31 cikk rendezése:
21. cikk / 31 Egyenlő bér elve – saját munkavállaló és az iskolaszövetkezeti diák esetében
Kérdés: Sérül-e az egyenlő munkáért egyenlő bér elve az alábbi esetben? Egy kiskereskedelmi hálózatnál, szakképesítést nem igénylő munkakör ugyanazon feladatait párhuzamosan több munkavállaló is ellátja. A munkavállalók között saját alkalmazottak és iskolaszövetkezeteken keresztül foglalkoztatott nappali tagozatos diák hallgatók is megtalálhatók. A munkáltató különbséget tehet-e a saját alkalmazottak órabére, illetve az iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatottak órabére között? Jelen esetben eltérő (nem homogén) munkavállalói csoportokról beszélhetünk? Amennyiben igen, ez alapot ad a munkabérben való különbségtételre?
22. cikk / 31 Egyenlő bánásmód érvényesülése a prémiumszabályzatban
Kérdés: Cégünk a munkavállalóinak havibért, illetve kiegészítő juttatásként havonta prémiumot fizet. Utóbbi feltételeit a munkáltató egyoldalúan állapítja meg, és erről prémiumszabályzatában a helyben szokásos módon tájékoztatja a munkavállalókat. A prémium összegét évente kétszer, az előző féléves időszak értékelése alapján, a következő kritérium figyelembevételével határozza meg: a munka minősége, a munkavállaló által ellátott munkafolyamatok száma, a dolgozó teljesítménye és a munkaviszony hossza. Adott féléven belül a prémium mértéke két esetben módosulhat: emelkedik a prémium, ha a munkaviszonynak évfordulója van, illetve a munkáltató azonnali szankcióként – három hónapra – csökkenti a prémiumot, amennyiben a munkavállaló munkavégzés közben súlyos hibát vét. Az értékelés során meghatározott, egyénenként differenciált prémiumösszeg képezi a bérszámfejtés alapját, amelyet időarányosan csökkentünk az alábbi, adott hónapon belül nyilvántartott, igazolt távollétek figyelembevételével: keresőképtelenség, állásidő, fizetés nélküli szabadság, felmentési idő, CSED, GYED, GYES ideje. Megfelel-e teljesítményértékelési rendszerünk és prémiumfizetési gyakorlatunk az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének? Jogszerűen járunk-e el, amikor a fenti hiányzások időtartamára nem fizetünk prémiumot? Arányosnak és méltányosnak tekinthető-e a fent felsorolt távollétek miatti munkáltatói prémiumcsökkentés?
23. cikk / 31 Egyenlő értékű munkáért járó bér – védett tulajdonsággal
Kérdés: Ha van több, azonos munkakörben, nagyjából azonos feltételek mellett dolgozó munkavállalónk, akkor részükre azonos bért is kell fizetnünk? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállalók az állásinterjúkon eltérő jövedelmi igényt jelölnek meg, és így eltérő összegekben is állapodunk meg velük? Ez ilyenkor sérti az egyenlő bér elvét?
24. cikk / 31 Szabadságra való jogosultság – nem arányosítható a részmunkaidő miatt
Kérdés: 2014. áprilisban GYES alatt jött vissza a dolgozó részmunkaidőben dolgozni. A részmunkaidő napi 6 órát jelent, és heti 2-3 nap. Október 1-jétől pedig GYES mellett teljes munkaidőben kezdett dolgozni. Hogyha kiszámolom neki a 2014-es évre járó időarányos szabadságát, akkor az áprilistól októberig terjedő időszakra is jár neki rendesen szabadság?
25. cikk / 31 Szabadság mértéke részmunkaidőben
Kérdés: Hány nap szabadság jár a heti 20 (30) órában foglalkoztatott alkalmazottnak?
26. cikk / 31 Prémiuméves kiegészítő nyugdíjpénztári tagsága
Kérdés: Egyik közalkalmazottunk, aki 2009-ben lépett be a prémiumévek programba, azzal fordult hozzánk, hogy térítsük meg önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagsági díját. Szerintünk ez nem szerepel a Péptv.-ben, és a kapcsolódó rendelet szerint sem kapunk erre költségvetési támogatást. A kollektív szerződésünk kizárja, hogy prémiumévesnek ilyen támogatást nyújtsunk. A kolléganő szerint ez sérti az egyenlő bánásmód elvét. Igaz ez?
27. cikk / 31 Teljesítménydíj – a munkavégzés ismérveinek értékelése nélkül?
Kérdés: Az Mt. 143. §-a alapján van-e helye jogszerűségi kérdés felvetésének olyan esetben, amikor a személyi alapbéren (havibéren) túl teljesítménydíjként kíván a munkáltató pluszjövedelmet biztosítani egy adott munkaköri elnevezéssel azonosítható munkavállalói csoport számára, anélkül hogy értékelné a tényleges munkavégzés mennyiségét, minőségét, illetve a munkavégzésre fordított időt? A munkáltató valószínűleg a munkavállalók révén használt eszköz által megtett út alapján fizeti a pluszdíjazást. Az így kifizetésre kerülő díjat a munkáltató bér helyett személyi jellegű kifizetésként, devizában elszámolva alkalmazza. Milyen jogorvoslattal élhet a teljesítménydíjjal nem honorált, de a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló?
28. cikk / 31 Részmunkaidő – az időarányos bér kérdései
Kérdés: Jól gondoljuk-e, hogy a bér munkaidő-arányos csökkentése jogszerű, de a felek közötti megállapodás ettől eltérhet?
29. cikk / 31 Nyugdíjas munkavállalóknak járó szociális juttatások
Kérdés: Nyugdíjas munkavállalókat is foglalkoztatunk. Köteles a munkáltató a nyugdíjas munkavállalók számára is fizetni étkezési hozzájárulást, valamint biztosítani számukra üdülési csekket, ugyanúgy és ugyanolyan értékben, mint a nem nyugdíjas munkavállalók számára?
30. cikk / 31 Részmunkaidős munkavállaló – csökkenthető-e a szabadsága?
Kérdés: A cégnél dolgozó egyik munkavállaló a családi életére hivatkozva kérte részmunkaidős foglalkoztatását. Az igényének megfelelően módosítottuk a szerződését, így a hét minden munkanapján rövidebb munkaidőben dolgozik. Felmerült bennünk, hogy a napi 8 órában foglalkoztatottakkal összehasonlítva a részmunkaidős munkavállaló napi 6 órás – és sajnos az átlagtól elmaradó, nem az elvártaknak megfelelő – munkája után járó szabadság csökkenthető-e részmunkaidejével arányosan?