9 talált cikk az egyenlő bánásmód , munkabér , munkaszerződés , hátrányos megkülönböztetés , díjazás kifejezésre

Kérdés: Társaságunk fő profilja hulladékgyűjtés és -szállítás. Tehergépkocsi-vezető munkakörben dolgozó kilenc munkavállalónk közül ketten elérték az öregséginyugdíj-korhatárt, de továbbra is szeretnének aktívan dolgozni, és társaságunk továbbra is foglalkoztatni kívánja őket. A társaság döntése alapján nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérét előzetesen a munkavállalóval közös megegyezéssel csökkentettük addig a mértékig, ameddig a nettó munkabére ugyanannyi lett, mint korábban, illetve a többi nem nyugdíjas státuszú munkavállaló esetében. Helyes-e a megítélésünk – különösen az Mt. 12. §-ában szabályozott egyenlő bánásmód követelményére tekintettel – a nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérének közös megegyezéssel történő csökkentését illetően, amelynek alapján az eltérő levonások miatt (a nyugdíjasok ugyanis mentesülnek a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék alól) ugyanannyit kapnak kézhez, mint az ugyanebben a munkakörben dolgozó nem nyugdíjas státuszú munkavállalók? Az egyik nyugdíjas munkavállaló előzőleg és utólagosan is szóban sérelmezte a bruttó munkabérének csökkentését, mert állítása alapján más munkáltatóknál a nyugdíjas munkavállalók többet keresnek. Sérti-e társaságunk döntése az egyenlő bánásmód követelményét, amennyiben nyugdíjas státuszú munkavállalóink bruttó munkabére kevesebb, nettó munkabére viszont forintra ugyanannyi, mint nem nyugdíjas státuszban álló, ugyanezen munkakörben dolgozó munkavállalóinknak?

Kérdés: Állásajánlatot kaptam egy Budapesten működő nemzetközi iskolából, angol, német és spanyol nyelveket oktattam volna több korosztálynak. Már az interjú során megemlítették, hogy nem tudnak olyan fizetést felajánlani, mint a külföldről érkezett "expat" tanároknak, mivel nem külföldről jelentkeztem. "Ha Angliából jelentkezett volna, más lenne a helyzet", hangzott el. A felajánlott fizetés kb. 50%-kal lett volna alacsonyabb, mint a külföldről érkezett tanároké. Én ezt rendkívül méltánytalannak érzem. Ilyen esetben mi a jogi helyzet?

Kérdés: Munkavállalónk gyermeke születése miatt fizetés nélküli szabadságról tér vissza aktív állományba, mivel gyermeke a harmadik évet betöltötte. A szülési szabadság és a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó 34 munkanap szabadsága letöltését augusztus 24-től kezdi. A következő gyermeke születésének időpontja október 5-11. között várható. A 34 nap szabadság idejére cafeteria jár-e a munkavállalónak?

Kérdés: Cégünknél ismét munkavállalókat veszünk fel, és természetesen próbaidőt is ki fogunk kötni a munkaszerződésekben. Mivel nem tudjuk előre, hogyan dolgoznak, bele is kell tanulniuk a munkafolyamatokba, ezért nem fognak olyan hatékonysággal dolgozni, ahogyan a többiek. Jogszerűen megtehetjük-e, hogy amíg a próbaidő tart, addig nem fizetünk ugyanannyit nekik, mint a korábban már ugyanazt a munkát ellátó munkavállalóknak?

Kérdés: Diszpécser munkakörben öt munkavállaló dolgozik cégünknél. A legújabb munkavállaló magasabb bérrel került felvételre, mint a többi négy. A régebbi munkavállalók közül három főnek is fel lett emelve a bére ugyanarra az összegre, így egy maradt, akinek nem emelkedett a fizetése. Valamennyien ugyanazt a munkát végzik. Az utóbbi munkavállaló azzal az indokkal nem kap ugyanannyi munkabért, hogy rosszabb a teljesítménye. (Nemrégiben kapott egy írásbeli figyelmeztetést, az egyik szolgálatában elkövetett előjegyzési hiányossága miatt, így ebből kifolyólag nem kapta meg a félévi jutalmát, ami adható cégünknél, de nem kötelező). Jogszerű-e, ha a munkabére kevesebb, mint a másik négy munkavállalónak, akik ugyanazt a munkát végzik?

