7 cikk rendezése:
1. cikk / 7 Munkaszerződés-módosítás elutasításának következményei
Kérdés: 2016. december óta megbízott szakvezetőként dolgozom. Szóban arra kaptam ígéretet, hogy 2017 áprilisában véglegesítenek ebben a munkakörben. Ez sajnos nem történt meg. Most augusztusban a bérpapírom átvételekor azzal szembesültem, hogy a béremet önkényesen módosították. Ezt jeleztem is a HR felé, akik azt mondták, hogy ugyan akartak velem beszélni erről, de végül nem tudtak, mivel szabadságon voltam, illetve a munkaidő-beosztásom miatt sem volt lehetőség rá. Később a HR-osztályon kaptam egy bérajánlatot, bruttó 203 000 forint alapbér lett volna, ami háromhavonta 20 000 forinttal emelkedett volna. Az ajánlatot nem fogadtam el arra hivatkozva, hogy 2016 decembere óta dolgozom ebben a pozícióban, amiért bruttó 350 000 forintot kaptam havonta, és már áprilisban dönteniük kellett volna a véglegesítésemről. Ezenfelül az ajánlott összeg nagyon kevés, különös tekintettel arra, hogy más újonnan felvett munkavállaló bruttó 300 000 forintos alapbért kap. Miután nem írtam alá a munkaszerződés-módosítását, arra kértek, hogy szeptember végéig maradjak ebben a pozícióban, és utána meglátják, hogy tudnak-e foglalkoztatni tovább valamilyen munkakörben. Erre azt válaszoltam, hogy csak aznap vagyok hajlandó abban a munkakörben dolgozni, de másnap már nem töltöm be a pozíciót. Mivel nem volt más választásom, közös megegyezéssel "lefokoztak". Azt hallottam, hogy a HR szerint "bérzsarolással" fenyegetőztem, ami nem igaz, hiszen én csak azt a kérdést tettem fel, hogy miért nem ér annyit a munkám tíz év után, mint egy frissen felvett munkavállalóé. Megszüntethetik a munkaviszonyomat "bérzsarolásra" hivatkozva? Tehetek-e hivatalosan ellene valamit? Ha sor kerül erre, tíz év munkaviszony után jár-e valamilyen végkielégítés, ha vagy a munkáltató, vagy én mondok fel? Munkaügyi bíróságra vihetem-e az esetem, illetve érdemes-e?
2. cikk / 7 Felmentési idő és végkielégítés nyugdíjazás esetén
Kérdés: A munkavállaló 2017 júliusában menne nyugdíjba. Kötelező-e biztosítani a leendő nyugdíjas részére a felmentési időt, vagy amennyiben az utolsó napig is dolgozna, akkor a munkáltatónak meg kell-e váltani azt, hasonlóan a szabadságmegváltáshoz? Ha a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntetik meg, és a munkavállaló a munkaviszony megszűnésének napjáig dolgozik, azaz nem mentesül a munkavégzés alól, akkor a leendő nyugdíjasnak jár-e végkielégítés?
3. cikk / 7 Egészségügyi alkalmatlanság miatti munkavégzés alóli mentesítés idejére járó díjazás
Kérdés: Munkavállalónk munkavégzés közben rosszul lett, felgyógyulását követően rendkívüli munkaegészségügyi vizsgálatra köteleztük. Az üzemorvos megállapította, hogy a munkaköre betöltésére véglegesen alkalmatlanná vált. A 2056-os esetüket tanulmányoztuk, és úgy döntöttünk, hogy felmondással megszüntetjük a munkavállaló munkaviszonyát egészségügyi alkalmatlanná válása miatt. Az Mt. alapján a dolgozó életkora miatt másmunkakör-felajánlási kötelezettségünk nem állt fent. Az üzemorvosi szakvélemény átvételének napjával a munkavégzési kötelezettség alól felmentettük a munkavállalót. A munkavállalóval a felmondást néhány nappal ezen felmentés után közöltük. Ez a felmentési időszak a két fél közös akaratából történt. Milyen díjazás jár erre az időtartamra? Társaságunk erre a néhány napra távolléti díjat fizetett a munkavállalónak, de véleményünk szerint – a Munkaügyi Levelek 105. számában megjelent 2056-os kérdés válaszának logikája alapján –, mivel munkavégzésre alkalmatlan volt, így díjazás részére nem járt volna.
