5 talált cikk a munkáltató , időtartam , határozott idejű munkaviszony , határozatlan idejű munkaviszony , adó kifejezésre

Kérdés: Az Mt. 146. §-a alapján nem jár távolléti díj a munkavállalónak munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén. Ilyen esetben a módosult Mt. nem írja elő a munkáltatónak az egészségi alkalmatlansággal indokolt felmondást. A munkáltatónak nem is fűződik érdeke ahhoz, hogy felmondással megszüntesse a munkaviszonyt (pl. a végkielégítés miatt). Jól gondoljuk azonban, hogy ilyen esetben az alapelvekből (jóhiszemű, tisztességes joggyakorlás, joggal való visszaélés tilalma stb.) következően ez lenne a méltányos döntés?

Kérdés: Ha a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezik, és a kölcsönvevő megszünteti a kikölcsönzését, akkor ez a munkaviszony felmondására megfelelő indokként szolgál?

Kérdés: Cégünknél egyes kollégákat határozott idejű szerződéssel alkalmazunk, néhányukat évek óta, de a törvényi ötéves felső korlátot tiszteletben tartva. Erre azért van szükségünk, mert ezek a munkatársak olyan megrendelői körnek dolgoznak, akiknél bármikor változhat a megrendelt munka mennyisége, akár évekig kimaradhat a megrendelés, ezért állandó kockázat, hogy alkalmazottaink feleslegessé válnak. Hogyan tudunk úgy munkaszerződést kötni velük, hogy az ebből eredő kockázatokat csökkentsük, de szabályosak maradjunk munkajogi szempontból is?

Kérdés: A munkáltatónál a létszám 8-10%-ának megfelelő kölcsönzött munkavállaló dolgozik. Ezeket a munkavállalókat viszonylag hosszabb ideje foglalkoztatják általában a határozott idejű munkaszerződésük folyamatos "meghosszabbítgatásával". Ez azt jelenti, hogy a lejárt határozott idejű munkaszerződést újrakötik. A kölcsönzött munkavállalóknál az a probléma merült fel, hogy esetükben hogyan kell alkalmazni az Mt. 214. §-a (2) bekezdésének, valamint az Mth. e témában érvényes előírásait. Az Mth. előírása szerint az Mt. 214. §-ának (2) bekezdését a 2011. december 1-jét megelőzően létesített határozatlan idejű munkaviszonyokban történő kikölcsönzés esetén is alkalmazni kell úgy, hogy ilyen esetben a kikölcsönzés kezdő időpontjának dátuma 2011. december 1. Miután az átmeneti rendelkezés kifejezetten kiemeli a határozatlan időre szóló esetet, a törvény alkalmazása során felmerült, hogy a folyamatosan meghosszabbított – mindig határozott időre kötött – munkaszerződéses jogviszony ideértendő-e? Az érintett kölcsönzött munkavállalók első munkaszerződéseit 2009. december 1-jén, illetve 2010. január 1-jén kötötték meg.

Kérdés: Októberben négyhavi határozott időtartamra felvettünk egy munkavállalót. 2013. február 28-án telt le a határozott idejű munkaszerződése. Erről azonban sajnos megfeledkeztünk, és a munka­vállaló a tudtunkkal még március 1-jén is dolgozott. A következő héten továbbra is fel akarta venni a munkát. Amikor jeleztük neki, hogy letelt a határozott idő, akkor azt mondta, hogy törvény alapján a munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult, ezért kötelesek vagyunk foglalkoztatni. Mi ilyen szabályt nem találtunk az új Mt.-ben. Valóban átalakult határozatlan idejűvé a munkaviszony, és jelenleg is fennáll?