17 talált cikk a munkavállaló , kollektív szerződés , készenléti jellegű munkakör , napi munkaidő , felek megállapodása kifejezésre

Kérdés: Nem állami vállalat esetében van arra lehetőség, hogy a munkaközi szünet egy része a munkaidő része legyen, egy része (10 perc) pedig nem, tehát ez utóbbi 10 percre nem járna juttatás (munkakör átadás-átvétele miatt van rá szükség)? A munkaközi szünet kiadásának idejét kell dokumentálni valahogy? Van erre valami tiltás, vagy ez munkáltatói jogkör? Nem rendelkezünk kollektív szerződéssel, de belső szabályzatba beépítenénk.

Kérdés: Az Mt. 93. §-ának (2) bekezdése ír a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő mértékéről. A régi Mt. ilyen rendelkezést nem tartalmazott. Afelek a megállapodásukban vagy kollektív szerződésben rendelkezhetnek-e havi 172, 173 vagy akár 174 óra munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőről?

Kérdés: A munkavállalónak nem fizetik a kötelezően kiadandó szünetek idejét (napi másfél óra hűtőházi rakodás), és a munkáltató olyan tevékenységet végez, amire valószínű nincs is "jogosítványa". Kihez lehet fordulni jogorvoslatért vagy tanácsért, illetve amennyiben a megbízó cég nem végezheti azt a tevékenységet (hűtőházi raktározás), aminek része a kötelezően kiadandó szünet is, szintén kérdés, hova lehet fordulni panasszal/kéréssel?

Kérdés: Munkavállalóink közül a fizikai állományban lévők 6:00-14:20 óráig dolgoznak, napi 8 órában, 20 perc munkaközi szünettel. Munkavállalóink közül néhányan 7:30-16:00 óráig dolgoznak, napi 8 órában, 30 perc munkaközi szünettel, míg a vezető beosztásúak 7:30-16:30 óráig dolgoznak, napi 8 órában, 60 perc munkaközi szünettel. Helyes-e az a gyakorlat, hogy a munkaközi szünetre vonatkozóan utóbbi két esetben kötöttünk megállapodást a munkavállalókkal, és az első esetben, a fizikaiakkal nem, mivel ott nem haladja meg az Mt. 103. §-ának (1) bekezdésében előírt mértéket? Helyes-e a gyakorlat, hogy az Mt. hatálybalépése előtt egyik esetben sem köttetett megállapodás a munkaközi szünetet illetően, ugyanilyen munkaidő-beosztásokban?

Kérdés: A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott, megszakítás nélküli munkarendű portások munkaszüneti napi bérének és pótlékainak számfejtése hogyan helyes 2017. október 23-ára, ha az adott munkavállaló a munkaszerződése szerint 6 órás, de azon a napon 18 órát dolgozott? A kollektív szerződés szerint munkaidőkeretet alkalmaznak, a portásoké éves. Jár neki a ledolgozott órára járó bér és a távolléti díj 6 órára, illetve a 100% rendkívüli munkavégzésért járó pótlék?

Kérdés: Készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók esetében van-e lehetőség a kollektív szerződésben eltérni az Mt. 91. §-ában szereplő "egyharmadában" kifejezéstől? A kollektív szerződésben "egynegyedében", esetleg "egyötödében" szerepelne. Az Mt. 135. §-a szerint a kollektív szerződés ebben a kérdéskörben csak a munkavállaló javára térhet el. A Munkaügyi Levelek 1. számában a 7. kérdésre adott válasz szerint: "Ha ugyanis a munkaköri feladatok jellege, valamint a munkavállalók tényleges leterheltsége nem teszi lehetővé a készenléti jelleg megállapítását, arra sem a munkáltató egyoldalú nyilatkozatával, sem a felek megállapodásával nem kerülhet sor, az ilyen nyilatkozat, megállapodás érvénytelen." Ha például a munkavállaló 16 órát dolgozna, átlagban 3-4 órás leállásokkal, akkor is jobban járna, mivel kevesebb alkalommal kell a munkahelyre oda- és visszautazni, mintha 12 órát dolgozna leállás nélkül. Lehet-e így értelmezve a kollektív szerződésben a fentebb leírt módon eltérni? Lehet-e a munkaidőn kívüli egyéb körülményekre helyezni a hangsúlyt e kérdéskörben, vagy csak a munkaidőn belüli tények számítanak?

Kérdés: A munkavégzés forduló szolgálatos munkarendben (12/24, 12/48), folyamatosan történik. A 20 perc munkaközi szünetet ebben az esetben is le kell dolgozni, vagy csak az állandó nappalos (8 órás) munkarendben? Ugyanis 12 órás munkaidőt töltünk a cégnél, de csak 11 óra 20 perccel számolják az időnket.

Kérdés: Elő kell-e írni munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben azt, hogy egy adott munkakör készenléti jellegűnek minősül, vagy anélkül is minősíthető annak? Előírhatja-e ezzel összefüggésben kollektív szerződés azt, hogy a munkavállaló csak meghatározott munkakörökben foglalkoztatható napi 12 órás munkaszerződéssel?

Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.

Kérdés: A fiatal munkavállaló számára biztosítandó munkaközi szünet kiadásának mértékétől, a munkavállaló kérésére, írásban történő megállapodás alapján el lehet-e térni? Véleményünk szerint a fiatal munkavállalót hátrányosan is érintheti a munkaközi szünet mértéke, amennyiben azt nem fizeti a munkáltató, mivel adott műszakbeosztáson belül a napi ledolgozott munkaideje kevesebb (kevesebbet dolgozik a hosszabb szünet miatt). Például, 10-18 óráig van beosztva, amelyből 45 perc a munkaközi szünet, így csak 7 óra 15 perc lesz a fizetett munkaideje. Vagy a munkahelyen töltött idő a munkaközi szünet miatt hosszabb lesz, ha a munkában töltött időnek el kell érnie egy meghatározott mértéket. Például, 10.00-18.45-ig van beosztva azért, hogy teljesülhessen a 45 perc munkaközi szünet.