3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Életkoron alapuló diszkrimináció és a fiataloknak járó pótszabadság
Kérdés: A vállalat keresi azokat a lehetőségeket, hogy a béren túl milyen dolgozói juttatásokkal tudja a munkavállalóit megtartani. Van-e arra lehetőség, hogy a fiatal munkavállalókat, akik a létszám majd egyharmadát jelentik (és különböző munkakörökben vannak foglalkoztatva), bizonyos kor alatt, a többségi állami tulajdonban lévő vállalat pótszabadságban részesítse? Ez az intézkedés nem sérti-e az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit? Ha igen, milyen lehetőségek vannak egy hasonló kezdeményezés kivitelezésére?
2. cikk / 3 Közalkalmazotti szabadság és munkavégzés alóli mentesülés a munkáltató hozzájárulásával
Kérdés: A Kjt. egyértelműen rögzíti a közalkalmazottakat megillető alap-, illetve pótszabadság mértékét. Az Mt. 135. §-a alapján az Mt.-ben rögzített alapszabadság mértékétől kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el. Az Mt. 135. §-a – a (4)-(6) bekezdések kivételével – a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó. Kérdésünk, hogy a felek a kinevezésben megállapodhatnak-e a Kjt.-ben rögzítetthez képest magasabb mértékű alapszabadságban, illetve megállapodhatnak-e több pótszabadságban, vagy ehhez mindenképpen kollektív szerződés szükséges? Hogyan kell értelmezni az Mt. 146. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezést? Milyen esetekben kerülhet sor arra, hogy a munkavállaló a munkáltatója hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól? Ez csak néhány óra, vagy akár egy teljes munkanap mentesülést is jelenthet? Ilyen esetben a kiesett munkaidőre a felek akár távolléti díj fizetésében is megállapodhatnak?
3. cikk / 3 Diákmunkát végző munkavállalók szabadsága
Kérdés: Gimnazista fiunk (17 éves) még a nyári szünet alatt diákmunkát vállalt két hónapra. Felszolgálóként dolgozott heti öt napon, napi négy órában. Munkaszerződésében nem szerepelt, hogy szabadságra lenne jogosult. Munkáltatója állítása szerint részmunkaidőre és ilyen rövid munkaviszonyra nem jár szabadság. Valóban igaza van a munkáltatójának?