Felmentési idő és végkielégítés nyugdíjazás esetén

Kérdés: A munkavállaló 2017 júliusában menne nyugdíjba. Kötelező-e biztosítani a leendő nyugdíjas részére a felmentési időt, vagy amennyiben az utolsó napig is dolgozna, akkor a munkáltatónak meg kell-e váltani azt, hasonlóan a szabadságmegváltáshoz? Ha a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntetik meg, és a munkavállaló a munkaviszony megszűnésének napjáig dolgozik, azaz nem mentesül a munkavégzés alól, akkor a leendő nyugdíjasnak jár-e végkielégítés?
Részlet a válaszából: […] ...az, ha a munkáltató a felmondása esetén a teljes felmondási id ő t " ledolgoztatja " a munkavállalóval, és csak a felmentési id ő ellenértékét fizeti meg számára. Megjegyzend ő , hogy az Mt. 77. §-ának (5) bekezdése értelmében nem jár végkielégítés...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. július 17.

Többletszabadság visszafizetése

Kérdés: A régi Mt. szabálya szerint, ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Ilyen szabályt nem találok az Mt.-ben, ez azt jelentené, hogy a munkavállalónak nem áll fenn ilyen visszatérítési kötelezettsége? Visszakövetelhető-e munkavállalói tartozás vagy munkabérelőleg jogcímén?
Részlet a válaszából: […] ...vagy azt maga idézte elő –, ám ez az összeg nem számít jogalap nélküli munkabérnek sem, hiszen a távolléti díj nem a munkavégzés ellenértéke, hanem (fogalommeghatározása alapján) éppen munkavégzés hiányában járó juttatásnak minősül. Mivel a 161-164....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. március 18.

Rendkívüli munkavégzés és a munkavállaló vezető állása

Kérdés: Egyik munkavállalónk keresetlevelet nyújtott be ellenünk a munkaügyi bíróságra, annak érdekében, hogy térítsük meg számára a nálunk eltöltött 3 hónapban teljesített összes rendkívüli munkája ellenértékét. A helyzet sajátossága, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe ugyan nem foglaltuk bele, hogy az Mt. szerint vezető állású, de véleményünk alapján ez már önmagából a munkaköre elnevezéséből (üzletágvezető-helyettes) nyilvánvaló kellett, hogy legyen, ezért nem formálhat jogot a rendkívüli munka ellenértékére. Ő arra hivatkozik, hogy maga az üzletágvezető folyamatosan "pihenőidőt és éjszakát" nem kímélve foglalkoztatta, meglátásunk szerint azonban éppen azért kapott kiemelkedő alapdíjazást, hogy bármikor elérhető és felkészült legyen. Szerintünk a munkavállaló a betöltött munkakörből és a körülményekből tudta, hogy vezető, és egyedül az, hogy erről írásban nem tájékoztattuk, még nem teremt jogalapot számára a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Van esélyünk a pernyertességre?
Részlet a válaszából: […] ...az Önök terhére esne, ezáltal pedig azMt. 192. §-a – amely szerint nem jár a rendkívüli munkaidőben történőmunkavégzésért ellenérték a vezetőnek – nyilvánvalóan nem alkalmazhatórendelkezés az érintett munkavállaló esetében. A Legfelsőbb...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. április 4.

Rendes szabadság megváltása pénzben

Kérdés: Néhány munkavállalónknak a tavalyi évről jelentős mértékű ki nem adott rendes szabadsága gyülemlett fel. Felvetődött, hogy azon munkavállalók tekintetében, akik a feladataik miatt nem tudják kivenni a szabadságukat, a ki nem adott rendes szabadságot pénzben váltanánk meg – a távolléti díjnál kedvezőbb juttatást biztosítva számukra. Van-e lehetőségünk erre?
Részlet a válaszából: […] ...arra nincsen mód. Ha a munkáltató az esedékesség évében ki nem adottrendes szabadságot pénzben váltja meg, függetlenül attól, hogy annakellenértékét a törvény alapján a szabadság idejére járó távolléti díjnálkedvezőbb számítási módszer segítségével...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2010. november 22.