5 talált cikk a határozatlan idejű munkaviszony , munkáltatói felmondás , munkaviszony , távollét , felmondás indoka kifejezésre

Kérdés: A munkavállaló közvetlen felettese a vezérigazgató-helyettes. Jogszerű-e a munkáltató felmondása arra hivatkozva, hogy a munkavállaló és a vezérigazgató között bizalomvesztés történt? Ha nem jogszerű a felmondás, és a munkavállaló keresetet indít, milyen ítéletre számíthat (pénzbeli kártérítés vagy munkaviszony helyreállítása)?

Kérdés: Egy Magyarországon bejegyzett SSC szolgáltatásait harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásával nyújtja. A munkáltató az ilyen munkavállalókat munkavállalási célú tartózkodási engedély alapján foglalkoztatja, ennek megfelelően a felek kétéves határozott idejű munkaszerződést kötnek. Az első engedély megszerzésekor a felmerülő költségeket (Magyarországra történő beutazás, engedély megszerzésével kapcsolatos jogi költségek, rövid távú szállás biztosítása; kb. 1500-2000 euró) kölcsönszerződés keretében előfinanszírozza a munkáltató, a kölcsönt a határozott idejű szerződés lejárta esetén pedig teljes mértékben elengedi. Amennyiben a felek a munkaviszony meghosszabbítása mellett döntenek, a tartózkodási engedély meghosszabbításával felmerülő költségeket a munkáltató teljes mértékben átvállalja (kb. 900 euró), tehát kölcsönszerződés megkötésére sem kerül sor (munkavállaló javára történő eltérés 1.). A munkáltató úgy döntött, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítását követően, a hosszabbítással felmerülő költségek átvállalása mellett lehetővé teszi azt is, hogy a munkavállalók az ismételten megkötött határozott idejű munkaszerződést a határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően mondják fel az Mt. 67. §-ának (1) bekezdése alapján (munkavállaló javára történő eltérés 2.). A munkáltató a munkavállaló javára történő eltérések biztosítása során a felmondási/azonnali hatályú felmondással összefüggő rezsimet kismértékben a saját javára is módosítaná a lentiek szerint. A fenti tényállás alapján (a munkavállaló javára történő eltérések alkalmazása) a lenti eltérések minősíthetőek-e összességében a munkavállaló javára történő eltérésnek, ezáltal jogszerűek lehetnek-e az ilyen munkaszerződéses rendelkezések az Mt. 43. §-ának (2) bekezdése alapján? Az érintett rendelkezésektől van lehetőség eltérni az Mt. 85. §-ának (1) bekezdése szerint. Eltérések: a munkáltatói felmondás indokait rögzítő 66. § (8) bekezdésének kibővítése az Mt. 66. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a munkavállaló magatartására alapított felmondási okkal. Továbbá: az Mt. 79. §-a szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondás közlése esetén a megfizetendő összeg maximuma 12 havi távolléti díj helyett hat- vagy háromhavi távolléti díjban kerülne meghatározásra.

Kérdés: Igaz-e, hogy 62 éves kor után a munkáltató különösebb indok és végkielégítés kifizetése nélkül felmondhat a munkavállalónak?

Kérdés: Társaságunk marketingigazgatóját 2011 novemberében létesített négyéves határozott idejű munkaviszony keretében foglalkoztatjuk. A munkaszerződése szerint vezető állású munkavállalónak minősül. Mivel már nincs szükségünk marketingigazgatóra, meg szeretnénk szüntetni ezt a munkakört. Megtehetjük, hogy ezzel az indokkal felmondunk neki? A munkavállaló ugyanis nem szeretné elfogadni a felajánlott közös megegyezést, a munkájával pedig nincs komoly probléma.

Kérdés: Munkavállalónk 2013. március 29-én írásban benyújtott felmondásában bejelentette, hogy a következő munkanaptól munkaviszonyát felmondja, és kérte, hogy tekintsünk el a felmondási idő ledolgozásától. Indoklásként azt írta, hogy végzettségének jobban megfelelő munkát talált. Tapasztaltuk, hogy az ilyen esetekben, a munkavállaló visszatartása esetén a munkáját már nem végzi ugyanolyan intenzitással, ezért a felmondási idő egészére felmentettük a munkavállalót a munkavégzés alól. Az a kérdésem, hogy ebben az esetben is ki kell fizetnünk a harminc nap felmondási időre járó bért? Nincs mód arra, hogy az ilyen eseteket kivédje a munkáltató?