6 talált cikk a fenntartó , adó , illetmény , vezető , GYES kifejezésre

Kérdés:

Az Nkt. 65. §-ának (1) bekezdése értelmében a fokozatokhoz, és ezen belül az egyes fizetési kategóriákhoz tartozó garantált illetményt az illetményalap százalékában az (1a) bekezdés és e törvény 7. számú melléklete állapítja meg. Az (1a) bekezdés értelmében a köznevelési intézmény vezetője a pedagógus munkavégzése színvonalát, nyújtott munkateljesítményét kompetencia- és teljesítményalapú értékelési rendszer alapján értékeli, és ennek figyelembevételével a munkáltató – tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézmény esetében a köznevelési intézmény vezetője, szakképzési centrum esetében a tagintézmény vezetője javaslatára és egyetértésével – a tanévre vonatkozóan a pedagógus besorolása szerinti illetménytől eltérően is meghatározhatja az illetményét azzal, hogy a pedagógus illetménye nem lehet kevesebb, mint a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott vetítési alap
a) középfokú végzettség esetén 119,6 százaléka,
b) alapfokozat esetén 174,5 százaléka,
c) mesterfokozat esetén 193,2 százaléka
alapulvételével megállapított illetményalappal számolt illetmény.
Ez alapján a tanévre vonatkozóan meg kell állapítani a pedagógusok illetményét. A 2023/2024. tanévre is el kell készíteni a fentiek szerinti kinevezésmódosításokat, vagy a Púétv. hatálybalépésével a 2023. szeptember 15-ig kiadott kinevezésmódosítás kiváltja ezt a rendelkezést?

Kérdés: Munkahelyemen két évvel ezelőtt fenntartóváltás történt, civilből egyházi fenntartású intézménnyé váltunk. Az új fenntartás második éve után – a fenntartó képviselője kérésére – új könyvelő került az intézménybe, aki ellátja a továbbiakban a bérszámfejtési feladatokat, valamint új bérprogrammal dolgozik. Az új bérprogrammal történő bérszámfejtés után az intézmény dolgozói egyöntetűen fizetéscsökkenésről számoltak be. A miértre a válasz az volt, hogy az előző bérprogram nem volt a szociális törvénynek megfelelő, a távollét idejére máshogyan kell számfejteni. Az új bérprogram alapján a távollét (szabadság, fizetett ünnep) idejére csak az alapbér jár, nem lehet figyelembe venni a pótlékokat (ágy melletti pótlék, vezetői döntésen alapuló pótlék, ágazati pótlék, szakképzettség után járó pótlék, vezetői pótlék stb.). Egyes dolgozók esetében ezen pótlékok együttesen ugyanannyi összeget képeznek, mint az alapbér. Önök szerint mi a jelenleg alkalmazandó eljárás a távollét idejére eső bér számfejtése esetén?

Kérdés: Az általam vezetett integrált intézmény szociális és egészségügyi szolgáltatásokat integrált intézményi formában biztosít, melynek egyszemélyű, magasabb vezetője vagyok, közalkalmazotti jogviszonyban. Az alapító okirat szerint az intézmény főtevékenysége szociális, de a NEAK által befogadott és finanszírozott egészségügyi szolgáltató is egyben, védőnői szolgáltatás vonatkozásában. Feladatom mind a szociális, mind az egészségügyi szolgáltatás vonatkozásában a szolgáltatások szervezeti és szakmai irányítása, a szolgáltatások személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, gazdálkodás az intézmény működőképességének biztosítása érdekében. Az Eszjtv. értelmében a NEAK országos irodájától azt a tájékoztatást kaptam, hogy az intézmény vezetőjeként rám is az Eszjtv. 8. §-ának (3) bekezdése vonatkozik, és illetményemet e törvény 1. számú melléklete szerinti legmagasabb fizetési fokozathoz tartozó összegben kell megállapítani. Abértámogatási igényt emiatt le is adtuk a NEAK-nak, aki azt jóváhagyta, és a bértámogatást immár harmadik hónapja rendre az intézmény számlájára utalja. Végzettségemet tekintve felsőfokú egészségügyi és szociális végzettséggel is rendelkezem, az irányított egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakirányú diplomával. Az intézmény fenntartója viszont nem így értelmezi a jogszabályt. Álláspontja szerint, csak közalkalmazottként vezethetem az integrált intézményt a szociális szolgáltatások miatt, emiatt engem nem lehet egészségügyi szolgáltatási jogviszonyba átsorolni, így a bérezésemet is ennek megfelelően kell megállapítani, tehát a kérdéses, 1. számú melléklet szerinti hivatkozott illetményt nem áll módjukban megadni. Ehhez kérem az Önök értelmezését.

