20 cikk rendezése:
1. cikk / 20 Próbaidő – azonnali hatályú megszüntetés a keresőképtelenség tartama alatt
Kérdés: Bölcsődében egy próbaidejét töltő közalkalmazottat a munkahelyén baleset ért. Jelenleg táppénzen van. Meg lehet szüntetni neki ebben az esetben a próbaidő alatt a jogviszonyát? Lehet-e jogkövetkezménye a megszüntetésnek az üzemi baleset miatt? A baleset a közalkalmazott figyelmetlensége és nem a munkáltató hibája miatt történt.
2. cikk / 20 Egyéb juttatás és a negatív diszkrimináció
Kérdés: Egy önkormányzati fenntartású óvodában csoportmegszüntetés miatt 2022. augusztus 31-én áthelyezéssel megszűnt a közalkalmazott jogviszonya a Kjt. 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján. 2022. szeptember 1-jén a közalkalmazott új közalkalmazotti jogviszonyt létesített ugyanazon önkormányzat fenntartása alatt működő másik óvodánál. E munkáltatónál 2022 decemberében került kifizetésre a munkáltató által adott egyéb juttatás. Ennek jogosultsági feltétele volt az, hogy a közalkalmazotti jogviszony legkésőbb 2022. június 30-ig keletkezzen, és nem illette meg a tartósan távol lévőket (például a harminc napot meghaladó táppénzben, a csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban részesülőket). A közalkalmazott nem részesült a munkáltató által adott egyéb juttatásban, mivel a közalkalmazotti jogviszonya 2022. június 30-át követően létesült az új munkáltatónál. A közalkalmazott sérelmezi, hogy nem részesült a munkáltató által adott egyéb juttatásban. Jogos-e a közalkalmazott sérelme?
3. cikk / 20 Nyugdíjas munkavállaló indokolás nélküli felmondása
Kérdés: Munkavállalónk nyugdíjasnak minősül, mivel betöltötte a 65. életévét, és rendelkezik a szükséges szolgálati idővel. Az Mt. értelmében a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyának munkáltató általi felmondását nem kell megindokolni. Attól tartunk, hogy amennyiben felmondunk, arra fog hivatkozni, hogy életkora alapján diszkrimináltuk, mivel jelenleg ő az egyetlen, aki ilyen helyzetben van. Erre tekintettel nem járunk-e jobban, ha például megindokoljuk a felmondását egy egyébként valós indokkal?
4. cikk / 20 "Employer of Record" – elhatárolása a munkaerő-kölcsönzéstől
Kérdés: Egy, az utóbbi időben egyre elterjedtebb jogintézmény, illetve kapcsolatrendszer értelmezésében, a munkaerő-kölcsönzéstől való elhatárolásban kérjük a segítségüket, mégpedig az "Employer of Record" (EOR) intézményével kapcsolatban. Ez alatt olyan, valamely uniós tagállamban székhellyel rendelkező szervezeteket értünk, amelyek megállapodást kötnek egy többnyire (de nem kizárólag) harmadik országbeli vállalattal, hogy a nevükben – de facto helyettük – alkalmazzák az általuk megjelölt munkavállalókat és fizessék a munkabérüket, ezek mellett pedig felelősséget is vállalnak a foglalkoztatási és adózási kérdésekben. Tehát egy EOR-vállalat kvázi a munkáltató szerepét veszi át, és ellátja a HR-rel, bevándorlással és bérszámfejtéssel kapcsolatos jogi és adminisztratív teendőket. Ugyanakkor a napi munkavégzésben az EOR nem vesz részt, nem ad utasításokat a munkavállalóknak, és nem is ellenőrzi munkavégzésüket. A struktúra használata – elméletileg – lehetővé teszi a harmadik országbeli vállalatok számára, hogy közvetve, helyi jogi személy létrehozása nélkül "foglalkoztassanak" munkavállalókat egy tagállamban. Fontos, hogy az EOR-vállalat a megbízó harmadik országbeli vállalat által megjelölt személyt alkalmazza, tehát toborzási tevékenységet nem végez. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a tényleges felügyeleti és irányító szerepet az EOR-vállalattal szerződésben álló munkáltató látja el, például meghozza a javadalmazásra, a munkavállaló feladataira és felelősségeire, a projektekre és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó valamennyi döntést. Az EOR ezen tevékenységek adminisztratív és jogi hátterének biztosításáért felel. A fent ismertetett jellemzők alapján felfedezhető-e különbség a magyar jogban ismert és alkalmazott munkaerő-kölcsönzés és az EOR között, vagy a két intézmény megfeleltethető-e egymásnak? Amennyiben nem azonosak, létezik-e az EOR-t szabályozó jogszabály a magyar jogban, vagy teljesen ismeretlen és szabályozatlan még ez a jogintézmény? Amennyiben az EOR-tevékenység munkaerő-kölcsönzésnek minősül, azonban a vállalat nincsen munkaerő-kölcsönzőként nyilvántartásba véve, ennek milyen következményei lehetnek, továbbá a munkavállaló erre a kötelezettségszegésre történő hivatkozással közvetlenül érvényesíthet bármilyen igényt? Amennyiben igen, melyek ezek?
