4 talált cikk a napi munkaidő , teljes munkaidő , pihenőidő , munkanap , munkaszerződés , adó kifejezésre

Kérdés: Cégünk ügyfélszolgálatának tervezett nyitvatartása a következő lenne: H: 10–19; K: 8–19; Sze: 8–19; Cs: 8–19; P: 8–19; Szo: 9–14. Egy alkalommal 9 vagy 11 órát vagyunk nyitva. A kollégák teljes munkaidőben dolgoznak. A jövőbeni elvárások között szerepel az, hogy hetente egy-két napot este 10-ig legyünk nyitva. Milyen megoldások lehetségesek, hogy a működésünk szabályos legyen a munkaidő szempontjából is, hogyan érdemes beosztani a munkaidőt, illetve milyen pótlékokkal kell számolnunk, mekkora százalékokkal?

Kérdés: Társaságunknál éves munkaidőkeretet alkalmazunk. Kollektív szerződéssel rendelkezünk. Termelési ütemtervünk az év első felében megkívánja az általános havi munkarendhez képest a több munkavégzést, ezért azt szombati napokra is elrendeljük. Jelenleg az improduktív, havibéres területeken az elrendelt szombati munkavégzések áthelyezett munkanapok formájában kerülnek érvényesítésre és kifizetésre az év második felében. Produktív, órabéres területeken viszont pihenőnapokat kapnak a dolgozók az alacsonyabb terhelésű második félévben az alapórabérrel kifizetett szombati napok helyett, melyekre ekkor már nem jár juttatás. Van olyan hónap, ahol plusz öt pihenőnap is jelentkezik, s ez dolgozóinknak jelentős jövedelemcsökkenést eredményez ezen időszakban. Megfelelő-e az alkalmazott gyakorlat?

Kérdés: Az osztott munkaidőt a kollektív szerződésben lehet-e szabályozni, vagy csak a munkavállalóval kötött megállapodással? Melyek az osztott munkaidő szabályai az új Mt. szerint?

Kérdés: Cégünk megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztat biztonsági őröket, akik állandó felügyeletet tartanak az épületekben, még munkaszüneti napokon is. Négyhavi munkaidőkeretet alkalmazunk. Ilyen esetben a munkaidőkeretben hogyan kell figyelembe venni a munkaszüneti napokat? Le kell vonni a felosztható rendes munkaórákból a munkaszüneti napra eső teljes munka­időt, vagy – éppen azért, mert munkaszüneti napon is foglalkoztathatóak a munkavállalók – nem?