10 talált cikk a Keresőképtelenség , betegszabadság , időtartam , keresőképtelen betegség , biztosítási jogviszony kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: Daganatos betegségem miatt 2018. május 2-ától előbb betegszabadságon, majd táppénzen voltam. 2018. december 1. és 2019. január 14. között dolgoztam, majd ismét betegszabadságot és ismét táppénzt vettem igénybe. Meddig maradhatok még táppénzen a mai naptól (2019. június 15.) számítva?

Kérdés: Társaságunknál a szakszervezet a bértárgyalások meghiúsulása miatt sztrájkot helyezett kilátásba. Hogyan kell kezelni azt a helyzetet, ha a sztrájkoló munkavállaló beteg lesz? E napra betegszabadságot kell neki kiadni, illetve jár a táppénz? Lehet-e üzemi baleset, ha a munkavállaló a sztrájk idején sérül meg a munkahelyen?

Kérdés: Január 13-án két és fél éves munkaviszony után betegállományba kerültem. Január 18-án ajánlott levelet kaptam, miszerint munkaviszonyomat azonnali hatállyal, január 15-től megszüntették. Úgy tudtam, hogy a táppénz halasztó hatályú, tehát a lejáratát követő napon szűnik meg a munkaviszonyom. Február 7-én megjött ajánlott levélben a társadalombiztosítási kiskönyvem, ami szerint a biztosítási jogviszonyom január 15-től megszűnt. Betegszabadság vagy táppénz alatt megszüntetheti-e a munkaadó a munkaviszonyomat?

Kérdés: Az elmúlt időszakban 24 napot voltam táppénzen "7-es kóddal", vagyis közegészségügyi eltiltáson. A munkáltatóm azt a tájékoztatást adta, hogy a közegészségügyi eltiltásra figyelemmel nem neki kell az első 15 napra fizetnie járandóságomat, mert táppénz illet meg. Társadalombiztosítási ellátásból azonban végül járandóságomnak csak egy részét kaptam meg. Helyesen járt el a munkáltatóm, vagy ilyen esetben is ő köteles fizetni a táppénzem első 15 napját?

Kérdés: Hivatalunk közfoglalkoztatás keretében határozott idejű munkaszerződést kötött egy munkavállalóval. A munkavállaló ténylegesen nem lépett munkába az első munkanapon, mivel a háziorvos keresőképtelen állományba vette. A keresőképtelensége a határozott idő lejárta előtt pár nappal ért véget, s ekkor a munkavállaló kérte, hogy adjuk ki neki a határozott időre járó szabadságát. Helyesen jártunk-e el, ha közöltük vele, hogy munkaviszonya a tényleges munkába lépés hiánya miatt nem jött létre, s így nem illeti meg a szabadság, továbbá táppénzre sem jogosult a Magyar Államkincstár határozata alapján [Tbj-tv. 7. § (2) bek.]? Létrejön-e a munkaviszony, ha munkavállaló keresőképtelenség miatt az első munkanaptól kezdődően nem tud tényleges munkát végezni?

Kérdés: Cégcsoportunknál két cégnek ugyanaz az ügyvezetője, s mindkét cégnél munkaviszonyban látja el a tisztségét. Az ügyvezető 2010 novemberében betegszabadságra ment, majd táppénzes állományba került, így mindkét cég esetén ennek megfelelően számfejtettük az őt megillető munkabért. Az ügyvezető azonban igényt jelentett be, miszerint az egyik cég esetében valóban keresőképtelen volt, de a másik cég esetében – mivel nem jelentette be, hogy betegszabadságra ment volna, vagy táppénzes állományba került – megilleti őt a munkabére. Valóban helytelenül jártunk el, amikor annak ellenére, hogy az ügyvezető az egyik munkaviszonyában keresőképtelen állományban volt, a másik munkaviszonyában is keresőképtelennek tekintettük?

Kérdés: Egyik részmunkaidőben foglalkoztatott alkalmazottunk egy másik munkáltatóval is jogviszonyban áll, úgy, hogy hétköznaponként minden délelőtt a másik cégnél kezd, és délutánonként dolgozik nálunk. A munkavállaló két hétre beteg lett, és a másik munkaviszonyában a betegszabadságra járó díjazását kapta. Kérdésem: a velünk fennálló munkaviszonyában szintén megilleti-e a törvény szerinti betegszabadság, vagy a másik munkáltatóval megosztva kell számolnunk? Netán párhuzamosan nem is lehet "két" betegszabadságon, hanem táppénzre jogosult csupán?

Kérdés: Munkavállalónk lassan egy éve betegeskedik. Keresőképtelenségének időtartama hamarosan meghaladja a táppénzre jogosító időt. Azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy anyagi nehézségeire tekintettel adjuk ki számára a betegség miatt eddig ki nem vett 30 nap rendes szabadságát (fizetve a távolléti díjat), valamint biztosítsuk neki az idei, 2009-re járó 15 munkanap betegszabadságát (távolléti díjának 80%-ának megfizetése mellett). Ilyen kéréssel eddig nem találkoztunk, mit tegyünk?

Kérdés: Miként járjunk el, ha munkavállalónk munkaviszonya augusztus 31-én megszűnt, de több napot volt betegszabadságon idén, mint amennyi időarányosan járt volna? Betegszabadságra vagy táppénzre jogosult a részére járó időarányos betegszabadságnapok túllépése esetén? Ha táppénzre jogosult, hogyan igényelhetjük tőle vissza a jogosulatlanul igénybe vett, a betegszabadságra járó díjazást?

Kérdés: Egyik munkavállalónk hosszabb ideje beteg. Keresőképtelen állományban van 2007 decembere óta. Az egyik orvosi igazolása szerint keresőképtelen volt tavaly december 17-től idén március 20-ig, a következő igazolás szerint pedig március 21-től beteg. Felszólítást kaptunk a Fővárosi Egészségbiztosítási Pénztártól, hogy – bírság terhe mellett – március 21-től 15 munkanap betegszabadságot számoljunk el a munkavállalónak, mivel az új orvosi igazolás miatt ez "új betegségnek számít". Szerintünk viszont nem e betegség, hanem a keresőképtelenség, nem az orvosi igazolás dátuma, hanem a tényhelyzet számít, ezért betegszabadság helyett a táppénzt kell folyamatosnak tekinteni.