13. havi munkabér – a jogosultság feltételei

Kérdés: Munkatársaink a decemberi fizetésükkel együtt 13. havi bért is kapnak, ha a munkaviszonyuk a tárgyévben legalább 10 hónapig fennállt. Erről az érdekeltségi szabályzatunk rendelkezik. Egyik kollégánk az idei évben hét hónapig keresőképtelenség miatt nem dolgozott. Jogszerű, ha az említett, időarányossági szabályra hivatkozva nem utalunk neki 13. havi juttatást?
Részlet a válaszából: […] ...folytán – nem terheli [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. Jogi szempontból a kérdés szerinti érdekeltségi szabályzat a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása, amely a jogosult terhére csak akkor módosítható, ha a munkáltató körülményeiben a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. január 14.

Munkáltatói jogutódlás és a jogviszonyok folytonossága

Kérdés: Egyik üzletágunkat a tavalyi évben átadtuk egy másik cégnek, az átadás egy teljes telephelyet érintett. Bár akkor részletes tájékoztatást kaptak az érintett kollégák a folyamatról, idén több munkavállaló garanciát kért, hogy munkaviszonyuk jogfolytonos, illetve panasszal éltek felénk, hogy egyes juttatásaik változtak 2019. január 1-jétől. Milyen jogszabályokra hivatkozásokkal tudjuk őket megnyugtatni? Felelős-e az átadó társaság azért, ha valamilyen bérelemet az új munkáltató megváltoztatott az átadás után?
Részlet a válaszából: […] ...meg, a változtatás ilyen módon is történhet. Így ha a kérdésben jelzett bérelem nem a felek megállapodásán, hanem a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásán alapul, a változtatásnak alapvetően nincs akadálya. Ezért az átadó munkáltató nem felel. Az...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. március 25.

Állásidő elrendelése munkaszüneti napra

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
Részlet a válaszából: […] ...esetben a munkaszüneti napra időzített állásidő miatt a munkavállaló elesik egyéb, a kollektív szerződésben, vagy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásában biztosított juttatástól. Ilyen esetben – ha van bérkiesés – már felvethetőek aggályok...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.