5. cikk / 20 Laboratóriumi asszisztens besorolása a közegészségügyben – az egyenlő bér elve
Kérdés: Ügyfelem általános laboratóriumi asszisztensként végzett és szerzett szakképesítést 1988-ban. Ezt megelőzően egészségügyi szakközépiskolában érettségizett. 34 éve dolgozik laboratóriumi asszisztens munkakörben (FEOR: 3321), az Eszjtv. hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál. Végzettsége, képzettsége alapján "D" fizetési osztályba sorolta be a munkáltató, munkaköre, kompetenciája, feladatai megegyeznek azon munkavállalókéval, akik gyakorló klinikai laboratóriumi asszisztensi végzettséget (OKJ 54-725-04) szereztek, és kerülnek ugyanazon munkáltatónál foglalkoztatásra. Ezen OKJ-s végzettség ugyanakkor "E" fizetési osztályba tartozik. Ügyfelem többször kérte a munkáltatóját, hogy azonos bérben részesítse, mint az OKJ-s képzésben részt vetteket, de elutasítást kapott. Megfelelő-e a "D" fizetési osztályba besorolás és a FEOR: 3321 (Általános egészségügyi asszisztens) meghatározása, figyelemmel a hatályos jogszabályi környezetre? Az egyenlő bér elve szempontjából a sajátos szempontokat az Mt. 12. §-a részletezi: a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni. Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület (EBTT) 384/2/2008. TT. sz. állásfoglalása szerint még akkor is megállapítható két munka egyenlő értéke, ha eltérő a munkakör, illetve a munkaköri leírás, de a két munka a törvényben felsorolt szempontok alapján egyenlő értékűnek tekinthető. Az EBTT az egyenlőértékűség vizsgálatánál tehát a ténylegesen végzett munkatevékenységet tekinti elsődlegesnek, álláspontja szerint, ha ebben a tekintetben az összehasonlíthatóság megáll, akkor olyan szempontok, mint például a munkavállalók közötti szakképzettség, tapasztalat szempontjából fennálló különbségek, másodlagosak – kivéve, ha ezeknek tényleges kihatása van az elvégzett munka minőségére, mennyiségére. Mint azt a fentiekben említettem, ügyfelem tevékenysége, felelőssége, a munka természete, a munkakörülmények teljesen megegyeznek az OKJ-s képzésben részt vett dolgozókéval, de míg ők "E" osztályba kerültek besorolásra, addig az ügyfelem átsorolási, illetve béremelési kérelme elutasításra került.
6. cikk / 20 Átszervezés megítélése a munkavállalói véleménynyilvánítás tükrében
Kérdés: Munkavállalónk munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással felmondtuk. A felmondás átadásakor már hangot adott annak az álláspontjának, miszerint a felmondás diszkriminatív, ugyanis annak alapja a cég működését és jövőjét illetően kialakított eltérő véleménye – mint egyéb helyzet- volt. Ezzel szemben a valóság az, hogy sem a felmondásnak, sem az átszervezésnek nincs köze a munkavállaló korábbi véleménynyilvánításaihoz. Ha munkaügyi perre kerül sor, mire számíthatunk?
7. cikk / 20 Lakóhelyen alapuló megkülönböztetés és negatív diszkrimináció
Kérdés: A feleségem, aki egyben három gyermek édesanyja, határozott idejű munkaviszonyban áll egy önkormányzati fenntartású szervezettel (múzeummal). A feleségem szerződését azért nem akarják meghosszabbítani, mert a szomszéd településről jár át. A munkájában kivetnivalót nem találnak, közvetlen vezetője és kollégái elégedettek a tevékenységével, de a képviselő-testület azért nem akar szerződést hosszabbítani, mert nem az adott településen lakunk. Ehhez az önkormányzatnak joga van-e, és nem minősül-e ez valamilyen hátrányos megkülönböztetésnek?
