Munkaköri alkalmatlanság – felmondás vagy másik munkakör

Kérdés: 52 éves vagyok, 25 éve dolgozom folyamatos munkarendben mozdonyvezetőként. A legutóbbi időszakos orvosi vizsgálaton alkalmatlanná nyilvánítottak a munkakör további betöltésére, és a vizsgálatot végző foglalkozás-egészségügyi szakorvos javaslatot tett (írásban, amely a birtokomban van, és egy példányát a munkáltatómnak is átadtam) rehabilitációs munkakörbe történő áthelyezésemre, pszichológiai okokból. A munkáltatóm képviselője felhívott telefonon, és javaslatot tett a munkaviszonyom munkáltató általi megszüntetésére, végkielégítéssel. Ezt nem fogadtam el, hanem kértem a (forgalommal összefüggésben nem lévő) rehabilitációs munkakörbe történő áthelyezésemet. Mit tegyek, ha ezek után is el akarnak bocsátani? Ha találnak részemre megfelelő munkakört, de lényegesen kevesebb fizetéssel, akkor jár-e részemre bérkompenzáció? Megjegyzem, hogy az itt eltöltött 25 év alatt a munkámat hiba nélkül végeztem, ellenem munkáltatói eljárást soha nem kezdeményeztek.
Részlet a válaszából: […] ...is kiterjed, elképzelhető, hogy az további olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek a megválaszolandó kérdések tekintetében irányadók, és amelyeket értelemszerűen nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindenesetre e ténynek, valamint az esetleges kollektív...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. november 4.

Állásidő elrendelése munkaszüneti napra

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
Részlet a válaszából: […] ...96. § (1) bek.]. Elvileg egyetlen napra is sor kerülhet állásidőre, akkor is, ha előtte és utána tudja – illetve ebből eredően az adott napon is tudná – foglalkoztatni a munkavállalókat. Ugyanakkor a kérdés szerint ezt a munkáltató bértakarékossági okokból teszi....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.

Ebédjegy – csak a jól dolgozóknak?

Kérdés: Lehetséges-e olyan szabályt előírni, hogy csak annak a munkavállalónknak és csak abban a hónapban biztosítunk étkezési hozzájárulást (étkezési jegyet), akinek a teljesítménybérét az adott hónapban legalább 100%-os teljesítmény nyújtása alapján határoztuk meg?
Részlet a válaszából: […] ...étkezési hozzájárulásnem munkabérnek, hanem szociális-jóléti juttatásnak minősül. E juttatásfeltételeit a munkáltató elvileg szabadon határozhatja meg, de ennek során azegyenlő bánásmód követelményére figyelemmel kell lennie. Az egyenlő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. szeptember 7.