17 cikk rendezése:
11. cikk / 17 Közös megegyezés és mentesítés a munkavégzés alól
Kérdés: Cégünk leépítések előtt áll. A nyugdíjkorhatárt pár éven belül betöltő kollégáink számára nem annyira a végkielégítés a fontos, mint hogy minél hosszabban fennálljon még a munkaviszonyuk, és így szolgálati időt szerezzenek. Lehet olyan megoldás részükre, hogy közös megegyezéssel szüntetjük meg a munkaviszonyt, azzal, hogy a munkavégzés alól hosszabb időre mentesítjük őket? Ez alatt az időszak alatt pedig havonta kapják a munkabérüket. Például, 3 hónap felmondási idő és 5 hónap végkielégítés helyett a közös megegyezéses munkaviszony megszűnésének napja 8 hónap múlva következne be. Van ennek törvényi akadálya? Lehetséges, hogy a munkavállalót e 8 hónap alatt visszahívjuk dolgozni, ha mégis lenne újra feladat? Ilyenkor persze kitolódna a megszűnés időpontja.
12. cikk / 17 Felmondási idő módosításának tilalma köztulajdonban álló munkáltató esetén
Kérdés: A Munkaügyi Levelek 122. számában a 2395. sorszámú kérdéssel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy módosul-e a kérdésre adott válasz abban az esetben, ha a munkaviszony köztulajdonban álló munkáltatóval áll fenn? Megállapodhat-e a munkavállalóval rövidebb felmondási időben a dolgozó által beadott felmondás alapján, amellett, hogy a felmondási jogcímen nem szeretne változtatni a munkáltató?
13. cikk / 17 Felmondási idő módosítása a felek akarata szerint
Kérdés: Egyik munkavállalónk kezdeményezte munkaviszonyának felmondással történő megszüntetését azzal, hogy meghatározott egy időpontot is a munkaviszony megszűnésének napjaként. Ez a munkavállaló által megjelölt nap azonban a munkavállalóra irányadó felmondási idő végét megelőző időpontra esik. A munkáltató "elengedné" munkavállalóját az általa kért időpontban, vagyis eltekintene a felmondási idő (teljes) letöltésétől, azonban ragaszkodna a munkaviszony "felmondással" történő megszüntetéséhez. Megteheti-e ezt a munkáltató, vagy ez már – mivel a felmondás törvényi szabályaitól eltérünk – csak közös megegyezéssel lehetséges?
14. cikk / 17 Felmondási idő díjazása – ha lerövidítik
Kérdés: Mit lehet tenni abban az esetben, ha a munkaszerződésben 16 hét felmondási idő van kikötve (bármelyik fél is kezdeményezi a felmondást), de a jövendőbeli munkáltató legfeljebb 15 napot vár a munkakezdésig, ezért a munkavállaló szeretne hamarabb elmenni? Mit tehet a jelenlegi munkáltató, ha a 16. napon nem jelenik meg a munkavállaló, és nem veszi fel a munkát? Hogyan kell kezelni ilyenkor a felmondási időre járó díjazást? Hivatkozhat-e arra a munkavállaló, hogy az Mt.-ben általános szabály szerint 30 nap a felmondási idő, ha a munkavállaló kezdeményezi a felmondást, és ettől eltérni csak a munkavállaló javára lehet?
15. cikk / 17 Kikölcsönzés megszűnése mint felmondási ok
Kérdés: Cégünk nemrég kezdett munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozni. Volt egy rövidebb projektünk, ami 2014. szeptember végén fejeződött be, az ügyféllel kötött vállalkozási szerződésünk megszűnt. A projektben foglalkoztatott munkavállalóktól megváltunk. Az egyik munkavállaló azonban levelet írt nekünk, hogy ha nem fizetünk neki felmondási időre távolléti díjat, akkor bírósághoz fog fordulni, mert írásban nem mondtunk fel neki. Mi viszont úgy tudjuk, hogy az ügyféllel kötött szerződés megszűnése, ha nem tudjuk utána másik projektben foglalkoztatni a munkavállalót, automatikusan megszünteti a munkaviszonyt, és nekünk nem is kellett semmilyen felmondást írnunk. Jogos a volt munkavállalónk követelése, vagy alappal hivatkozhatunk a projekt befejeződésére mint megszűnési okra?
16. cikk / 17 Szabadság a felmondási idő alatt
Kérdés: Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. A fenti mondat megalapozza-e a munkáltató jogát arra, hogy kilépő dolgozójának a szabadságát ne adja ki akkor sem, ha azt a dolgozó kifejezetten kéri? Manapság ez egyre gyakoribb gond, s a munkáltató ezzel a mondattal takarózva végigdolgoztatja a teljes felmondási idő alatt a munkavállalóit, s a megmaradó részarányos szabadságos napokat megváltja pénzzel, noha a munkavállaló – alkotmányos jogával élve (regenerálódáshoz való jog) – a természetbeni kiadást kérte eleve a felmondásában. Nyilvánvaló, amennyiben nem lehetséges a szabadság kiadása, mert például a szabadság túlnyúlna a felmondási időszakon, vagy azonnali a felmondás és nincs más mód, akkor csak a pénzbeli megváltás marad. De ha lehetséges a kiadás, akkor jogosult a munkáltató megtagadni azt, azaz visszatarthatja a szabadságot jogszerűen?
17. cikk / 17 Felmentési időbe beleszámít a kiadott szabadság
Kérdés: Munkáltatói felmondás esetén a munkavállalónak járó felmentési időbe beleszámít-e az időarányos szabadság időtartama?