Kérdés: Tizenkilencedik éve dolgozom egy 40 fős magáncégnél pénzügyi munkatársként. A munkabéremet éveken keresztül alacsonyan tartották, bár a béremeléseim a cég munkavállalóival azonos mértékűek voltak. Munkámat panasz nélkül elláttam, pluszfeladatokat is elvégezve, gyakran a munkaidőt figyelmen kívül hagyva. Az idei évben a béremelés átlagosan 7,5-8% lesz (a takarítónő is 5%-ot kap). A főnököm 2,7%-ot kíván adni nekem, azzal az indokkal, hogy "túl magas a bérem". A cég forgalma az elmúlt négy évben szinte megduplázódott, a munkám is ezzel arányosan nőtt, míg a termelési részen új dolgozókat vettek fel, a bérem viszont az éves "átlagot" követte. Köteles vagyok-e ezt, a számomra megalázóan alacsony béremelést elfogadni, vagy esetleg van más lehetőségem is?

Kérdés: Cégünk a munkavállalóinak havibért, illetve kiegészítő juttatásként havonta prémiumot fizet. Utóbbi feltételeit a munkáltató egyoldalúan állapítja meg, és erről prémiumszabályzatában a helyben szokásos módon tájékoztatja a munkavállalókat. A prémium összegét évente kétszer, az előző féléves időszak értékelése alapján, a következő kritérium figyelembevételével határozza meg: a munka minősége, a munkavállaló által ellátott munkafolyamatok száma, a dolgozó teljesítménye és a munkaviszony hossza. Adott féléven belül a prémium mértéke két esetben módosulhat: emelkedik a prémium, ha a munkaviszonynak évfordulója van, illetve a munkáltató azonnali szankcióként – három hónapra – csökkenti a prémiumot, amennyiben a munkavállaló munkavégzés közben súlyos hibát vét. Az értékelés során meghatározott, egyénenként differenciált prémiumösszeg képezi a bérszámfejtés alapját, amelyet időarányosan csökkentünk az alábbi, adott hónapon belül nyilvántartott, igazolt távollétek figyelembevételével: keresőképtelenség, állásidő, fizetés nélküli szabadság, felmentési idő, CSED, GYED, GYES ideje. Megfelel-e teljesítményértékelési rendszerünk és prémiumfizetési gyakorlatunk az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének? Jogszerűen járunk-e el, amikor a fenti hiányzások időtartamára nem fizetünk prémiumot? Arányosnak és méltányosnak tekinthető-e a fent felsorolt távollétek miatti munkáltatói prémiumcsökkentés?

Kérdés: Az Mt. 143. §-a alapján van-e helye jogszerűségi kérdés felvetésének olyan esetben, amikor a személyi alapbéren (havibéren) túl teljesítménydíjként kíván a munkáltató pluszjövedelmet biztosítani egy adott munkaköri elnevezéssel azonosítható munkavállalói csoport számára, anélkül hogy értékelné a tényleges munkavégzés mennyiségét, minőségét, illetve a munkavégzésre fordított időt? A munkáltató valószínűleg a munkavállalók révén használt eszköz által megtett út alapján fizeti a pluszdíjazást. Az így kifizetésre kerülő díjat a munkáltató bér helyett személyi jellegű kifizetésként, devizában elszámolva alkalmazza. Milyen jogorvoslattal élhet a teljesítménydíjjal nem honorált, de a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló?

Kérdés: Jól gondoljuk-e, hogy a bér munkaidő-arányos csökkentése jogszerű, de a felek közötti megállapodás ettől eltérhet?