) bekezdése alapján? Az érintett rendelkezésektől van lehetőség eltérni az Mt. 85. §-ának (1) bekezdése szerint. Eltérések: a munkáltatói felmondás indokait rögzítő 66. § (8) bekezdésének kibővítése az Mt. 66. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a munkavállaló magatartására alapított felmondási okkal. Továbbá: az Mt. 79. §-a szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondás közlése esetén a megfizetendő összeg maximuma 12 havi távolléti díj helyett hat- vagy háromhavi távolléti díjban kerülne meghatározásra.

Kérdés: A határozott idejű munkaviszony munkavállalói felmondással történő jogszerű megszüntetésének kritériuma az is, hogy a felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely a munkavállaló számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné, vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna [Mt. 67. § (2) bek.]. Az Önök egyik válasza alapján, figyelemmel arra, hogy a korábbi Mt. ilyen módon nem tette lehetővé a határozott idejű munkaviszony megszüntetését, nincs bírói gyakorlata annak, hogy mely okok tekinthetők megfelelő súlyúnak. Megítélésük szerint ilyen indoknak minősül-e az, hogy a munkavállaló határozatlan idejű munkaszerződéses munkahelyet talált?

Kérdés: Cégünknél egyes kollégákat határozott idejű szerződéssel alkalmazunk, néhányukat évek óta, de a törvényi ötéves felső korlátot tiszteletben tartva. Erre azért van szükségünk, mert ezek a munkatársak olyan megrendelői körnek dolgoznak, akiknél bármikor változhat a megrendelt munka mennyisége, akár évekig kimaradhat a megrendelés, ezért állandó kockázat, hogy alkalmazottaink feleslegessé válnak. Hogyan tudunk úgy munkaszerződést kötni velük, hogy az ebből eredő kockázatokat csökkentsük, de szabályosak maradjunk munkajogi szempontból is?

Kérdés: A munkáltatónál a létszám 8-10%-ának megfelelő kölcsönzött munkavállaló dolgozik. Ezeket a munkavállalókat viszonylag hosszabb ideje foglalkoztatják általában a határozott idejű munkaszerződésük folyamatos "meghosszabbítgatásával". Ez azt jelenti, hogy a lejárt határozott idejű munkaszerződést újrakötik. A kölcsönzött munkavállalóknál az a probléma merült fel, hogy esetükben hogyan kell alkalmazni az Mt. 214. §-a (2) bekezdésének, valamint az Mth. e témában érvényes előírásait. Az Mth. előírása szerint az Mt. 214. §-ának (2) bekezdését a 2011. december 1-jét megelőzően létesített határozatlan idejű munkaviszonyokban történő kikölcsönzés esetén is alkalmazni kell úgy, hogy ilyen esetben a kikölcsönzés kezdő időpontjának dátuma 2011. december 1. Miután az átmeneti rendelkezés kifejezetten kiemeli a határozatlan időre szóló esetet, a törvény alkalmazása során felmerült, hogy a folyamatosan meghosszabbított – mindig határozott időre kötött – munkaszerződéses jogviszony ideértendő-e? Az érintett kölcsönzött munkavállalók első munkaszerződéseit 2009. december 1-jén, illetve 2010. január 1-jén kötötték meg.

Kérdés: Októberben négyhavi határozott időtartamra felvettünk egy munkavállalót. 2013. február 28-án telt le a határozott idejű munkaszerződése. Erről azonban sajnos megfeledkeztünk, és a munka­vállaló a tudtunkkal még március 1-jén is dolgozott. A következő héten továbbra is fel akarta venni a munkát. Amikor jeleztük neki, hogy letelt a határozott idő, akkor azt mondta, hogy törvény alapján a munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult, ezért kötelesek vagyunk foglalkoztatni. Mi ilyen szabályt nem találtunk az új Mt.-ben. Valóban átalakult határozatlan idejűvé a munkaviszony, és jelenleg is fennáll?

Kérdés: Egy gyermeke otthoni gondozási céljából fizetés nélküli szabadságon lévő kolléga helyére határozott idejű munkaszerződés keretében új munkavállalót vettünk fel. A határozott idő tévesen a szülési szabadság tartamára lett meghatározva. Ez utóbbi 24 hét már lejárt. Ennek értelmében a szerződés határozatlanra változott? Milyen módon szüntethető meg a munkaviszony? Csak közös megegyezéssel? A képességgel, magatartással kapcsolatos probléma nem áll fenn.

Kérdés: GYES-en lévő anyuka vagyok. Kisfiam születését követően több mint egy évig otthon maradtam, és azt gondoltam, hogy még maradok, ameddig csak lehet, de most úgy alakultak a dolgok, hogy mielőbb szeretnék dolgozni. Amikor a munkahelyemen jeleztem a visszatérésemet, a személyzetis kolléganő arról tájékoztatott, hogy a cégen belüli gyakorlat most az, hogy a GYES-ről visszatérőket úgy veszik vissza, hogy gyermekük hároméves koráig határozott idejű munkaszerződést kötnek velük úgy, hogy mögöttesen a már meglévő határozatlan idejű munkaviszonyuk is fennmarad. Amikor ez a határozott idejű munkaviszony lejár, csak akkor térnek vissza a régi határozatlan idejű munkaszerződéshez. A felajánlott határozott idejű munkaszerződés alapján kevesebb lenne a fizetésem annál, mint amennyit a határozatlan idejű munkaszerződés szerint kaptam. Megcsinálhatja-e ezt a munkáltató? Köteles vagyok-e ebbe belemenni?