4. cikk / 7 Felmondási idő díjazása egészségügyi alkalmatlanság esetén
Kérdés: Egyik munkavállalónk esetében az üzemorvos megállapította, hogy a munkaköre betöltésére véglegesen alkalmatlanná vált. Úgy döntöttünk, hogy felmondással megszüntetjük a munkavállaló munkaviszonyát egészségügyi alkalmatlanná válása miatt. Még a felmondás közlése előtt felmentettük munkavégzési kötelezettsége alól. Erre az időszakra – bár álláspontunk szerint nem kellett volna – távolléti díjat fizettünk részére. Emellett alkalmatlansága folytán a felmondási idő teljes ideje alatt a munkavégzés alól fel kell mentenünk a munkavállalót. Ebből következően, mivel a felmondási ideje alatt munkavégzési kötelezettség nem áll fenn, véleményünk szerint erre az időre nem jár a munkavállalónak díjazás. Helyesen gondoljuk, hogy – bár a munkavállaló a felmondás közlését követően még 50 napig munkaviszonyban áll – díjazás nem jár neki erre az időtartamra?
5. cikk / 7 Végkielégítés összege mozgó bér esetén
Kérdés: Három éve áll fenn a munkaviszonyom egy kereskedelmi kft.-nél, de a telephelyünket a jövő hónapban bezárják. A főnököm közös megegyezéssel akarja megszüntetni a munkaviszonyt, de én nem akarok belemenni. A bérezésem eddig ugyanis úgy történt, hogy mindig kaptam a garantált bérminimumnak megfelelő alapbért és emellett teljesítményemtől függő mozgó bért is. A közös megegyezésben a főnököm 122 000 Ft összegű végkielégítést akar fizetni, azt mondja, hogy ennyit kapnék akkor is, ha felmondana, ezért fogadjam el, mert a közös megegyezés nekem is jó. Szerintem nem tisztességes, hogy csak az alapbért számítja be a végkielégítésembe. Ha felmondana, valóban akkor is csak ekkora végkielégítésre lennék jogosult?
6. cikk / 7 Munkavállalói felmondás – felmondási idő nélkül
Kérdés: Egy munkavállalónk kétéves munkaviszony után az idei éves értékelő megbeszélést követően másnap reggel egysoros írásos nyilatkozatot tett az ügyvezető asztalára: "A munkámmal kapcsolatban tegnap tett észrevételekre tekintettel munkaviszonyomat felmondom, felmondási időre nem tartok igényt." Hogyan járjunk el a munkavállaló kiléptetése kapcsán? Úgy tudjuk, hogy pár nappal később már az egyik versenytársunknál helyezkedett el. Követelhetünk erre tekintettel valamilyen kártérítést a munkavállalótól?
7. cikk / 7 Egészségügyi alkalmatlanság – mint felmondási ok
Kérdés: 19 éve nálunk dolgozó munkavállalónk egy éve táppénzen van, de lejárt a táppénzre való jogosultsága. Az üzemorvos azonban munkára alkalmatlannak találta. Mi a teendő ebben az esetben? El kell küldenünk, mert nem foglalkoztathatjuk? Ez esetben jár neki a négyhavi végkielégítés, a 30+40 nap felmondási idő? Ha nem foglalkoztathatjuk, mentesíteni kell hetven napra a munkavégzés alól, nem csak a felére; vagy esetleg ettől el lehet tekinteni, és azonnali hatállyal meg lehet szüntetni a munkaviszonyt?