6 talált cikk a munkavégzési hely , munkáltató , felek megállapodása , munkaviszony , adó kifejezésre

Kérdés: Annak ellenére, hogy a változó munkahely fogalma megszűnt, nálunk a munkavállalók még e szó tényleges jelentése alapján vannak besorolva egy úgynevezett TP-kategóriába. Aki változó munkavégzés szerint van besorolva, kb. 15.000 Ft-tal többet kap havonta. Erre tekintettel – véleményem szerint – a munkavédelmi megbízott átsorolását is el kéne végezni, mert ő a munkaviszonyára tekintettel lett megválasztva, és ő is mehet, megy a telephelyekre, illetve a munkavégzések helyére.

Kérdés: Társaságunk országos lefedettséggel szervizszolgáltatást végez. A szerviztechnikusok napi munkaideje 8.00-17.00, egy óra munkaközi szünettel. Általában egy órán belül elérik a kijelölt címet, de előfordul, hogy a napi menetidejük akár 3-4 óra is egy nap (ha helyettesítenek vagy rendkívüli eset történik). A kijelölt helyen (bárhonnan is induljanak) reggel 8 órára ott kell lenni. Kell-e ezekre az esetekre túlórát fizetni, ha igen, milyen időtartamra?

Kérdés: Az új Mt.-ből elmaradtak a kiküldetés, kirendelés, átirányítás szabályai. Ez azt jelenti, hogy ezentúl ilyen elrendelésre a munkáltató részéről nem lesz lehetőség? Ez ugyanis teljesen ellehetetlenítené a tevékenységünket (külkereskedelmi cég vagyunk).

Kérdés: Kölcsönbe adó cég vagyunk, és a kölcsönzött munkavállalóink részére az egyik kölcsönvevő változó munkavégzési helyet szeretne kikötni. Több telephelye is van, ahol foglalkoztatni tudja őket, de a kiküldetés szabályai szerint az időtartam korlátozott lenne, illetve további költségekkel járna, amit szeretne elkerülni. Van lehetőség változó munkavégzési hely alkalmazására kölcsönzött munkavállalók esetén? Ha igen, akkor ki dönt a munkavégzési hely megváltoztatásáról, illetve miről kell tájékoztatni a kölcsönzött munkavállalókat?

Kérdés: Szervizelési munkákat végző cég vagyunk, működési területünk az ország egyik régiójára terjed ki. A munkavállalók e régión belül végeznek munkát (helyszínre történő kiszállással), munkaszerződésükben is a régió területe szerepel munkavégzési helyként. Az ország más régióiban is működnek ugyanilyen szerviztevékenységet végző cégek, de a cégek között nincs semmilyen tulajdonosi kapcsolat, teljesen különálló cégként működünk. Ugyanakkor megállapodtunk ezekkel a cégekkel, hogy munkavállalóink néha ezen cégeknél is végezhetnek munkát, ezért, ha előfordul, hogy nem tudunk saját régiónkon belül munkát biztosítani a munkavállalók részére, más régiókba küldjük őket munkavégzésre. Egyik esetet sem tekintjük kiküldetésnek, hiszen a munkavállalók szokásosan telephelyen kívül végzik a munkájukat. A szakszervezet szerint azonban – figyelemmel arra, hogy véleményük szerint a munkavállalók kiküldetésben végzik a munkájukat – az Mt. 105. § (6)-(8) bekezdéseiben foglalt kiküldetési díjat kellene fizetnünk részükre, különös tekintettel arra, hogy – a régión kívüli kiküldetések esetében – a napi 8 óra munkavégzésen túl akár 7-8 órát is vezetnie szükséges a munkavállalóknak. Mennyiben megalapozott a szakszervezet véleménye?

Kérdés: Munkavállalónkat változó munkahelyre alkalmazzuk. A cég döntése értelmében a jövőben a munkaszerződése alapján őt egy másik helységben kívánjuk foglalkoztatni. A munkavállalónak reggel 7 órakor kellene felvennie a munkát az új munkahelyén. Ezzel összefüggésben kijelentette, hogy a bolt nyitvatartási rendjére tekintettel nem megoldható számára a közlekedés a lakóhelyéről, ezért az utasítást nem tudja teljesíteni. Arra hivatkozott, hogy autóbusszal hétköznap 7 óra 40 percre lehet eljutni a munkavégzés új helyszínére, szombaton pedig egyáltalán nincs buszjárat. A vonatközlekedés egyébként teljesen hiányzik az adott településen, ő maga pedig nem rendelkezik személygépkocsival. Önök szerint megszüntethetjük a munkavállaló munkaviszonyát rendkívüli felmondással az utasítás megtagadása miatt?