7 talált cikk az osztott munkaidő , távollét , munkaidő-beosztás , munkaidőkeret , egyenlőtlen munkaidő-beosztás kifejezésre

Kérdés: Munkaerő-kölcsönzésben foglalkoztatott havibéres teljes munkaidős munkavállalóink a kölcsönvevőnél 12 órás munkarendben dolgoznak, 3 munkanap után 3 nap pihenőnapot kapnak. A távolléteket a beosztással megegyezően eddig 12 órában számoltuk el, azaz egy nap szabadságra 12 órára járó távolléti díjat számfejtettünk [Mt. 146. § (3) bek. a) pont, 148. §]. Mivel egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén - a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül - a munkavállalónak a havi alapbére jár [Mt. 156. § (1) bek. a) pont], valamint a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bek.], ezért a fenti esetet tekintve a következőképp számfejtettük 2024. február hónapban a munkavállaló törzsbérét. A havi alapbért a hónapban irányadó általános munkarend szerinti órák számával osztottuk (168 órával). Az adott időszak alatt teljesítendő órák számát csökkentettük a távollétek óraszámával (1 munkanap szabadság: 12 óra), így a munkavállaló 156 órára járó törzsbért kapott. Helyes-e a számításunk a leírtak alapján? Ha a munkavállaló munkanapon távol van, részére a havibér - általános munkarend szerinti munkanapok alapján - arányosított része jár. A kölcsönvevő ezzel az indokkal a távolléteket nem a beosztás szerinti 12 órával számolja el, a munkavállalóknak a napi munkaidő és általános munkarend szerinti 8 órában fizet távolléti díjat. Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, viszont a távolléteiket az általános munkarend szerint 8 órában számolja el részükre? Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, a távollétek bizonyos részét, például a szabadságokat 12 órával számolja el, míg más távolléteket, például igazolt fizetett távolléteket 8 órával számoljon el?

Kérdés: Adott egy cég, ahol hétfőtől vasárnapig a következők szerint dolgoznak a recepciós munkavállalók: délelőtt (6-14), délután (14-22), szabadnap, és ez váltakozik egész hónapban. Hárman vannak "forgóban", háromhavi munkaidőkerettel. Amikor szabadságra mennek, mi a helyes eljárás? Például, péntek szabadnapos, szombat és vasárnap munkanap, hétfő szabadnapos. Jól gondoljuk, hogy az egyenlőtlen munkarend miatt ilyenkor kiírható a szabadság szombatra és vasárnapra is? (Ezt nyilván a dolgozó kérte így, miután már megvolt a beosztás. Illetve, amikor tudjuk, hogy egybefüggően több napot lesz távol, akkor valóban visszaáll az 5/2-es munkarend? Nyilván ezekre a hetekre nem osztjuk be, hanem eleve kiírjuk neki a szabadságot (pl. két hét esetén 2x5 nap). Amikor viszont van olyan két hét, amikor a dolgozó, ha be lenne osztva, nem tíz munkanapot dolgozna, hanem csak kilencet, és nem négy, hanem öt szabadnap járna neki, ilyenkor megteheti-e a munkáltató, hogy tíz nap szabadságot ír ki? A recepciósok a havi kötelező óraszámot sem dolgozzák le soha, viszont kifizetésre kerül, mert havibéresek. Erre esetleg van-e valamilyen javaslat? Éves szinten van, aki 12 nappal dolgozott kevesebbet, mint akinek az 5/2-es munkarend szerinti a beosztása.

Kérdés: Ha egy havidíjas munkavállaló bruttó bére 200 000 Ft, akkor, ha egész novemberben szabadságon van, a bérét 23-mal osztom el és 22-vel szorzom? Mivel ünnepet nem számfejtünk a havidíjas dolgozónak, így nem jön ki a bruttó havidíja. Az Mt. 136. §-ának (3) bekezdése szerint így kellene számfejteni, ha jól értem?!

Kérdés: Dolgozónkat egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatjuk, kéthavi munkaidőkeretben. Januárban 174 órája volt (-2 óra), február 24-étől van GYÁP-on. Február 23-áig 123 órát dolgozott le beosztása szerint. Február 24-től 28-ig 31 órát dolgozott volna. Hogyan számolom ki a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt? A február 1. és 23. közötti 17 munkanapot szorzom 8 órával (ami 136 óra), vagy a 160 órából levonom a munkaidőkeretben foglalt 31 óráját (ami 129 óra)? Az első esetben a két hónapra a törvényes munkaideje lenne: 176 + 136 = 312 óra, ezzel szemben a tény: 174 + 123 = 297 óra. Tehát két nap szabadságot kellene kiírni, hogy meglegyen a törvényes munkaideje, és lesz még neki egy túlórája. Vagy a második eset: törvényes a 176 + 129 = 305 óra, ezzel szemben a tényleges 297 órával, tehát itt egy nap szabadságot kellene adnunk. Melyik a helyes?

Kérdés: Hogyan kell a munkaidő-nyilvántartást vezetni, ha a munkavállaló foglalkoztatására munkaidőkeretben kerül sor?

Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.

Kérdés: Ügyfélszolgálatunkon 2014-től az alábbi munkarendet szeretnénk bevezetni. Hétfőtől csütörtökig 8.00-16.35-ig, 20 perc munkaközi szünettel, ami nem számít bele a munkaidőbe. Pénteken 8.00-15.20-ig, tehát az első négy nap 8 óra 15 perc, pénteken 7 óra lenne a munkaidő mértéke. Szükséges-e munkaidőkeret ehhez a beosztáshoz? Ha a munkavállaló késik, azt utóbb le kellene dolgoznia. Ezt is a munkaidőkereten belül lehet elrendelni?