7 talált cikk a munkavégzési kötelezettség , végkielégítés , alapbér kifejezésre

Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?

Kérdés: Könyvelőirodánk egyik ügyfelénél a belépő munkavállalók nyilatkozatot tesznek egészségügyi állapotukról, amelyben fel kell sorolniuk, milyen gyógyszert szednek, illetve milyen idült betegségeik vannak. Véleményünk szerint ez nem jogszerű, mivel irodai munkát végeznek, ahol ezek a kérdések feleslegesek. Ugyanennél a cégnél az egyik kollégát szívproblémák miatt alkalmatlannak nyilvánították az üzemorvosi vizsgálaton. A munkavállalónak nem tudnak olyan munkakört biztosítani, amit el tudna látni, de a munkáltató felmondani sem akar neki, ugyanis a hosszabb ideje fennálló munkaviszonya miatt ez komoly végkielégítést jelentene. Mit lehet ilyenkor tenni? A munkavállalónak kell felmondania?

Kérdés: A cégvezetéstől kapott hivatalos tájékoztatás szerint, részlegünket legkésőbb január 1-jével jelentősen átszervezik. Ez nemcsak a munkakörök változását jelenti, de egyesek új irodába költöznek, és – ami a legfontosabb – a munkabérek is módosulnának. A munkáltató a mostani havi alapbérek helyett mozgóbérre térne át. Így rosszabb teljesítmény esetén a havi keresetünk a mostanihoz képest 30%-kal is csökkenhetne. Milyen lehetőségeink vannak ebben a helyzetben? Mi történik, ha a munkavállaló nem fogadja el ezeket az új feltételeket? A kollektív szerződésünk szerint átszervezések esetén a felmondás előtt a munkavállalónak másik álláshelyet kell felajánlani. Csökken-e a végkielégítés, ha a felajánlott pozíciót valamiért nem fogadják el?

Kérdés: 2016. november 30-án a munkáltató felmentést közölt egy közalkalmazottal. A felmentési idő hat hónap, amely 2016. december 15-étől indult, a közalkalmazott a munkavégzés alóli teljes időre mentesítve lett. A közalkalmazott átsorolására 2017. január 1-jén került sor, és ennek következtében az illetménye is emelkedett. A kérdésem az Mt. 148. § (3) bekezdésében foglaltakra irányul, azaz a 2017. január 1-jei illetményemelkedés miatt a felmentési időre járó távolléti díjat, illetve a felmentés utolsó napján járó végkielégítést is már a magasabb illetmény alapján kiszámolt távolléti díjjal kell kiszámolni?

Kérdés: Cégünk leépítések előtt áll. A nyugdíjkorhatárt pár éven belül betöltő kollégáink számára nem annyira a végkielégítés a fontos, mint hogy minél hosszabban fennálljon még a munkaviszonyuk, és így szolgálati időt szerezzenek. Lehet olyan megoldás részükre, hogy közös megegyezéssel szüntetjük meg a munkaviszonyt, azzal, hogy a munkavégzés alól hosszabb időre mentesítjük őket? Ez alatt az időszak alatt pedig havonta kapják a munkabérüket. Például, 3 hónap felmondási idő és 5 hónap végkielégítés helyett a közös megegyezéses munkaviszony megszűnésének napja 8 hónap múlva következne be. Van ennek törvényi akadálya? Lehetséges, hogy a munkavállalót e 8 hónap alatt visszahívjuk dolgozni, ha mégis lenne újra feladat? Ilyenkor persze kitolódna a megszűnés időpontja.

Kérdés: A 2013-tól hatályos, új távolléti díj számításával van problémám. Ha a dolgozónak nem volt munkaidő-beosztása, akkor a 148. § (1) bekezdése alapján a bérpótlékot (műszakpótlék, túlórapótlék, készenlét) hathavi irányadó időszak alapján számítjuk. Kell-e a túlórapótlékkal is számolni? A havibér 149 000 Ft, a bérpótlékra jogosító órák száma az irányadó időszakban 524 óra, míg a ledolgozott órák száma 888. Ennek alapján: 524:888 = 0,59, tehát több mint 30%. A bérpótlék összege az irányadó időszakban 92 483 Ft, osztva 888-cal = 104,14 Ft, tehát 149 000:174 = 856,32+104,14 = 960,46 Ft lesz az egy órára jutó távolléti díj. A készenlét nem éri el átlagosan a havi 96 órát, így ezzel nem lehet számolni. Másik számítási módról is hallottam, de ezt törvényileg nem látom alátámasztva. Ha a dolgozónak volt munkaidő-beosztása, akkor a távollét idejére az alapbér + műszakpótlék (havibér 149 000 Ft osztva 174-gyel = 856,32 x 30% = 256,89 Ft, tehát egy órára jutó távolléti díja 1113,21 Ft) járna a 147. § (1) bekezdése alapján. Mennyi a munkavállaló távolléti díja, és mikor mit kell számolni?

Kérdés: Munkavállalónk 2008. május 1-jétől fizetés nélküli szabadságon van, ápolási díjban részesül, mivel közeli hozzátartozóját ápolja. Kérelmére engedélyezzük további egy évre a fizetés nélküli szabadságot. Amennyiben a munkavállaló visszatérne a szabadságról, megszüntetnénk – a felmondási tilalmat követően – a munkaviszonyát, mivel a munkaköre időközben megszűnt. Miből számoljuk ilyen esetben a felmondási időre járó díjazást, és a végkielégítés összegét? A munkaviszony megszűnésekor kiadandó igazolólapon milyen munkaerő-piaci járulékalapot adhatok meg?