Kérdés: A munkáltató – önkormányzati fenntartású óvoda – lehetőséget lát arra az Nkt. 65. §-ának (1a) bekezdése alapján, hogy 2017. szeptember 1-jével egyetlen foglalkoztatott se kapjon illetményemelést. A fenntartó ugyanis nehéz anyagi helyzetére hivatkozva nem kívánja a (2) bekezdés szerinti illetményalap-emelés fedezetét biztosítani, azt az álláspontot képviselve, hogy az (1a) bekezdés szerinti differenciálás oly módon is lehetséges, hogy egy óvodapedagógust se részesítsenek illetményemelésben. Helytálló ez az értelmezés?

Kérdés: Helyi önkormányzati költségvetési szervként működünk, önkormányzati szolgáltató feladatot látunk el, általános iskolák, gimnáziumok, kollégiumok (34 telephely) Nkt. 74. § és 76. §-aiban meghatározott működtetési feladatait. Ezen intézmények technikai dolgozói (gazdasági vezető, gondnok, karbantartó, udvaros, fűtő, portás) 2013. január 1-jétől a mi alkalmazásunkban állnak mint közalkalmazottak. Tehát jogviszonyukra ettől kezdve a 77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet vonatkozik. Ez azonban – ellentétben a régi, közoktatási intézményekre vonatkozó Kjt. végrehajtási rendelettel – más besorolási szabályokat tartalmaz. Korábban lehetőség volt arra, hogy a portást mint kisegítő dolgozót – amennyiben megvolt hozzá a megfelelő iskolai végzettsége – "C" fizetési osztályba, illetve a karbantartót mint műszaki dolgozót, végzettsége alapján akár "F" fizetési osztályba soroljanak. A 77/1993. Korm. rendelet melléklete azonban a portásokat, a karbantartókat kizárólag a minimálbérrel fizetett "A" fizetési osztályba engedi besorolni, annak ellenére, hogy ezen munkakört betöltő alkalmazottak munkaköri feladata nem változott lényegesen a korábbihoz képest. További probléma, hogy az egyes iskolák a szakmunkás végzettségű (általában műszaki) portásoknak megadták a garantált bérminimumot. Hogyan tudjuk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve alapján a jogszabályoknak megfelelően a besorolásokat helyreigazítani? A karbantartók, illetve az udvaros-pedellus munkakörű kollégák esetében továbbá elvárt valamilyen épület-karbantartáshoz kapcsolódó szakmunkásvégzettség (szobafestő, kőműves, burkoló, vízvezeték-szerelő) is, besorolhatók-e ezen közalkalmazottak a "B" fizetési osztályba? Lehetséges-e a 77/1993. Korm. rendeletben meghatározott munkakörökön kívül más munkaköröket is megnevezni az SzMSz-ben?

Kérdés: Az egyik fenntartásunkba tartozó két tannyelvű középfokú közoktatási intézményben német nyelvtanári munkakörben foglalkoztatnak egy pedagógust. A pedagógusnak orosz-német szakos egyetemi szintű diplomája van, de csak a német szakját hasznosítja, német nyelv és célnyelvi civilizáció oktatása során. A célnyelvi civilizációt a Nemzeti alaptanterv szerint kizárólag az adott idegen nyelven kell oktatni. A pedagógusnak – a célnyelvi civilizációs ismeretek oktatásáért – az intézményvezető idegennyelv-tudási pótlékot állapított meg, a fenntartó álláspontja szerint azonban őt ez nem illeti meg, tekintettel a Kjt. 74. §-ának (4) bekezdésére, mely szerint: nem fizethető idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi, valamint a fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján. Kérdésünk az, hogy a célnyelvi civilizáció oktatása nyelvtanári munkakörbe tartozó feladatnak minősül-e (tekintettel arra is, hogy nincs külön egyetemi vagy főiskolai szintű, célnyelvi civilizációs ismeretek szakos szakképzettség, hanem ezt a tantárgyat a német nyelvszakos diploma használatával lehet tanítani), illetve arra, hogy a célnyelvi civilizáció oktatása során a magyar nyelv használatára nem kerül sor, csak a német nyelvére? A Kjt. 74. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis csak az a közalkalmazott jogosult idegennyelv-tudási pótlékra, aki olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett indokolt meghatározott idegen nyelv rendszeres használata, nem pedig csak az idegen nyelv használatára kerül sor.