8. cikk / 20 Munkaviszony helyreállítása – jogellenes munkáltatói munkaviszony-megszüntetés esetén
Kérdés: Határozatlan időre alkalmazott munkavállalónk a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt indított munkaügyi pert. Az elsődleges kereseti követelése a munkaviszony helyreállítására irányul annak ellenére, hogy a felmondás oka átszervezés volt, melyből következően sem az a szervezeti egység, sem az a tevékenység, amelynek keretében foglalkoztattuk, már nincs meg, illetve nem kerül ellátásra. Abban a nem várt esetben, ha a közigazgatási és munkaügyi bíróság a munkavállaló keresetének ad helyt, elrendelheti-e mindezek ellenére a munkaviszony helyreállítását? Ha ugyanis erre sor kerülne, nem tudnánk foglalkoztatni, így ismételten meg kellene szüntetnünk a munkaviszonyát.
9. cikk / 20 Munkaszerződés-módosítás elutasításának következményei
Kérdés: 2016. december óta megbízott szakvezetőként dolgozom. Szóban arra kaptam ígéretet, hogy 2017 áprilisában véglegesítenek ebben a munkakörben. Ez sajnos nem történt meg. Most augusztusban a bérpapírom átvételekor azzal szembesültem, hogy a béremet önkényesen módosították. Ezt jeleztem is a HR felé, akik azt mondták, hogy ugyan akartak velem beszélni erről, de végül nem tudtak, mivel szabadságon voltam, illetve a munkaidő-beosztásom miatt sem volt lehetőség rá. Később a HR-osztályon kaptam egy bérajánlatot, bruttó 203 000 forint alapbér lett volna, ami háromhavonta 20 000 forinttal emelkedett volna. Az ajánlatot nem fogadtam el arra hivatkozva, hogy 2016 decembere óta dolgozom ebben a pozícióban, amiért bruttó 350 000 forintot kaptam havonta, és már áprilisban dönteniük kellett volna a véglegesítésemről. Ezenfelül az ajánlott összeg nagyon kevés, különös tekintettel arra, hogy más újonnan felvett munkavállaló bruttó 300 000 forintos alapbért kap. Miután nem írtam alá a munkaszerződés-módosítását, arra kértek, hogy szeptember végéig maradjak ebben a pozícióban, és utána meglátják, hogy tudnak-e foglalkoztatni tovább valamilyen munkakörben. Erre azt válaszoltam, hogy csak aznap vagyok hajlandó abban a munkakörben dolgozni, de másnap már nem töltöm be a pozíciót. Mivel nem volt más választásom, közös megegyezéssel "lefokoztak". Azt hallottam, hogy a HR szerint "bérzsarolással" fenyegetőztem, ami nem igaz, hiszen én csak azt a kérdést tettem fel, hogy miért nem ér annyit a munkám tíz év után, mint egy frissen felvett munkavállalóé. Megszüntethetik a munkaviszonyomat "bérzsarolásra" hivatkozva? Tehetek-e hivatalosan ellene valamit? Ha sor kerül erre, tíz év munkaviszony után jár-e valamilyen végkielégítés, ha vagy a munkáltató, vagy én mondok fel? Munkaügyi bíróságra vihetem-e az esetem, illetve érdemes-e?
10. cikk / 20 Áthelyezés időpontjának meghatározása
Kérdés: A Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató áthelyezés céljából kívánt "kikérni" egy közalkalmazottat egy másik, szintén Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatótól. A közalkalmazott október 7-én tanúk jelenlétében tájékoztatta a vezetőséget arról, hogy október 15-ével már a másik munkáltatónál kezdene. A vezetőség ezt tudomásul is vette, nem volt ellenvetésük, mégis a kikérő és az október 12-i háromoldalú megállapodás megérkezése után válaszlevelükben egy hónappal meghosszabbították az átadó munkáltatónál még eltöltésre kötelezett időt, arra hivatkozva, hogy csak október 12-ével jutott a tudomásukra. (Régi gyakorlat az átadó munkáltatónál, hogy általában egy hetet kér a közalkalmazott munkakörének átadásához, és még soha nem volt példa ilyen hosszú időre történő kötelezésre.) Az átvevő munkáltató joggal érezte úgy, hogy az átvenni kívánt közalkalmazott nem tájékoztatta időben vezetőit, ezért került sor a kellemetlen helyzetre, illetve felmerült a közalkalmazott megbízhatóságának kérdése is. A közalkalmazott illetménye jóval magasabb lenne az átvevő munkáltatónál, ami így jövedelemkiesést jelent a számára. Az áthelyezés elindítása óta a negatív megkülönböztetésre, megaláztatásra is alkalmanként sor kerül. Van-e valamilyen lehetőség, hogy a közalkalmazott az őt ért kellemetlenségek miatt munkaügyi pert kezdeményezzen?