17 cikk rendezése:
1. cikk / 17 Szabadság és a munkaviszony megszűnése
Kérdés: Az egyik munkavállalónk felmondott. Időarányos szabadságait kiszámoltuk, ez alapján tizenkét munkanap jár még részére. Kollektív szerződéssel rendelkező munkáltató vagyunk, amelynek alapján a munkavállaló évente tíz munkanap szabadsággal rendelkezik, amelyet kérésének megfelelően kell kiadnunk. Ez utóbbi tíz munkanapot a munkaviszony megszűnésekor időarányosan kell figyelembe venni?
2. cikk / 17 Túlvett szabadság – a visszavonás kérdése
Kérdés: Megállapodhat-e a munkáltató és a munkavállaló szabadság visszavonással kapcsolatban egy esetleges jövőbeni munkaviszony-megszűnés esetére adott évben? A nyári leálláskor a munkáltatónak több szabadságot kell kiadni a munkavállalónak, mint amennyi időarányosan megilletné, azonban fennáll annak a veszélye, hogy ha időközben felmond a munkavállaló, akkor több szabadság került kiadásra, és azt a munkáltatónak már nincs lehetősége visszavonni. Az 1992. évi Mt. 136. §-ának (2) bekezdése egyértelműen leírta, hogy egy munkaviszony megszűnésekor a munkabért (többletszabadság) visszavonhatja a munkáltató, de erre az Mt. nem tér ki.
3. cikk / 17 Felmentési időre járó távolléti díj – a kifizetés esedékessége
Kérdés: Egyik munkatársunknak szeptember elején felmondással megszüntettük a munkaviszonyát, a felmondási ideje november 26-án jár le. Amunkavégzési kötelezettsége alól október 20-tól mentesítettük, ez volt az utolsó munkanapja. A felmentési időre járó bérét még ezen a napon egy összegben kifizettük. A munkavállaló ezt vitatja, és állítása szerint a november hónapra járó távolléti díja csak december 10-én lett volna esedékes, és a novemberre eső távolléti díjat a novemberi munkanapok száma alapján kellett volna meghatározni (osztószám). Helyesen jártunk-e el?
4. cikk / 17 Túlvett szabadság az előző évből
Kérdés: Az előző évben túlvett szabadság levonható-e a tárgyévi szabadságból, illetve a jogviszony megszűnése esetén visszavehető-e?
5. cikk / 17 Elszámolási kérdések – kötetlen munkarendben
Kérdés: Kötetlen munkarendben dolgozó, havibéres munkavállalóinkat kötelezhetjük arra, hogy nyilvántartást vezessenek a munkaóráikról? Kötelezhetők-e arra, hogy a munkaszüneti napon is dolgozzanak? Milyen jogi lehetőségeink vannak abban az esetben, ha nem tudják igazolni a munkaszerződésük szerinti óraszám ledolgozását az adott hónapban? Kiírhatunk nekik a hiányzó időre szabadságot? Szabályos-e utazási költségtérítés elszámolása olyan munkavállalónak, aki otthonról, kötetlen munkarendben dolgozik?
6. cikk / 17 Szabadságolási tilalom bevezetése
Kérdés: A munkáltató tevékenységéből eredően, az idei évtől szeretnénk szabályzatba foglalni, hogy az év utolsó negyedévében a kollégák nem vehetnek igénybe szabadságot, csak december 24. után. Január 1. és szeptember 30. között kell kivenni a szabadság döntő részét, illetve a fennmaradó napokat az év végére adjuk ki. Van-e ennek a megoldásnak törvényi akadálya?
7. cikk / 17 Szabadság kiadása vagy megváltása határozott idejű munkaviszonyban
Kérdés: A január 31-ig tartó négy hónapos határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállalót megillető két munkanap (20/365×31 = 1,69 = 2) időarányos alapszabadságát a munkáltató nem a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő terhére osztja be [Mt. 124. § (1) bek.], hanem a munkaviszony automatikus megszűnése után azt pénzben megváltja (Mt. 125. §). Ha ez szabálytalan, munkaerő-kölcsönzés esetén kit terhel a felelősség? Aki a munkaidő-beosztást elkészítette (kölcsönvevő), vagy aki a munkabért ily módon elszámolta (kölcsönbe adó)? Jogos-e két nap fizetetlen (igazolatlan) távollét alkalmazása, ha a munkavállaló az utolsó két munkanapon a munkaidő-beosztása ellenére nem megy be dolgozni, hanem helyette önhatalmúlag kiveszi a munkáltató által beosztani elmulasztott, de őt jogosan megillető két munkanap fizetett szabadságot?
8. cikk / 17 Szabadság az egyszerűsített foglalkoztatásban
Kérdés: Az egyik szakmai portálon az egyszerűsített foglalkoztatással kapcsolatban azt írják, hogy a szabadság kiadására vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, de ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló ne lenne jogosult szabadságra, amit a munkaviszony végén pénzben kell megváltani (hivatkoznak az NGM/14950/2017. számú állásfoglalásra). Önöknek mi a véleményük ezzel kapcsolatban? Ha egy céghez jönnek nyáron spárgát szedni, akár egy személy kb. 80 napot az évben, akkor az utolsó mezőgazdasági idénymunka napján ki kell számolni a 80 napra időarányosan járó éves szabadságát és meg kell váltani? Ebben az esetben a személyi jövedelemadó szempontjából adóköteles jövedelem keletkezne, mert naponta a magánszemély csak a minimálbér nyolc órára járó összegét keresheti meg adómentesen. Mi a teendő egy hosszabb idejű, akár évi 90 napos alkalmi munka vagy 120 napos mezőgazdasági idénymunka esetén a szabadságmegváltásra való jogosultság tekintetében, jár-e szabadságmegváltás a munkaviszony utolsó napján?
9. cikk / 17 Szabadságkiadás előzetes közlése
Kérdés: Szabadság esetén 7 nappal rendelkezik a munkavállaló, a többivel a munkáltató. A munkavállalónak és munkáltatónak is 14 nappal előre be kell jelenteni, ha szabadságra akar menni vagy akar küldeni valakit?
10. cikk / 17 Időarányos szabadság számítása
Kérdés: A munkavállaló 2016. január 1-jétől 2016. szeptember 30-ig nyolcórás munkaviszonyban állt, utána munkaszerződés-módosítással részmunkaidőben, napi négy órában lett foglalkoztatva. A munkaviszonya 2016. november 14-én megszűnt. 32 munkanap szabadság járna neki egész évre, amiben van négy munkanap gyermek után járó szabadság is. 10 munkanap szabadságot vett ki, még a nyolcórás munkaviszony alatt. A munkaviszony-megszűnésig járó szabadságot szabadságmegváltásként kifizetjük. Az időarányosan megváltott szabadságnapok száma mennyi? Valamint a gyermek utáni pótszabadság arányosítható-e? Jelen esetben a szabadságmegváltás számítását meg kell bontani a nyolcórás teljes munkaidős, illetve a részmunkaidőre való áttérés utáni időtartamra? Hiszen még a nyolcórás időszakából is maradt ki nem adott szabadság.